Szürkületi balinok – Akcióban a Rebel Jointed Minnow wobblerek

Végre eljött a nyár, amit már annyira vártunk. Napok óta hőségriasztás van, tombol a kánikula. Folyóink még zavarosan hömpölyögnek medrükben, és hatalmas „hódvárakat”, kidőlt fák százait vonszolják hátukon kilométereken keresztül, míg végül meg nem akad valahol a potyázó farengeteg. Indulásra készen állok, de nem merek kimozdulni a házból. Elszörnyedve állok a hőmérő előtt, ami 38 fokot mutat. „Kizárt, hogy hét óra előtt elinduljak!” – morgok magamban, és visszavonulok hűvös szobám rejtekébe. Sebaj, szürkületkor lesz az igazi!

Úgy érzem szerencsés helyen lakom, mert a Tokaj hegy kicsit hamarabb takarja el előlünk a nyári nap kínzó sugarait. Ahogy a fényes égitest karcolni kezdi a hegytetőt, egyre nagyobb terület borul árnyékba, és egyre több helyen talál az ember menedéket a hőség elől

Az árnyékember

Ilyenkor úgy érzem szerencsés helyen lakom, mert a Tokaj hegy kicsit hamarabb takarja el előlünk a nyári nap kínzó sugarait. Ahogy a fényes égitest karcolni kezdi a hegytetőt, egyre nagyobb terület borul árnyékba, és egyre több helyen talál az ember menedéket a hőség elől. Ez az a pillanat, amikor én is kimerészkedek a szabadba, és vízre szállok. Az árnyékos oldalon motorozok felfelé a folyón. Ilyenkor még a bosszantó szúnyogokat is elviseli az ember. Nagyon sebesen folyik a víz, majdnem egy óra is eltelik, mire elérem célomat. Egy folyókanyarulat belső oldalán, a kanyar alatti sekély vizet fogom vallatni. A Tisza itt kiszélesedik, és homokpadokat, zátonyokat épít több száz méteren keresztül. Két héttel ezelőtt repült a kérész és balinok, jászok szedegették a felszínen a tiszavirágokat. Aztán jött az áradás és a szőkevíz, most pedig lassan tisztul és apad a folyó. Reménykedek, hogy szürkületkor megélénkül a víz, balinokat szeretnék fogni az esti órákban.

Ez az a pillanat, amikor én is kimerészkedek a szabadba, és vízre szállok. Az árnyékos oldalon motorozok felfelé a folyón

Kétrészes finomság

Még van egy kis időm sötétedésig, így világosban kezdem meg a pergetést. Csalinak egy Rebel Jointed Minnow kerül a kapocsba. Ez egy elég univerzális kétrészes úszó wobbler. Nem túl erős, igazán különleges víz alatti mozgása van. Megvan benne a kétrészes műcsalikra jellemző kígyózó kilengés is, de ez egy oldalirányú billegéssel is társul, ami rendkívül attraktívvá teszi. A test első része lényegesen hosszabb, mint a második „szerelvény”, ami egyedivé teszi a wobbler akcióját. Tapasztalatom szerint jól bírja a gyors bevontatást is, így a nagy sodrásban is alkalmas „fegyver” a balinok ellen. Négyféle különböző méretben kerül forgalomba: 4,7 cm, 6,5 cm, 8,8 cm és 11,4 cm-es hosszban. Én balinra legjobbnak a 8,8 cm-es változatot tartom, ami hét és fél gramm tömegű, és körülbelül 1 méter mélyre vontatható. Emellett a 4,7 cm-es Jointed Minnow az UL pecások kedvence lehet, hiszen kiváló domolykó fogó wobbler. Ez a kis apróság mindössze 3 gramm tömegű, és megfelelő bevontatás mellett nagyjából fél méter mélyre képes letörni.

Reménykedek, hogy szürkületkor megélénkül a víz, balinokat szeretnék fogni az esti órákban

Balinok és domolykók

Az első csurgás eredménytelen, így visszamotorozok a kiindulási helyre, és újból az áramlásra bízom csónakom. Egy-két rablást már látni, a kisebb balinok már csapkodnak a partszélben. Az egyik bokor előtt fogok is egy harminc centis apróságot. Gyorsan lefotózom és visszaengedem. A nap egyre lejjebb kúszik az égen, és hamarosan sejtelmes félhomály alakul ki. Szaporodnak a rablások is. Újból és újból megereszkedek a jónak vélt szakaszon, és fogok is még két balint meg egy domolykót, de a nagyobb őnök elkerülnek. Aztán rám sötétedik, és elcsendesül a víz is, így hazafelé veszem az irányt.

