Szent Hubertusz Vadászverseny Vizslás Vadászoknak – 2015.11.21

Az OMVK Fejér megyei Területi Szervezete immáron harmadik alkalommal szervezte meg a Szent Hubertusz Vadászversenyt, ezúttal Sárszentmihályon

A szombat reggeli megnyitón a verseny menetét és az elvárásokat Tapasztó Sándor vezetőbíró ismertette, aki felhívta a versenyzők figyelmét a Vadászkutya Vizsga-és Versenyszabályzat betartására.

A versenyzők a biztonságos, a szakma előírásainak és a hagyományoknak megfelelő kutyás vadászati módot mutatták be egyéni keresésben, fegyverrel. A kutyák vadászati tudását és a vezetők felkészültségét különböző szempontok alapján mérték: minden esetben a fajtájuknak megfelelő keresési stílusban, gyorsaságban és együttműködésben a vezetővel, illetve vadmegállással kellett megkeresniük az elejtett vadat. Habár a vezetők és a kutya külön pontot kaptak a bírálati lapon, a minősítés a vadászkutyás páros együttes munkáját tükrözte.

A területet a széliránynak megfelelően stráfokra, képzeletbeli csíkokra osztották fel. A vezetőbíró ismertette, hogy habár a terep a lapos adottsága miatt jól belátható, lehetőség szerint kerülni kell az alacsony lövést az esetleges balesetek elkerülése végett.

A megnyitó után sorsolással döntötték el a párosok indulási sorrendjét. A területen dúsításra került a vadállomány, a lőhető vadfajok – fácán, kakas és tyúk – közül az a vadfaj lőhető, amelyet a kutya megállta. A szabályok szerint a vezető a futam során két vadat ejthetett el, ehhez 4 db sörétes töltényt felhasználva. Az értékelésnél a szelet jól kihasználó, tempós, keresni akarást tükröző stílusú kutyát bíráltak, ami a vad közelében a fajtának megfelelő vadmegállást produkál, illetve a lövésre engedelmes.

Természetesen a feladat végrehajtása során az elsődleges a közös munka, a vad elejtése csak egy lehetséges plusz: a legfőbb szempont a bírálatnál, hogy a vadmegálló kutya hogyan dolgozik együtt a vadásszal egy számukra ismeretlen területen. A feladat teljesítése előtt a bírók ellenőrizték többek között a szükséges engedélyek meglétét, a kötelező egészségügyi csomag érvényességi idejét, a vadászfegyver és a lőszer típusát.

Tapasztó Sándor vezetőbíró

„Az elvárásunk az, hogy a drótszőrű magyar vizsla a fajtájának megfelelő szélességben, sebességben, karakterben keresse a vadat a rendelkezésre álló területen. Véleményem szerint ez a terület ideális egy ilyen versenyhez abból a szempontból, hogy kiegyenlített a pályája a vezetőnek. Hátránya viszont, hogy homogén terület, tehát nincs tájékozódása a vadásznak, hogy melyik részt keresse át a kutyája. Ezért egyfajta keresési stílust érdemes kialakítani a kutya munkájában: az állat jobbra-balra, oldalirányban keres, a vezető nagyon keveset mozdul előre, megvárja, amíg a kutya kimegy a szélére, és onnan visszafelé keres, ezáltal szemmel is tudja követni a kutyát. Ha érez valamit a kutya, akkor azonnal reagálnia kell és minden idegszálával a közös munkára kell koncentrálnia.

Valószínű, hogy több vadmadár is van ezen a területen, mert a kutyának a mozgásán látszik, hogy néha jelzi a korábbi vadfekvéseket, illetve a kis csapát, amit a fácán hagyott előre. Amellett, hogy a vezető és a kutya közös munkáját figyeljük, külön-külön is értékeljük mindegyikőjük munkáját.

A kutyának nagyon fontos a fejtartása, a tempója, és a folyamatos kapcsolattartás a vezetőjével. A vezetőtől azt várjuk el, hogy a rendelkezésre álló területen minden rejtett zugot megkeressen, mert nem tudhatjuk, hogy hol van a vad.

Arra kell törekednünk, a vadat minél kevesebb szenvedéssel hozzuk terítékre és a megfelelő tisztességet megadjuk neki. A kutyákkal együtt kell dolgozunk, és szem előtt kell tartanunk azt, hogy a kutyánk ki tudjon teljesedni és a szakmai tudásunk is meg tudjon mutatkozni.”

A versenyen összesen 10 fácán, 8 fácánkakas és 2 fácántyúkot ejtettek el.

A futamok bírálati lapjainak összesítése után következett az eredményhirdetés. Az eredményeknél fontos értékelési szempont volt a lőkészség. Az első három helyezett kutyás vadász párosnál sikerült mind a két vadra lövést tenni, így pluszpontokra tehettek szert.