GRUBE Percek – A martonvásári világrekord őzbak elejtésének igaz története – beszélgetés Danka Dénessel
Ötvenegy éve, 1965. július 29-én hajnalban Martonvásáron ejtette el Cseterki Lajos vadász azt az őzbakot, melynek agancsa közel két évtizeden keresztül állt a világranglista élén
A magyar vadásztörténelemben meghatározó szerepet tölt be a terítékre hozott mártonvásárhelyi őzbak. Elejtésének igaz történetét Danka Dénes egy könyvben foglalta össze, hogy hiteles információkkal – melyeket személyes kapcsolatai révén szerzett – eloszlassa a köztudatban élő téves mende-mondákat.
Dénes bácsival nem kisebb okból beszélgetünk, mint ennek apropóján, hiszen olyan őzbak esett el, amely meghatározó a magyar vadgazdálkodás történetében.
„Amikor húsz évvel ezelőtt martonvásári lakosként elkezdtem gyűjtögetni az adatokat, nagyon érdekes dolgot figyeltem meg a közszájon forgó információk között. Ez felkeltette az érdeklődésemet, ennek kapcsán született meg a könyvem is. A pártállami időkben külön kijelölték, hogy kik és mikor ejthetnek el aranyérmes trófeás vadat. Általában 4-5 évente történt ilyen. Természetesen ezekbe a kijelölésekbe hiba is csúszhatott, mert vagy a kinti személyzet, vagy egyéb körülmények miatt ezt az őzbakot többen is tévesen – kisebbnek, vagy selejtnek – ítélték meg, mert csak pillanatokra tudták megfigyelni. Ennek következtében tökéletes képet nem kaphattak az őzbakról. Azt látták, hogy rendkívüli nagyságú, erős trófea, de mivel az agancs nagyon gyöngyözött volt és igen erős szárai voltak, távolról valóban úgy nézett ki, hogy egy összenőtt, ún. egyszárú rendellenes, torzagancsú őzbakról van szó. Cseterki Lajos volt az, aki meglőhette. A meglövést követően derült ki, hogy nem selejt, hanem hosszú évekig világrekord várományos őzbakról van szó, amely sokáig világrekord volt.
Információink vannak arról, hogy Kádár János többször is bejelentkezett a vadásztársaságnál és felajánlották neki ezt a rendkívül erős őzbakot. Tudomásom szerint kétszer is bejelentkezett, de egyszer sem tudott lejönni a területre az akkoriban felmerült különböző politikai problémák miatt. Félő volt, hogy az aratás előrehaladtával ez a csodálatos agancsú trófeás vad elválik a területről, ezért úgy döntöttek, hogy mindenféleképpen meglövetik és így esett Cseterki Lajosra a választás.
Abban az időben aratási biztosok felügyelték az aratás menetét, hiszen napra programozott területeket kellett levágni az aratógépeknek. Ha géphiba, időjárási viszontagság következett be, akkor is tartani kellett az előre kijelölt területet, vagyis a kvótát. Ha ez esetleg nem így történik, akkor szabotázs címén börtönbüntetéseket kaptak az aratásért felelős emberek. Nagyon kemény konkurenciaharc ment. Az őzbak elejtésének ideje több szakkönyvben is másként szerepel: július 19-ét olvashatjuk legtöbbször, viszont kiderült, hogy július 29-én ejtették el. Tehát Kádár János neve alatt szemhunyással csúsztatták az aratást, amíg Cseterki Lajos meglőtte a bakot az aratás utolsó napjának hajnalán.
Hivatalos információ van arról, hogy előző nap már történt rálövés, de nem sikerült az őzet elejteni és szerencsére megsebezni sem. Téves lövés történt. Mindenki nagyon megijedt, hogy esetleg eltűnt a területről, mert az őz kiváltott a búzatáblából, ahol rendszeresen tartózkodott. Spányiel Pál hivatásos vadászt kérték fel a vadászgyakornokával, hogy figyeljék az őzet, akik nagy megelégedésre észrevették, hogy az őzbak visszaváltott, így sikerült a következő nap hajnalán elejteniük. Nagy volt a meglepetés, mert nem erre számítottak. Amikor kiderült, hogy világrekord várományos, hamar híre ment. Szóbeszéd járja, hogy Kádár Jánost Soponyán két igen nagy terítékű vízi vad vadászatra látták vendégül, azért, hogy az elszalasztott világrekord őzbak meglövésével kárpótolják. Kádár szemet hunyt, hogy nem őt hívták meg erre a csodálatos bakra és belátta, hogy tényleg előfordulhatott, hogy rendellenes trófeának nézhették.”