Hány darabot kell vegyünk egy gumicsali típusból? – Gumik, horgok, ólmok

Hány darabot kell vegyünk egy gumicsali típusból, ha változatos terep meghorgászására készülünk, és a szilikonból a test sérülését elkerülendő, nem vesszük ki a már beillesztett horgot? A kérdésre két válasz adható! Mielőtt megválaszolnám a kérdést, a vertikális gumicsalik „felhorgozásának” szerepéről ejtenék pár szót. Ez a művelet legalább olyan fontosságú, mint a csalik méretének, és színének helyes megválasztása.

AMIKOR A HORGÁSZ PATKOL

Egyik korai vertikális horgászatom alkalmával történt meg velem, hogy bár az első kapást a süllő mohósága következtében halra tudtam váltani, a nap folyamán az összes további kapást üres bevágások követék. Bár későbbi horgászataim során mikor már megfelelően felhorgozott csalikat használtam kiderült, hogy ezeket a „fantomkapásokat” a békés halak, például jól megtermett dévérek is okozhatják, ebben az esetben nem a halak ragadozó mivoltában kellett keresni a hibát. A 11 cm-es csaliba egy darab 15 grammos 4/0-s jigfejet tűztem. A horog öble, valahol a csali közepében kandikált ki, hegye pedig elállt vagy 1,2 cm-re a testtől. A probléma abból adódott, hogy a csalimat nem 2,5 kilós átlagsúlyú fogasok ostromolták, amiknek gyerekjáték lett volna a csali behörpintése. Az általam használt horogbeállítás, egy dunai hagyományos gumizáskor megfelelő lett volna, de ebben az estben alkalmatlanak bizonyult, ugyanis 20-35 cm-es kősüllők álltak a rejtély hátterében. A kis szájú apróságok figyelmét felkeltette ugyan a könnyen megszerezhetőnek vélt halimitáció, így érdeklődésüknek hangot adva oda-oda is csíptek a nagy falatnak. Én viszont a folyamatos rántásokon kívül nem tudtam kézzelfogható eredményt felmutatni. Evidens lett volna a csali jól ismert „patkolása” de valahogy akkor nem gondoltam erre a lehetőségre. Csak András kész csalijait látva döbbentem rá, hogy mekkorát hibáztam a segédhorgok elhagyásával.

A jighorgon kívüli második horog beiktatásának három fő oka van

1. A csalihoz mérten kisebb halak jelentkeznek.

Az előbbi példa érzékletesen szemlélteti az első okot. Nagyon mohón kell kapniuk a kisebb süllőknek ahhoz, hogy teljesen elnyeljék csalinkat. Van erre is példa természetesen, de azt mégsem várhatjuk el a 30 cm-es ragadozóktól, hogy a 15 centis csalit minden alkalommal torokra nyeljék. A támadás alkalmával ilyenkor a csalinkhoz képest alul méretezett hal valahol elkapja a vélt zsákmányt, de ha nincs éppen ott horog, akkor csak egy gyors ütést érzünk az akcióból. Reflexszerűen bevágunk, és ezzel a mozdulattal ki is tépjük a csalit a meglepődött hal szájából. Vakargatjuk még homlokunkat pár percig, elfilózunk azon mekkora nagy szörny is lehetett a támadó, aztán jobb esetben kezdődik az egész elölről. Rosszabb esetben a nap egyetlen kapását szúrtuk el a saját hibánkból.

2. Amikor „nem esznek” a halak.

Hidegfront után, vagy a nap egyes inaktív szakaszában, esetleg rosszul megválasztott csali esetén, és még számos ismert és ismeretlen okból kifolyólag, a halak csak odakapnak a csalinak, különösebb táplálékszerző cél nélkül. Ilyenkor is jól jön a második horog, mert a csali farkát éppen csak érintő ragadozó rajta veszthet bekódolt ösztönszerű mozdulata miatt.

