Backstage – A Szentpéterföldei Horgásztó felfedezése: Matchezés, feederezés éjjel, nappal!

A Nagykanizsától alig 70 km-re található Szentpéterföldei Horgásztó környezete, és megközelíthetősége egészen egyedülálló! A közel 15 ha nagyságú, teljes egészében horgászható vízfelület erdőkkel borított hegyek között terül el.

Az ide vezető út a varázslatosan szép, 1924-ben, fából épített vadászkastély és az előtte húzódó, fenyőkkel szegélyezett völgy mellett halad el. Szinte lehetetlen “csak úgy” elmenni e mellett a természeti és emberi alkotású csoda mellett! A területet kezelő Zalaerdő Zrt. szakemberei teljesen felújították a közel 100 éves épületet, és így jelenleg régi pompáját is meghaladó állapotban van. Szakrális hely ez! És ez az állítás a Szentpéterföldei Horgásztóra is igaz!

A vadászkastély mellett elhaladó erdei úton autózott a hegyek felé a HAZAI HORGÁSZ stábja, egy kora esti órában, egy kellemes májusi napon. A lassan kanyargó út hamarosan emelkedőbe csapott, de mi nem vártuk meg a csúcsra érést, hanem a lankás hegyoldal közepe táján megálltunk. Lefelé nézve megcsillant a tó vize, így tudtuk, hogy megérkeztünk. Néhány perc alatt magunkra akasztgattuk a horgászfelszereléseinket, és a forgatáshoz szükséges cuccokat. No, álljunk csak itt meg egy szóra! Jól értettük, hogy nem vezet út a vízpartra, így kocsival nem lehet a víztől 3m-re megállni? Igen, ez pontosan így van!

Az első olvasatra ez biztosan bosszantónak tűnik, de higgyék el, ennek a geometriának számtalan előnye van. Ha leérnek, és meglátják a tavat, 100%, hogy megbocsátják ezt a tényt! Ezen kívül végre megmozgathatjuk a civilizáció megannyi technikai vívmányának, és kényelmi berendezésének köszönhetően sorvadóban lévő izomzatunkat.

Kicsit megizzadhatunk, miközben az erdőben ballagunk a tó irányába, magunkba szívva a kristálytiszta erdei levegőt. Végre közelebb kerülhetünk a természethez! És ezt a felszabadító érzést tényleg, még a zsigereinkben is lehet érezni! A néhány perces erdei séta után stábunk még időben, a teljes sötétség beállta előtt megtalálta az előttünk néhány órával a helyszínre érkező, Jámbor Attila és Szikszai Bertalan összetételű DOVIT-os csapatot, és vendéglátónkat Rákos Bélát, a Zalaerdő Zrt. kerületvezető hivatásos vadászát, halászati őrét.

De micsoda pazar fogadtatásban részesült stábunk! A rendkívül jóleső “welcome drink” után szemünket melengette a kis tábortűz, míg korgó hasunk jelzéseit a frissen sütött szalonna, paradicsom, paprika, hagyma és minden egyéb idevágó ínyencség orvosolta.  Beélesítettük a technikai, és a horgászeszközöket, és a lélegzetelállítóan szép esti fényviszonyok között elkezdődött a forgatás, és a horgászat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Attila bekeverte az éjszakai, világító úszós wagglerezéshez kigondolt etetőanyagot, de Bercire is gondolva egy feederest is. Etetőanyag gombócok a vízbe, és a feeder-önetetőbe, majd jöhettek a gondolatok a kamerába. Volt is bőven, hiszen a Szentpéterföldei Horgásztó környezete egyszerűen fantasztikus! Távol a civilizációtól, az erdő közepén, a halmozgásoktól hangos vízparton voltunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A tó történetéről, a Vadászkastélyról faggattuk Bélát, aki nemcsak a száraz tényeket, de egy-két helyi legendát is megosztott velünk, közben egyfolytában figyeltük a teljes sötétségben szinte karácsonyfaként világító YAD LED-es wagglereket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Elindultak a kisebb dévérek, bodorkák, így igen bizakodóak voltunk, hiszen a kicsiket – ha folyamatos az etetés – követik a nagyobbak is!

De nem így történt! Teltek az órák, és nem sikerült egyetlen értékelhető méretű halat fognunk. Attila arcán megjelentek az első “gond felhők”, amelyeket bizakodó szavaink sem tudtak eltüntetni. Nagyon szeretett volna már egy szép pontyot megmeríteni, de úgy tűnt, hogy ez ma, és itt nem fog sikerülni. A fejlámpája, és a stáb LED lámpafalának fénye mellett “legyártott” egy igen finom úszós szereléket, arra gondolva, hogy ez lehet a megoldás. Azonban a bevetése utáni egy óra sem hozott eredményt!

Előkerült a feederbot, majd egy újabb csomag, más összetételű DOVIT került bekeverésre, és bedobásra. Közben az addig szépen hunyorgó csillagok eltűntek felettünk, és a szemközti hegy kontúrját távoli villámok fénye világította meg. Hirtelen a magasba emelte a feederbotját Attila, és felkiáltott: Meg van! Operatőrünk a “lehibernált” állapotából egy pillanat alatt “ütőképessé” vált, és rajta volt az akción. Halunk a parthoz közeli vízből a nádas felé indult, nyilván meg szeretett volna szabadulni a horogtól, de Attila résen volt, és sikerült a 3,90-es bottal a nyílt víz irányába terelgetni a harcos ellenfelet.

