Eldöntendő kérdések

Melyiket válasszam? Mármint melyik fegyvert? Aki golyós puska vásárlására szánja el magát, annak a döntés meghozatala előtt számtalan körülményt kell figyelembe vennie, mérlegre kell tenni bizonyos tulajdonságokat, s olyasmire is oda kell figyelnie, amire nem is gondolnánk. Aki csak a ballisztikai táblázatokat vagy a katalógusokat bújja, könnyen válhat a nem kellő körültekintésből eredő fél-információk áldozatává. Mielőtt a pénzt az eladó vagy a kereskedő markába számolnánk, nem árt néhány olyan, látszólag banális, sőt gyermeteg, ám gyakorlatiasság szempontjából egyáltalán nem elhanyagolható kérdésre választ keresni, amelyek fölött hajlamosak vagyunk elsiklani.

Akinek a pénztárcája megengedi, annak talán célszerűbb új puskát választania, aki azonban a használt mellett dönt, minden esetben ragaszkodjon a kipróbáláshoz. Mint tudjuk, a puding próbája az evés, a puskáé pedig a lövés…

Akinek a pénztárcája megengedi, annak talán célszerűbb új puskát választania, aki azonban a használt mellett dönt, minden esetben ragaszkodjon a kipróbáláshoz. Mint tudjuk, a puding próbája az evés, a puskáé pedig a lövés…

Első kézből

Használt vagy új? Az attól függ… Egyesek anyagi megfontolásból keresgélnek az apróhirdetések között vagy tekintik meg a fegyverboltok bizományos kínálatát, míg mások kényelmi okokból választják a használt golyósokat, hiszen akkor nem kell külön szereléket és céltávcsövet venni, nem kell a belövéssel bajlódni, beépített lámpakapcsolót és –foglalatot csináltatni, ráadásul a puska „be van járatva”, kapunk hozzá autentikus használati tanácsokat, és a műszakiztatással sem kell bajlódnunk. A kínálatból olyan felszereltségű fegyvert választunk, amilyen az igényeinknek megfelel. Igen ám, de ez esetben nem tudunk reklamálni, ha párásodik az optika, bődületes szórást produkál, nem jó a biztosító, és még hosszasan lehetne folytatni a sort. Ezzel szemben vannak, akik a vadonatúj puskákra esküsznek, mert jár hozzá gyári garancia, biztosan nem ütött-kopott, a minőségi kockázat a nullával egyenlő, nincs kilőve a csöve, keresve sem találunk rajta rozsdafoltokat, szépen le van barnítva. Akinek a pénztárcája megengedi, annak talán célszerűbb új puskát választania, aki azonban a használt mellett dönt, minden esetben ragaszkodjon a kipróbáláshoz. Mint tudjuk, a puding próbája az evés, a puskáé pedig a lövés…

Agybaj…

Műanyag vagy fa? Nem csupán ízlés dolga, sokkal inkább az dönt, ki milyen körülmények között fogja használni a „lőszerszámot”. A műanyagot sokan – főleg hivatásos vadászok – praktikusabbnak tartják, mert nem vetemedik, nem szívja magába a nedvességet, hirtelen fellépő erőhatásra nem reped vagy törik, ápolást sem igényel, viszont – legalábbis egyesek azt állítják – kevésbé vadászias, sőt néhányan kifejezetten rondának tartják. Manapság viszont egy-két cég már elkezdett a fához megszólalásig hasonló, még közelről nézve is természetes hatást keltő plasztik-tusát gyártani. Másik örök polémia, hogy – bár tetszetős – célszerű-e végigagyazott („magyarul” stucnis) mordályt beszerezni? A korábbi beidegződés, mely szerint a teljes agy „elhúzza” a csövet mára alaptalannak tekinthető, felesleges ettől félni. Az új, modernebb technológiával készülő farészek olyan kezelésen esnek át, amely egészen minimálisra csökkenti ennek az egykoron valóságos problémának a kockázatát. Használati érték szempontjából tulajdonképpen mindegy, melyik mellett döntünk, a lényeg, hogy vásárlás előtt győződjünk meg az agyazás sérülésmentességéről, az agytalpak minőségéről, valamint az úgynevezett papírpróbával arról, hogy ismétlő rendszerűeknél a cső a tokban szabadon leng-e vagy sem. Utóbbi esetben az első utunk a fegyvermesterhez vezessen! A legfontosabb, agyazással szemben támasztott követelmény, hogy annak paraméterei tökéletesen igazodjanak a használója testi adottságaihoz, ez esetben ugyanis tényleg a méret a lényeg!

magasles

Ha kifejezetten vaddisznóhajtásra keresünk „nagypuskát”, vagy ha az alföldi őzvadászatok távlövéseire szeretnénk alkalmas fegyvert szerezni, más és más kaliberben kell gondolkodnunk

