Bálványfa, az agresszíven terjedő invazív fafaj
Kiszorítja az őshonos erdei élővilágot. Hatalmas területen alakítja át az őshonos ligeterdőket. Csaknem kiirthatatlan, gyökérzete rongálja az árvízvédelmi töltéseket
Idővel mérgező vegyületek halmozódnak fel az általa elfoglalt talajban. Semmilyen kórokozója és kártevője nem ismert Magyarországon. Nagyfokú várostűrése az egyedüli erénye, de könnyen kivadul. Fűtőértéke csekély. Vajon melyik növényről beszélünk?
A bálványfa elvadult példányaival szinte mindenhol lehet találkozni: települések szélén, házfalak közötti résekben, építési törmelékkel borított területen, vasúti töltések oldalán. Innen terjed tovább a lakott területekhez közeli erdőkbe, például a Pilisi Parkerdőbe is. Évente 1,5-2 métert is nőhet, ami messze gyorsabb ütem, mint az őshonos fáké, ezért elnyomja őket. Elvileg alapos mechanikai irtással lehet eltüntetni a növényt, de ha egy kis darab is a földben marad a gyökérzetéből, könnyen újrasarjad. Egyetlen módszer vált be ellene eddig: a vegyszeres kezelés. Az irtószert a fiatalabb egyedeknél a kéregre kenik, a 10-12 centiméteres átmérőjűnél vastagabb példányokról előbb eltávolítják a kérget. Hogy mit is jelent e kártékony fafajnak az elterjedése, arról Limp Tibor erdőmérnököt, illetve gyarmatpusztai gazdálkodókat kérdeztünk.
„Dél-Kelet Gerecsében járunk, Gyermely község határában, a Kecskekő nevű erdőrészletben, ahol tíz évvel ezelőtt jelentkezett először a bálványfa probléma. Ha a bálványfát szeretnénk általánosságban jellemezni, akkor azt mondhatjuk, hogy Magyarországon, illetve egész Közép-Európában mind természetvédelmi, mind erdőművelési vonatkozásban a legveszélyesebb invazív növényfaj. A bálványfa a legtágabb ökológiai spektrumon mozog, rendkívül tág a tűrőképessége. Hazánk jelentős része a bálványfa termőhelyi optimumát jelenti. Mind a talajra, mind a vízviszonyokra való tekintettel igénytelen fafajról van szó, nem igényel különösebb nedvességet, szereti a meleget, a napsütést, de sajnos a klímaváltozásnak köszönhetően a bükköseinkben is megjelent.
A Bajnai Erdészetnél 2005 tájékán kezdtünk el komolyabban foglalkozni a bálványfával. A bálványfa konszociációk annyira kiszorították a csert, illetve a tölgyet, hogy pótlási kötelezettség lépett be. Európai uniós forrásból 2008-ban kezdtünk előkészíteni egy pályázatot, amely egyértelműen csakis invazív kiirtásra, illetve visszaszorításra, elsősorban bálványfára vonatkozott. Ebben az erdőrészletben 2012-ben kezdtünk el védekezni a bálványfa ellen azzal a technológiai sorral, amit egy vállalkozóval közösen dolgoztunk ki: három éven keresztül évi 4-5 kezeléssel próbáltuk visszaszorítani ezt a fafajt, illetve a következő 5 év programja alapján még évente két kezeléssel fogjuk ellenőrizni, hogy a kezelt egyedek magoncai, gyökérsarjai milyen mértékben pusztultak el.
A vadgazdálkodóknak, erdőgazdálkodóknak, civil rétegeknek egyaránt rossz a bálványfa tömeges elterjedése. Vadgazdálkodó szemmel igaz, hogy a bálványfa képes sűrűket, vadbújókat létrehozni, de a vad nem szereti. A bálványfa az egyetlen hazai fafajunk, amit a vad nem fogyaszt el, mert olyan markáns íz anyaga van, amit nem hasznosít egyik vadfaj sem. A vad ott szeret lenni, ahol búvóhely és táplálék egyaránt megtalálható a számára.
Természetes és mesterséges erdőfelújításainkban az első tíz év központi feladata az erdősítések ápolása. Ez a cseresekben, tölgyesekben nélkülözhetetlen feladat, melyet a bálványfa esetében mechanikus úton végzünk. Ez az invazív fafaj rendkívül intenzív hormonháztartással rendelkezik. Abban a pillanatban, ahogy sérülés éri, olyan auxintermelés indul el benne, amely generálja a gyökérsarjak képződését. Ha kivágunk egy bálványfát, annak a gyökerei olyan gyökérsarj-áradatot fognak képezni, amelynek a kezelése mechanikus úton még inkább nehézkessé válik . A bálványfa elleni egyetlen védekezési módszer a vegyszeres kezelés.
„15 éven keresztül nyírtam a füvet, illetve a gazt, hogy szép gyep legyen a kertemben, de egyszer csak megjelent a szomszéd telken a bálványfa, alatta pedig a sarjak. Elkezdtem kivágni a nagy fákat, mondván, hogy megszűnik tőle a probléma, de ezután csak rosszabbra fordult a helyzet: olyan mértékben jött be a kertembe, hogy orvosolni kellett. Először gyomíróval próbálkoztam, de azzal a füvet is elpusztítottam. Egy idő után beláttam, hogy szakember segítségét kell igénybe vennem, mert én ide kevés vagyok. A Pilisi Parkerdő Zrt. segítségével két évvel ezelőtt a szomszéd telket eredményesen kezelték.
Nagyon sokan nem ismerik a bálványfát. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy ha egyet meglátnak valahol, kérjenek segítséget szakemberektől a kiirtásukra, mert nagyon intenzíven nő. A bálványfa számomra tájidegen elem, villámgyorsan elnyomja a hazai társulásokat – a csert, tölgyet, hársot, kőrist – zöld monokultúrát létrehozva annak helyén, amelynek az alján nincsen élet.”
„Sajnos én is megtapasztaltam a saját földterületemen a bálványfa agresszív elterjedését. Ha valamire megtanított a bálványfa minket, az az, hogy összetartsunk, mert a terjedésének nincs határa. Limp Tibortól és Kapás Lászlótól rengeteget tanultam. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy tájékozódjanak, mielőtt nekiesnek a bálványfa kivágásának, hogy nagyobb kárt ne okozzanak, ne hatványozzák tovább az elterjedését, mert amekkora probléma ez lokálisan, akkora lesz globálisan is.”
„Egy legeltetés alkalmával találkoztam először a bálványfával, amely egyik pillanatról a másikra jelent meg a birtokunkon. Természetvédelmi mérnökként végeztem, mégsem tudok semmit a bálványfáról. Sokan keverik az ecetfával, de két teljesen különböző növényről van szó: a bálványfa sokkal agresszívabb, mint az ecetfa, mert gyökerei növényirtó szert bocsátanak ki és a virágzatukban is különböznek. Népi nevén szólítják bálványfának, az ecetfa pedig a termése íze után kapta a nevét. Nemcsak a mi földterületünkön probléma a bálványfa megjelenése, hanem szomszédaink is küzdenek ellene az erdészettel karöltve. Most az a feladatunk, hogy megvárjuk, amíg a vegyszeres irtás megtörténik, mert az talán használni fog.
Számomra fontos ügy a bálványfa visszaszorítása, mert szeretném, ha a telkeken természet közeli állapot lenne és sikerülne a természetes közeget visszaállítani. Magunk részéről az elszáradt fákat már kivágtuk, ami pedig még élő, abban szakemberek segítségét kértük. Önerővel semmiképpen sem lehet fellépni ellene, ide drasztikus megoldás kell.”