A Hazai Vadegészségügy és Vadgazdálkodás aktuális kérdései – 2016.04.05.

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kara, az Országos Magyar Vadászkamara, az Országos Magyar Vadászati Védegylet, a Magyar Tudományos Akadémia Erdészeti Tudományos Bizottság Vadgazdálkodási Albizottsága és a Földművelésügyi Minisztérium Élelmiszerlánc-felügyeletért Felelős Államtitkársága immáron harmadik alkalommal szervezett konferenciát, ezúttal „A hazai vadegészségügy és vadgazdálkodás aktuális kérdései 2016” címmel

A rendezvény helyszíne a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának aulája volt. Az előadásokat a vadegészségügy, vadgazdálkodás, állategészségügy, valamint a vadászati igazgatás területén dolgozó szakemberek tartották.

A konferencia fővédnöke Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke volt.

Zsigó Róbert élelmiszerlánc felügyeletért felelős államtitkár, FM

„A magyar vadállománnyal való gazdálkodás nemzeti kincs, amelyet mindenképpen meg kell becsülni. Természetesen nagyon fontos, hogy a konferencián elhangzott ügyekkel – mint a vadak egészsége, vízivad fajok állat-egészségügyi kérdései, biztonságos vadhús, kullancsok, Lyme-kór – kiemelten foglalkozzunk. A vadhúsnak, – amely valóban egészséges és a közétkeztetésbe, vendéglátásba kerül – megfelelően biztonságosnak kell lennie. Ehhez az évről évre megújított konferencián tapasztalatot kell cserélniük a szakembereknek, meg kell beszélniük az éppen aktuális ügyeket. Ne felejtsük el, hogy amellett, hogy a hazai vadállomány nemzeti kincs, a magyar fogyasztók egyre tudatosabbak, egyre inkább keresik az egészséges élelmiszert. A hazai vadhús finom és egészséges is! Azt látom, hogy az elmúlt év közös munkájának köszönhetően emelkedik a vadhúsfogyasztók és azon termékek száma, amelyek biztonságos vadhúsból készülnek. Remélem, hogy ezt a tendenciát folytatni tudjuk az elkövetkezendő időkben és egyre többen fognak jó minőségű vadhúsból készült kiváló ételeket fogyasztani.”

Dr. Jámbor László elnök, OMVK

„Abszolút mértékben optimista vagyok. Rendkívül sok szakmai feladat áll előttünk. Teljesen természetes, hogy a vadászati törvény módosításával, az előző üzemtervi ciklus befejezésével új területkialakítási, új területhasznosítási folyamat vette kezdetét. Ezt én úgy értékelem, hogy egy szükségszerű, de időleges dolog. A törvényt elfogadtuk, a területek kijelölésre kerültek. Ebben az évben meglesz a közös képviselőnk, a területnek az új vadászatra jogosultja.

Bízom benne, hogy mivel a területekben nagy átrendeződés nem tapasztalható, a vadászatra jogosultak vonatkozásában is hasonló lesz a helyzet. Aki eddig jogszabályszerűen, etikusan, a földtulajdonosokkal érintett kapcsolódó felületekkel megfelelő kontaktust tudott tartani, biztos vagyok benne, hogy meg fogja szerezni a területeket az elkövetkezendő húsz éves üzemtervi ciklusra is. Ha ez lezárult, akkor a következő fontos feladatunk az, hogy az előttünk álló szakmai kérdéseket próbáljuk megoldani. Véget kell vetni annak a korábbi gyakorlatnak, hogy csak a szakmai problémák felvetéséig jutunk el és nem teszünk mellé végrehajtható, hosszútávon tartható és követhető, a magyar vad érdekeit szolgáló, de ezen keresztül a magyar vadászok érdekeit is szolgáló megoldási javaslatokat.

Megítélésem szerint a vadászati törvénymódosítás e vonatkozásban is egy teljesen új fejezetet nyit a magyar vadgazdálkodás történetében. Lehetőséget biztosít arra, hogy valóban érdemben tárgyaljuk meg az előttünk álló feladatokat és olyan megoldások születhessenek, amelyek a vadászat és a vadgazdálkodás érdekeit szolgálják.”

prof. dr. Csányi Sándor igazgató, Szent-István Egyetem, Gödöllő

„A vadgazdálkodók visszajelzései nagyon vegyesek az aranysakállal kapcsolatban. Sokan úgy gondolják, hogy a sakállal úgy kell bánni, mint amilyen a dinamikája. A hagyományos szemlélet mellett – miszerint a róka, vagy a borz alkotja a ragadozóvilágot Magyarországon – belépett egy új faj, ami nagy dinamizmussal terjed. Úgy gondolom, hogy egy intelligens fajról is beszélhetünk, hiszen felismeri azokat a lehetőségeket, amelyek táplálékforrásban a környezetében megjelennek és ezeket ki is használja. Alkalmazkodik a könnyen megszerezhető zsákmányhoz. A vadászterületeken kint hagyott több ezer tonnányi zsiger és egyéb maradvány ezeknek a fajoknak a táplálékbázisát alkotja. Ez a zsigermennyiség több, mint háromezer tonna évente.

Abból kell kiindulni, hogy a hatvanas években évente 21-22 ezer nagyvadat ejtettek el átlagosan az országban. Az elmúlt években ez 300 ezer darab körül volt, amely több, mint 12 ezer tonna szőrben, bőrben értékesített potenciális vadhúst jelent. Ennek a mennyiségnek a negyede zsigerjáradék (3000 tonna), tehát óriási mennyiségről beszélünk. Ha mindezt a területen hagyják, akkor nemcsak a sakált, hanem rókát, borzot és vaddisznót is etetnek olyan állati fehérjével, amit esetleg ő maga nem tudna megszerezni. Az aranysakál egy opportunista ragadozó, meg tudja tanulni azt, hogy mi az a kulcsinformáció, amelyre be kell indulnia. Viszonylag kevésszer említik, hogy a másik állat zsákmányát ellopja, mivel a sakál a lövést meghallva már tudja azt, hogy zsigerhez tud vagy fog hozzájutni. Minden esetben alkalmazkodni kell az adott fajhoz és meg kell találni azt az eszközt, amely a leghatékonyabb és amellyel a sakált kezelni lehet.”