Már fárasztás közben el kezdtük megtárgyalni az esetet, mikor varázsütésre kiegyenesedett az addig feszesen görbülő feederbot. Teljesen letaglózott minket ez a pillanat! Nem erre számítottunk egyáltalán, hiszen joggal éreztük, hogy az elmúlt eredménytelen – de szereléssel, variálásokkal eltöltött – éjszakai órák után végre megtörik a csend és megindulnak a kapások. Szótlanul álltunk az éjszakában!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kedvezőtlen eset, és a lassan feltámadó szél hatására- közeledett egy vihar – úgy döntöttünk, hogy mivel már bőven éjfél után vagyunk, abbahagyjuk mára – illetve tegnapra – a horgászatot és pihenni térünk. Az elhatározást tett követte, és a teljesen vaksötétben, fejlámpáink fénye mellett összepakoltunk és-  többszöri fordulóval leküzdve a hegyoldalt – felhordtuk a felszerelést az erdei úton dekkoló kocsikhoz. Leginkább egy vert sereghez hasonlítottunk, ahogy a magunkra akasztgatott horgászdobozok, bottokok, kameratáskák alatt lassan araszoltunk felfelé az erdei ösvényen.

Elnézve egymást, és hallgatva az izzadt kapkodó lélegzetvételeket hirtelen kitört belőlünk a nevetés! A feltámadó jókedv hatására úgy döntöttünk, hogy nem adjuk fel, és azért is folytatjuk hajnalban. Biztosan a közeledő vihar hatására nem vették fel a kitűnő csalikat a halacskák! Így biztattuk egymást, és ez átsegített minket a holtponton.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Éjszakai szállásunk a csak pár száz méterre lévő Vadász Vendégházban volt, amelyet itt is szeretnénk megköszönni vendéglátónknak, a Zalaerdő Zrt.-nek! Mire ideértünk, már újra az optimizmus uralkodott kis csapatunk felett, melyet csak tetézett a szállásunk pazar kényelme. A meleg zuhany, a puha ágy és a fáradtság gyorsan meghozta álmunkat. Az éjszaka erős esőzéssel, villámlással telt el, melyre időnként fel-fel ébredtünk.

A Vadász Vendégház környezete:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kis túlzással hajnali kelés – fél hatkor – után gyorsan összekaptuk magunkat és újra a korábbi útvonalon – az erdőn keresztül – megközelítettük a tegnapi helyünket. Stábértekezlet következett, amelyben kitárgyaltuk az eredménytelenségünket, és megbeszéltük, hogy milyen sorrendben, mit fogunk csinálni a hőn áhított cél érdekében. Pontyot akartunk fogni, úszóval vagy anélkül, ezért Attila újra szerelt, Berci etetőanyagot kevert.

Először megint úszózással kezdtük vallatni a tavat, egy rendkívül finom 1 grammos szerelékkel. Be is indultak a tenyérnyi dévérek, bodorkák a partközeli vízből! Távolabb, úgy 20-25 méterre is etetünk egy helyet, oda egy 5+2-es waggleres cucc repült. Onnan már nagyobbacska halak jöttek, de az átütő sikert jelentő pontyok még mindig nem jelentkeztek! Ekkor vetettük be a távolabbra szerelt feederbotot, amellyel Berci kezdett el horgászni, úgy 60-70 méteres dobásokkal.

Az idő közben egyre javult, és végre újra megláttuk a kék éget, a felhők lassan szétfoszlottak. A délelőtt közepéig kellett várunk a siker bejelentkezésére!

Háromnegyed tízkor Berci megfogta az első csodálatosan szép pikkelyest, majd Attila is beindult. Délig hét darabot fogott, szinte pontosan negyedóránként! A gyönyörű pikkelyesek a pontymatracos rövid pihenő, fotózás, filmezés után visszanyerték szabadságukat. Várják Önöket!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Filmünkből nemcsak azt tudhatják meg, hogy mi hozta meg a sikert, hanem azt is, hogy milyen küzdés árán! Mert nagyon tanulságos volt ez a horgásztúra! Tartsanak tehát velünk, és ismerjék meg a Szentpéterföldei Horgásztavat, ezt az egyedülállóan szép vizet, amely hívja és várja a csodaszép halakat, és a természetet kedvelő sporthorgászokat.

Bővebb információk:

Horgászvizeink: http://www.zalaerdo.hu/hu_horgaszvizeink.php
Szentpéterfölde: http://www.zalaerdo.hu/hu_szentpeterfolde_to.php
Horgászrend és jegyárusító helyeink: http://www.zalaerdo.hu/letoltes/horgaszrend_2014.pdf

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Filmünket a HAZAI HORGÁSZ TV Magazin május 29-i adásában láthatják Nézőink az ECHO TV csatornán!

 

http://echotv.hu/hazai-horgasz

www.fhmag.hu

http://www.idokep.hu/horgasz

www.facebook.com/echotelevizio

www.facebook.com/fhmag

 

( szöveg és képek: HAZAI HORGÁSZ )