Backstage – Prihoda Judit festő- és grafikusművész kiállítása a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum Vadászati Múzeumában
“Találkozások a vadonban – Európa és Afrika színes állatvilága” címen nyílt meg május 3-án Prihoda Judit festő- és grafikusművész kiállítása a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum Vadászati Múzeumában.
A Helikon Kastélymúzeum
A keszthelyi Vadászati Múzeum
A Kittenberger Kálmán termet és előterét teljesen megtöltötték a kiállításra érkezett vendégek. A HAZAI VADÁSZ stábja is a megnyitó előtt egy órával már a helyszínre érkezett, és előkészítette a forgatást. Pontosan 11 órakor Polster Gabriella, a Diana Vadászhölgy Klub Zala Megyei alelnöke, és Tóth Csaba Ph.D múzeumigazgató köszöntötte a megjelenteket.
A kiállítást Tengerdi Győző a VERGA Zrt. vezérigazgatója nyitotta meg. Rendhagyó módon megosztjuk megnyitó beszédének gondolatait Olvasóinkkal, azt remélve, hogy ezzel és fotóinkkal felidézhetjük Prihoda Judit kiállításának egyedülálló hangulatát:
“Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Vendégek, kedves Alkotó, kedves Házigazdák!
Köszöntöm Önöket ennek a kontinensünk és Afrika színes állatvilágát bemutató nagyszerű kiállításnak az ünnepi megnyitóján. Külön öröm és megtiszteltetés, hogy szenvedélyes vadászként jómagam ajánlhatom az önök figyelmébe Prihoda Judit festő- és grafikusművész csodálatos alkotásait, amelyek páratlan módon ötvözik a művészetet a természettel. Ezáltal a valóság bennünk élő jól ismert képei, vadászélményei átalakulhatnak egy másfajta, magasabb rendű valósággá, ami segít elmélyíteni, és egyúttal jobban megértetni a vadász és a vad közötti különleges kapcsolatot.
Az alkotásokat szemlélve óhatatlanul is felmerül bennünk a kérdés:
Mi is valójában a művészet? „Ha mindaz, ami a kezedben, fejedben és szívedben egyesül, nos, az a művészet.” „A művészet sokkal inkább az érzelmek feltárulkozása, mint egy tárgy rajzolt képe.”
Tágabb értelemben minden alkotó célú emberi tevékenységre vonatkoztatható, amely kortól, földrajzi elhelyezkedéstől, kulturális környezettől, történelmi helyzettől függően változik.
Szűkebb esztétikai értelemben – ahogy ma használjuk – a művészet definíciója: „a valóság visszatükrözése” a művész látásmódján átszűrve.
Célja és feladata sokrétű: a művészet dekorálhat, oktathat, önkifejezhet, szakrális funkciója is lehet, agitálhat, megörökíthet, provokálhat, gyógyíthat – és természetesen keveredhetnek ezen funkciók.
Ám ahogy az élet, úgy a művészet is folyamatosan változik – hiszen sok egyéb mellett a kor szokásai és technikai fejlettsége rányomják bélyegüket az alkotók önkifejezési formáira. Egy dolog azonban nem változik: keskeny a mezsgye a művészet és a giccs között. Ezen kell a mindenkori művésznek egyensúlyoznia. Örök kérdés, hogy ez mennyire sikerül neki? Prihoda Judit esetében a kérdésre – alkotásait látván – nem nehéz választ adni. Előbb azonban tekintsük át, hogyan kapcsolódik össze a vadászat és a művészet.
A vadászat számos szegmens összessége. A vadászat ősi ösztönök tánca a természetben, amely aspektusai a teljesség igénye nélkül: szakma, foglalkozás, tudomány, közösségalkotó eszköz, ünnep, életforma, világlátás, személyiségfejlesztés, hagyományápolás, hazaszeretet, gazdasági potenciál, végül művészet. A vadászat és a művészet kölcsönhatása közismert: zene, képzőművészet.