Kalibervita

Kicsi vagy nagy? Szinte lehetetlen még csak tanácsot adni is. Ha kifejezetten vaddisznóhajtásra keresünk „nagypuskát”, vagy ha az alföldi őzvadászatok távlövéseire szeretnénk alkalmas fegyvert szerezni, más és más kaliberben kell gondolkodnunk. A választék ma már szinte korlátlan, a világ szinte összes kalibere megtalálható a kínálati palettán, a döntést csak a hatályos jogszabályok, a használhatóság és a divat határozza meg. A 7,62-es talán egy kicsit idejétmúlt, a .308-ast – a folyosói pletykák szerint – állítólag a NATO-kaliber volta miatt betiltják, a .222-es kicsit „kevés”, a 9,3-as és a .375-ös indokolatlanul „durva”, maradnak tehát a standard, vagy inkább – legalábbis itthoni viszonyok között – „univerzálisnak” mondott kaliberek, mint a .30-06-os vagy a 7×64-es. Igen jó véleményeket lehet hallani, olvasni a több ízben bizonyító .243-asokról, az intenzíven terjeszkedő .270-esekről vagy a manapság már hétköznapinak számító .300-asokról is, a hagyománytisztelőknek pedig még mindig a nagy klasszikus, a 8×57-es a kedvence – nem véletlenül. A kérdést néhány telefonhívással vagy pár perces netböngészéssel eldönthetjük, ha tájékozódunk a hazai vadászboltokban lévő lőszerválasztékról és a töltényárakról.

Súlyos dilemma

Könnyű vagy nehéz? Nem mindegy, mert cserkelésnél például cipelni kell… A vegyes csövűek bizony húzzák az ember vállát, mint ahogy a duplagolyósok is, igaz, gyorsan lehet ismételni, de csak egyszer – az újratöltés lassabb művelet, mint egy ismétlőrendszerűt „csőre rántani”. A kályhacsőméretű céltávcső súlya ugyancsak megizzaszthatja a viselőjét. Ha kizárólag, vagy legalábbis az esetek túlnyomó többségében lesvadászatot folytatunk, akkor ez a szempont nem befolyásolja a határozatunk meghozatalát, de ha szeretünk cserkelni, akkor – lássuk be – nem mindegy ennek a kérdésnek a latolgatása. Vigyázat, a túl könnyű puska sem biztos, hogy előnyös, hiszen sokkal jobban „rugdalózik”, mert nincs tömeg, ami elnyelné a hátralökés energiáját. Egyes típusok legendásan sokat nyomnak a mérlegen, a másik gyártók mordálya pehelysúlyú. A fent említett okokból kifolyólag egyik sem kívánatos, válasszuk inkább az arany középutat, s ha csupaszon (szerelék és optika nélkül) vesszük a „nagyvadlövőt”, akkor a pucérsúlyhoz ne felejtsük el a ráteendő céltávcső tömegét hozzáadni.

Másfél-, de inkább kétezer lövést az olcsóbbak csövei is kibírnak, márpedig nagy átlagban egy magyar vadász évente egy doboz, vagyis 25 darab töltényt lő el

Másfél-, de inkább kétezer lövést az olcsóbbak csövei is kibírnak, márpedig nagy átlagban egy magyar vadász évente egy doboz, vagyis 25 darab töltényt lő el

A pénz nem számít

Olcsó vagy drága? Kényes kérdés. Nem biztos, hogy a drága jobb. Igaz, a divatos világmárkák bűvöletében élünk, de a cseh vagy a jugoszláv golyóssal ugyanúgy meg lehet lőni minden vadat. Az optika, vagyis a céltávcső minősége sokkal többet nyom a latban, mint a puska gyártmánya. Egy masszív szerelékkel és „fullextrás” céloptikával megspékelt „menő szerszám” bizony több millió forintba kerül, az értéke, legalábbis a használati értéke azonban alig nagyobb. Elfogadhatatlan érv, hogy a százezreket, milliókat érő (?) „trendi cuccok” jobb minőségűek és ezért tartósabbak. Mi az, hogy jobb minőségűek? Jó, legfeljebb szebben erezett agyazással készülnek, csicsásabbak, de mitől jobbak? Ha a puskát azért vesszük, hogy vitrinben őrizgessük, meg dicsekedjünk és villogjunk vele, akkor vegyük ajánlatos a minél drágábbat keresni. Ha viszont arra akarjuk használjuk, amire való, jelesül, hogy vadat ejtünk el vele, akkor semmi különbség a státuszszimbólumnak számító fegyver meg a KGST-s „vas”között. Másfél-, de inkább kétezer lövést az olcsóbbak csövei is kibírnak, márpedig nagy átlagban egy magyar vadász évente egy doboz, vagyis 25 darab töltényt lő el. Ha mondjuk a kétezret visszaosztjuk 25-tel, az ugyebár azt jelenti, hogy a puska kereken nyolcvan évig szolgálja a gazdáját. Ha valaki a lehető legkorábban, 18 esztendősen kezd vadászni, és akkor megvesz egy kelet-európai gyártmányú – sokak által méltatlanul lenézett – muskétát, akkor pontosan a 98. születésnapjáig nem lesz puskagondja…

Száz szónak is egy a vége: kinek-kinek az igénye, az esztétikai érzéke, a szakmai képessége, vagy a pénztárcájának vastagsága szerint joga van a döntéshez, az mindenkinek szív- vagy magánügye, de a következményeket – akár bosszúságot, akár sok örömet okoz az új „jövevény” – magának kell viselnie. A puska egy vadászember számára nem egyszerű használati tárgy, hanem tulajdonképpen társ, akivel össze kell jönni. Később, az idők során vagy megszokják egymást, vagy elválnak, de az, hogy a közös élmények keresése érdekében egymáshoz fűzzék a sorsukat, komoly és felelősségteljes elhatározást igényel.

( szöveg és képek: Wallendums Péter )