Ajánló – HAZAI VADÁSZ – 258.adás – 2019.03.16. – szombat 12:30 óra – ECHO-TV

A hurokba akadt szarvasbika története – a vadászok mentették meg

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület egyik munkatársa a hónap közepe táján ragadozómadár fészektérképezést végzett a Kisszentmárton környéki erdőkben. Már jó ideje járta a területet, amikor egy hurokba akadt fiatal szarvasbikára bukkant. Az orvvadászok által kirakott, erős sodronyból készült hurok a bika agancsára tekeredett. A szarvas még jó erőben volt, valószínűleg csak néhány órával korábban került szorult helyzetébe. A munkatárs először maga próbálkozott az állat kiszabadításával, de a szarvas erőteljes védekezése miatt hamar felhagyott a kísérlettel. Ezután a helyi természetvédelmi őrtől kért telefonon segítséget, aki a területileg illetékes vadásztársaságot riasztotta. Viszonylag rövid idő múlva már a helyszínen is volt az egyik hivatásos vadász a társával együtt, akik nem kevés erőfeszítés árán végül megszabadították a szarvast a huroktól. A még mindig jó erőben lévő vad gyors vágtában távozott.

A szarvas alig ötven méter vágta után hirtelen elvágódott, és az avaron vonaglott. Messziről úgy tűnt, hogy kitörte a nyakát, de szerencsére nem így volt. Mire a szabadítók a közelébe érkeztek, már felállt, és menekülni próbált. Ekkor lehetett észrevenni a nyakára tekeredett újabb hurkot. Ezt már valamivel könnyebben le lehetett szedni róla, és a szarvas végleg visszanyerte szabadságát. A vadászok pedig ezt a hurkot is beszedték, így csökkentve a vadakra leső veszélyt. Ennek a szarvasnak szerencséje volt, mert még élve találtak rá, de vajon hány állat leli halálát keserves kínok között az orvvadászok által? Vajon hány hurok lehet még abban az erdőben?

VADÁSZÖRÖKSÉG – játékfilm a vadászat népszerűsítéséért

Az Országos Magyar Vadászkamara támogatásával elkészült a VADÁSZÖRÖKSÉG című játékfilm, amely a nemzedékek – FIÚ – APA – NAGYAPA – közötti kapcsolatra alapozva, a vadászat elfogadásának témájával foglalkozik.

“Mi a Természet munkáját végezzük. Azt a munkát, amit a ragadozókra bízott réges-régen. Medvékre, hiúzokra, farkasokra. De ezeket az ember már kipusztította erről a vidékről, így most már nekünk, vadászoknak kell elvégeznünk ezt a feladatot. És mi így tudjuk szabályozni a vadállományt. Ha egy állat beteg, gyenge, vagy már túl öreg, akkor fegyvert emelünk rá, hogy az élete ne váljon szenvedéssé idekint. Fontos, hogy az állományban csak életerős egyedek maradjanak. Ezt szolgáljuk a vadászattal.”- APA

“Az öregebb generáció átadja helyét a fiatalabbnak. Örülök, hogy én is átadhatom majd a helyemet a fiamnak itt az erdőben. Remélem, hogy majd valamikor ő is átadhatja a magáét az unokámnak. Vigyázzák ők is az erdők népét, legyenek olyan jó pásztorai a vadnak, amennyire csak lehet. Én ehhez minden tudásomat átadom a fiamnak, hogy aztán ő is továbbadhassa azt. Így talán mindig lesz, aki tisztelettel és féltő gonddal tekint az erdőre, és engedi, hogy ebben az ember által uralt világban is élhesse saját életét a maga természete szerint.” – NAGYAPA