Itt érkeztünk meg Prihoda Judit művészetéhez: művészete nem öncélú. Ismerve, megcsodálva alkotásait, kijelenthetjük, hogy művészete páratlan. Munkái, amellett, hogy meggyőzően bizonyítják tehetségét és szorgalmát; segítik megismerni és megérteni az egyetemes vadászati kultúrát; érzékletesen mutatják be a vadászat és a művészet kapcsolatát, harmóniáját, a természet szépségét és szeretetét. Isten áldotta tehetség, aki mindannyiunk szerencséjére tehetségét nem tékozolta el, hanem épp ellenkezőleg: mély szakmai ismeretekkel egészítette ki.
Eleinte, gyermekkorában még ösztönösen, aztán mindinkább tudatossá válva az iskolai és egyéb intézményes rendszereken, illetve személyes csatornákon keresztül szívta magába a művészi kifejezéshez szükséges ismereteket.
Fontos, hogy ismeri a modelljeit: minden lehetőséget megragad, hogy saját élőhelyükön találkozzon az általa megörökíteni kívánt állatokkal, mert meg akarja őket ismerni, meg akarja őket érteni. Éppen ezért gyakran jár tanulmányutakra, járja a terepet lehetőségei szerint.
A veleszületett adottság mellett a rajztudást mesterektől el kellett sajátítania. Azonban a művésznek nemcsak a felszínt kell néznie, hanem bele kell látnia a dolgok mélyébe is: a tárgyakba, az élőlényekbe: izomkötegeket, csontot, domborulatokat – amelyhez komoly művészeti anatómiai tudás is szükséges.
Mindezek mellé még kell egy bizonyos érzékenység, amellyel a művész megközelíti, látja a világot, amely megkülönbözteti a festő szakmunkást az igazi művésztől, művei üzenetet hordoznak számunkra.
Ezek összessége: a tehetség, a megszerzett tudás és az érzékenység emeli fel általában az alkotót, így Prihoda Juditot is az igazi művészek sorába.
A XX. sz. végének nagy művészeitől tanult: Csergezán Pál, Muray Róbert és a ma élő Meszlényi Attila útmutatásait követte, de a maga útját járja.
Mellettük Prihoda Judit nekünk azt jelenti, amit a zenében Bartók és Kodály mellett Petrovics Emil vagy Szokolay Sándor, a színművészetben Latinovits Zoltán mellett Eperjes Károly.
A mostani kiállítás a találkozásokról szól: találkozhatunk a vadon élő állatokkal, beszédes tekintetükből kiolvashatjuk sorsukat – talán az emberéhez hasonló sorsokat.
De szemtanúi lehetünk különféle állatok találkozásának is. Ami lehet véletlenszerű (bivaly+szalakóta), drámai (bivaly+oroszlán), vészjósló (jávor+medve), szerelmes (két, tehenet terelő bika).
Ezek az „állati” találkozások, mondhatni kalandok talán rólunk, emberekről is mesélnek valamit. És talán – ha nem csupán felszínesen tekintünk az alkotásokra – magunkról is többet megtudhatunk, mire végigérünk a kiállítás képein – (utalás Muszorgszkij: Egy kiállítás képei c. zongoraciklusra).
Prihoda Judit korunk egyik legnagyobb képzőművésze, aki nekünk, magyar vadászoknak nagyot adott, amiért a magyar vadásztársadalom hálás kell, hogy legyen.
Én csak a magam nevében köszönhetem meg azt az esztétikai élményt, azt a katarzist, amelyet képei révén kaptam az alkotótól!
Rajta hát, kalandra fel! Találkozzunk a képekkel, az állatokkal, és csak rajtunk múlik, hogy akár önmagunkkal is.
Egy Leonardo da Vinci jegyzeteiből vett idézettel nyitom meg Prihoda Judit kiállítását:
„A festészet a természet szülöttje – vagy inkább még helyesebben a természet unokája, mert minden látható dolgot a természet alkotott és az ő gyermeke adott életet a festészetnek. Ennélfogva nevezhetjük a természet unokájának, ami része az Istennek.”
Filmünket a HAZAI VADÁSZ TV Magazin május 11-i adásában, vasárnap délelőtt 11 órakor láthatják Nézőink az ECHO TV csatornán!
www.facebook.com/echotelevizio
(szöveg és képek: HAZAI VADÁSZ )
