130 évvel ezelőtt költöztek be elődeink egykori – Alkotmány utcai – székházunkba

Idén 130 éves az OEE Alkotmány utca 6. szám alatti egykori székháza

Három fontos dátum is emlékeztet bennünket a jeles évfordulóra, az egyik éppen augusztus 1-jén van, ugyanis az elkészült székbázba történő beköltözés pontosan 130 éve, 1886. augusztus 1-én kezdődött meg. A következő dátum augusztus 12-re esik, amikor az egyesület hivatalosan is birtokba vette a házat, végül 1886. december 12-én megtörtént – ünnepélyes közgyűlés keretében – a házavatás. Az egyesület ekkorra már 20 éves jubileumát ünnepelte.
A székházépítés előzményei közt említendő, hogy az OEE jogelődjének – az Ungarischer Forstvereinnek – 1851. június 30-ai, az Esztergom Fürdő Szállóban történő megalakulását követően, Pozsonyban volt a székhelye (1862-től a neve Magyar Erdész-Egylet, szakfolyóirata ettől kezdve kétnyelvű). A Magyar Erdész-Egylet 1866. december 9-ei rendkívüli közgyűlésén Divald Adolf indítványozta, hogy a székhely Pozsonyból Pestre költöztessék. Ennek végrehajtása 1867. márciusában történt meg, a székhely a titkári hivatal kialakítása után Pozsonyból a Budai várba költözött. Innét tíz év elmúltával továbbköltözött egy újabb bérleménybe, 1876. novemberétől a Pesten lévő Hold utca 21. szám alatti ház második emeletén kapott elhelyezést.

Az OEE vagyoni helyzete 1883-ra érte el azt a szintet, hogy saját székház építésére gondolhasson.
Az 1884. május 23-án tartott választmányi ülésen Tisza Lajos és Bedő Albert bejelentik, hogy az eddigi vizsgálódásuk eredményeképpen az egyesület számára az lenne a legcélszerűbb, ha alkalmas helyen egy nagyobb és díszesebb új épületet emeltetne, amely nemcsak az egyesületi helyiségeket foglalhatná magában, hanem részben, mint bérház, jövedelmet is hozna. Az 1884. szeptember 15-én, Pécsett tartott közgyűlés az előterjesztők javaslatát – a telekvásárlásra és az azon létesítendő épület tervezetére – jóváhagyta.
A Budapest Fővárosi Tanácshoz fordultak kérésükkel és kezdeményezték a főváros tulajdonában álló, a Lipótváros Honvéd- és alkotmány utca sarkán álló 1030 hrsz-ú 231,22 négyszögöl nagyságú városi telek megvételét. 1884. november 12-én 732. ügyszámon tárgyalta a közgyűlés az egyesület kérését és úgy döntött, hogy négyzetölenkint 50 forint árban átengedi az egyesület tulajdonába a telket, lényeges feltételként kikötve, hogy a birtokbavételtől számított három éven belül az egyesület a környék díszére szolgáló 3 emeletes házzal a telket beépíteni köteles, majd erről a 732./1884. közgyűlési számú határozatában az egyesületet értesítette (a határozat aláírója Kada Mihály alpolgármester volt).

A fővárosi tulajdonban lévő telket addig egy Némedy Antal nevű cserepesmester (tetőfedő) bérelte, akinek a tanács az adásvétellel egyidejűleg felmondott.
Az építési tervek elkészítésével Czigler Győző építészt a Műegyetem tanárát bízták meg, akinek számos neves középület terve valósult meg Budapesten, pl. a Hold utcai vásárcsarnok épülete, a Rózsák terén lévő görög-katolikus templom, a Műegyetem fizikai és kémiai épületei stb. Czigler később megbízást kapott a kivitelezés felügyeletére, megvalósítására is, a rábízott tervezési és kivitelezési munkákat határidőben és kiválóan elvégezte.
Megemlékező cikkében (Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 6. szám, 2002. június) Riedl Gyula így ír a felépült székházról:
„1885. május 3-án megalakul az Építési Bizottság Tisza Lajos elnökletével, tagjai Bedő Albert és Lutzenbacher Pál, a bizottság jegyzője Horváth Sándor egyesületi titkár.
Az épületben a földszinten és az első emeleten lakásokat alakítottak ki, a második emeleten voltak az irodahelyiségek, a közgyűlési terem, a tanácsterem, a titkár, az alelnökök, az adminisztráció, a könyvtár és olvasó, valamint az Erdészeti Lapok szerkesztőségének helyiségei. A harmadik emeleten vendégszobákat alakítottak ki. A lakásokból három szolgálati lakás volt; a földszinten a gondnoki, az első emeleten a titkári, a második emeleten az altiszti lakás. A 19 lakásban 1942-ben 61 lakó volt. Az épületben összesen151 helyiséget alakítottak ki.
Ez a ház volt kohója az erdők és a természet védelméről szóló 1935. évi IV. törvény előkészítésének, a végrehajtás munkájában való részvételnek. Itt tett váratlanul látogatást 1888. február12-én Rudolf trónörökös és február 28-án váltotta be meglátogatási ígéretét I. Ferenc József, aki szobáról-szobára járva gyönyörködött az agancsokban, gyűjteményekben és hallgatta meg a vendéglátók tájékoztatását az egyesületi munkáról. E házban élt és halt meg az erdészek legnagyobbika, Bedő Albert, akit 1918. október 23-án lépcsőházi ravataláról szállítottak, a háromszéki Kálnokra; gyászolta az I. és II. világháborúban hősi halált halt tagjait, – sokszor lengett a fekete zászló az épület homlokzatán.”