3. Vákuumhatás.

Én azt vallom, hogy különböző intenzitással, de minden ragadozóhal használja a szája hirtelen kinyitása közben keletkező vákuumhatást a zsákmányszerzés során. A harcsáról köztudott, hogy hangos pukkanások közepette szippantja le áldozatát éjszakai vadászatai alkalmával. Akváriumi megfigyeléseim más ragadozók hasonló magatartását igazolták. Az angolna például kizárólag a vákuumhatást használja, mialatt csigalassúsággal (szó szerint) közelíti meg áldozatát. Öreg bika módjára, (aki ugye, mint a szakállas viccből ismeretes, a fiatal bikával ellentétben, a domb tetején várja be a teheneket) csak a hatótávolságán belül került halakra lövöldözi patronjait, és a jól ismert cuppanós hangeffektusok kíséretében tünteti el áldozatait. A sügér óriásira tátott szájjal, jelentős vákuumhatás kifejtése közben hörpöli be az ivadékokat. A csuka mikor éhénél van, villámgyors letámadással kombinálja a végső „behörpölési fázist”. A táplálék érzékelésének pillanatában, egy precíziós célpontkövető hadászati eszközhöz hasonlóan testével becélozza a prédát, és egy lassú, megközelítési, nevezzük „betájolási fázis” után szinte szemmel már nem érzékelhető sebességgel kilő a cél felé. A felgyorsult haltest tehetetlensége miatt, a ragadozó, a zsákmány eredeti helyéhez képest jócskán arrébb fejezi be a támadást. Ez a viselkedés magyarázza a csuka horgászatánál jelentkező megtolós kapások gyakoriságát. Ezekben az esetekben, a krokodilpofájú éppen a behúzott damilunkkal megegyező irányba támad. A süllő nappali zsákmányszerző viselkedése más, mint az éjszakai. Amíg éjszaka több méteren át képes követni kiszemelt áldozatát, addig a nappali „pihenő fázisban” jobb szereti ő is a hatótávolságán (éjszakaihoz képest lecsökkent) belül került prédára felhasználni energiáját. Táplálékszerzésében jelentős szerepet kap a szívó hatás, ami vertikális horgászatánál kiemelten fontossá teszi a 2. horog használatát. Az alábbi két ábrán próbálom meg szemléltetni a hagyományos, és a vertikális csalivezetésnél fellépő erőket, és azok következményét.

Az első ábrán láthatóan, hagyományos gumihalazásnál a csalira egy a vízszintessel kis szöget bezáró húzóerő hat, (a spiccgyűrű irányába tekerjük a zsinórt). Így mikor a süllő alulról ráront a csalira, a szája kinyitásával keletkező szívó hatásnak semmi nem áll ellen (leszámítva az elhanyagolható függőleges eredőt), a csali a süllő számításai szerint belibben a kitátott szájba.

Vertikális horgászatnál viszont az alulról érkező szívó hatással ellenkező irányú erő tartja a csalit a jigfejnél. Az ellentétes erők következményeként, a kapásnál a jigfej egyhelyben marad, (felülről feszesen tartjuk a zsinór) míg a gumi farka lefelé mozdul, így a farokba vezetett hármashorog a süllő szájában landol. Természetesen hagyományos gumizásnál is indokolt a „patkolás” (második horog beiktatása), mert a csali ugyan lefelé el tud mozdulni, de a hátulról támadó süllő szájába hasonló elvek miatt (kihúzzuk a csalit a ragadozó szájából), csak a csalink farka jut.

VÁLASZ A TALÁLÓS KÉRDÉSRE

A kérdés megválaszolásakor nem számolok a beszakadásokhoz tartalékolt munícióval.

A válasz: 5 db

Kell egy 5 grammos fejjel szerelt (speciális eset), egy 10 grammos (tavakon, vagy folyók lassú szakaszán) egy 15 grammos (folyók lassú szakaszán, mélyebb tavakon), egy 20-25 grammos fejjel szerelt csali (folyók mélyebb szakasza, tavak mélyebb szakasza erős szélben, vagy áramlásban) és egy 30 grammos, extrém gyors vizeken (ritka eset).

B válasz: 1 db

Amennyiben a horgon az ólomfej cserélhető, csak egyetlen gumicsali szükséges. A vertikális csalikat nem kell 40-50 méterre dobálni, ezért nincsenek olyan terhelésnek kitéve, mint a hagyományos társaik. Ezt a tény használja ki egy magyar újítás. Az MCSJ (Magyar Cserélhető Jigfej) típusnevű együttes számos előnyt nyújt a vertikális horgászoknak. Az elnevezés hasonlóan „ötletes” a korombéliek számára ismerősen hangzó régi magyar Neptun orsók típusnevével. Az MPOX 100, 200, 300 megnevezésben az a bizonyos rövidítés nem mást jelentett, mint: Magyar Peca Orsó.

1. Mivel csak 1 felhorgozott szerelék kell a különböző csalikból, rengeteg időt takaríthatunk meg.

2. Kisebb súlyú táskát kell magunkkal vigyünk. Egy 10 grammos jig ólom, az összes csalinkhoz felhasználható. A felszerelt csalin kívül már csak a tartalékokat kell magunkkal vigyük.

3. Az ólom jigfej nem kezdi ki a szilikonok anyagát. Az újabb szilikon csalik sokkal hamarabb megbarnulnak, mint régebben használt társaik. Nem biztos, hogy az elszíneződés miatt veszítenek fogósságukból, minden esetre az ólomfejeket külön tárolva, ez a negatív jelenség kiküszöbölhető.

4. Kevesebb gumicsalit kell vegyünk.

5. A kereskedelemben kapható sok jigfej nyaki része, és a nyaki részen található „csalifixáló pöcök”, a nem átgondolt tervezés, és az ólomöntés technológiai korlátai miatt túlságosan vastag. Ez a hiba gyorsan érezteti hatását, szétszakad a csalik feje. A szakadás következtében a pöcök már nem tartja meg a csalit, így az minden dobásra lecsúszik a horog öblére. A MCSJ egységben a horog hátsó részére forrasztott csalifixáló nem feszíti szét a gumicsalik elejét, hanem a legvastagabb testi részben tartja meg azt.

PATKOLÁS

A patkolásra számos variáció létezik. Az egyik legbiztosabb, amikor a hármashorgot fonott zsinór felhasználásával a testen áttűzve a jig horog öblébe rögzítjük.

A patkolás lépései:

1.) A horog hegyének kivezetési pontját célszerű bejelölni a csalin, mielőtt össze-vissza szurkáljuk a pontatlanságok miatt. A használt jig horgok főképp a csalik rögzítésére szolgálnak, így 1/0-tól 3/0-ig érdemes használni. Ennél nagyobb horgok a csali mozgását lebutíthatják. A legtöbb halat a hármas horog fogja meg, ami a halak és a csali méretétől, függően 10-es 8-as méretűek.

2.) A hármashorogra kötött fonott damilt vezessük be egy tű segítségével a csali testébe, majd pont a horog öblénél vezessük ki.

3.) Hurkoljuk rá a horog öblére többször a fonott damilt, és fixáljuk pillanatragasztóval.

KRIMPELÉS

Tanácsos előre elkészített krimpelt hármashorgokat is magunkkal vinni, mert a téli hidegekben elgémberedett kezekkel egy beszakadást követően a patkolás előbb bemutatott változatát majdnem lehetetlen végrehajtani. A krimpelést azért nem mutatom be, mert valószínűleg az én hiányosságaim miatt, nálam még nem működik szakadás mentesen.

LUSTÁK HORGA

Kényszerhelyzetben, és kisebb csaliknál használjuk a hármashorog szelepgumis rögzítését. Kevésbé butítja el a csalit, mintha egy 5/0-ás horgot használnánk. Bár a farokban nincsen horog, javítja a kapások és megfogott halak statisztikáját. A szelepgumit mindenképp rá kell húzni a hármashorog szárára, ellenkező esetben vele együtt léphet meg halunk.

Én az MCSJ szereléket mostanában a hagyományos gumizáshoz is használom a kisebb súlytartományokban. Eddig minden probléma nélkül.

Elérkezett hát a sok hónapos tanulási folyamat vége. Itt az ideje, hogy a tanultakat a vízparton értékes trófeákra váltsák. Trófeákra, azaz fényképekre. Gondoljanak a holnapra, fiaikra, és unokáikra! Kívánom, hogy mindenki élje át nemcsak a halak megfogásának izgalmát, de visszaengedésük gyönyörét is.  Görbüljön!

( szöveg és képek: Medgyasszay Csaba )