Egy-két rablást már látni, a kisebb balinok már csapkodnak a partszélben. Az egyik bokor előtt fogok is egy harminc centis apróságot

Gyorsan lefotózom és visszaengedem

Az nyáresti levegő kellemesen simogatja bőröm. Amíg motorozok a Tiszán, van időm nézelődni és elmélkedni. Rácsodálkozom a csillagos égre, és oly hosszan bámulom, hogy közben kis híján zátonyra futok csónakommal. Más talán elégedetlen lenne a mai fogásommal, de én nem. Kikapcsolódom, megnyugszom, jól érzem magam – és ez a lényeg.

Dobok egyet közvetlen magam elé a part felé, és fél úton heves rávágást kapok

„Ez jól kezdődik!” – jegyzem meg magamban miközben kíméletesen kiveszem az ifjú balin szájából a majdnem kilenc centis küsz utánzatot, majd vissza is engedem első halamat éltető elemébe

Ezúttal irány a Bodrog!

Másnap ismét este szállok vízre, de ezúttal a Bodrogot választom. Megint iszonyatos sodrással kell harcolnom, mire elérem a „balinos” szakaszt. A folyó vize már tisztább, kezdi felvenni megszokott zöldes árnyalatát, de még mindig nagyon sok szemetet hord magával. Útközben hatalmas fákat kerülgetek csónakommal. Már messziről látom, hogy a kiszemelt helyeken csapkod a balin, így persze sietősre veszem a dolgot. Mielőtt megkezdem a csurgást, lehorgonyzok és várok pár percet, hogy nyugodjon meg a víz, üljön el a hullámzás. Hogy addig se unatkozzak, azért dobok egyet közvetlen magam elé a part felé, és fél úton heves rávágást kapok. Egy kölyök balin támadta meg két részes wobblerem. „Ez jól kezdődik!” – jegyzem meg magamban miközben kíméletesen kiveszem az ifjú balin szájából a majdnem kilenc centis küsz utánzatot, majd vissza is engedem első halamat éltető elemébe.

Jól sikerül a suhintás, pont a bokrok előtt landol a csalim. Alig indítom meg a bevontatást, hirtelen hatalmas ütést érzek

A balinok heves csapkodásai jelzik számomra, itt az idő, hogy felhúzzam a horgonyt. Két ártéri kifolyó is „útba esik” ahogy ereszkedem lefelé a folyással, és már látom, hogy szinte forr a víz az első mellékág torkolata előtt. Sokat nem kell várnom, hogy odaérjek, hiszen nagyon gyorsan visz a sodrás. A kifolyóból opálos, sötétszínű víz ömlik a tisztuló élővízbe és a visszaforgókban kishalak százai gyűrűznek a felszínen. Szívem majd kiugrik a helyéről, mikor közvetlen közelemben durrant a kishalak közé egy hatalmas őn. „Akár az én csalimra is támadhatott volna!” – gondolom magamban, és kapkodva küldöm útjára újból wobblerem.

Örömmel nyugtázom, hogy ezúttal jókora balint akasztottam. Halam hevesen védekezik, és nagyokat rúg a zsinór végén

Az első torpedó

Kicsit elhúz a parttól a sodrás, így a szokásos alulról indított dobás helyett ezúttal fej felől dobok. Jól sikerül a suhintás, pont a bokrok előtt landol a csalim. Alig indítom meg a bevontatást, hirtelen hatalmas ütést érzek. Örömmel nyugtázom, hogy ezúttal jókora balint akasztottam. Halam hevesen védekezik, és nagyokat rúg a zsinór végén. Lüktet kezemben a bot, orsóm fékje pedig felsír, ahogy ellenfelem megindul a sodrásban. Sikerül közelebb édesgetni magamhoz. Szépen felfekszik, és be is tudom emelni a csónakba.

Fülemben hatalmas balinrablások visszhangzanak, minden irányból hallom a jellegzetes csobbanásokat

Gyönyörködöm benne egy kicsit, és engedem is vissza. Aztán mire észbe kapok, már a folyó közepén találom magam, csónakom a sodorvonalat követve eltávolodott a parttól. Beindítom a motort, visszatérek a kifolyóhoz, és újra kezdem a csurgást. Minden dobásnál erősen koncentrálok! Fülemben hatalmas balinrablások visszhangzanak, minden irányból hallom a jellegzetes csobbanásokat, de próbálok megnyugodni, és a bevontatásra koncentrálni. Elképzelem, ahogy billeg a víz alatt a kétrészes Rebel. Megugrasztom, gyorsítom és lassítom – élvezem a pergetést!

Hirtelen erősítenem kell a fogásomon, mert valami szörnyeteg majdnem kitekeri kezemből pergető botomat. Óriásikat bólogat kezemben a pálca, ahogy riadt halam céltalanul forgolódik alig tíz méterre előttem. Ez még az előzőnél is nagyobb lesz!

Ez még nagyobb lesz!

Ahogy elhagyok egy jobb haltartó helyet, utána rögtön ott robban fel a víz egy-egy őrült felszíni támadás miatt, és én keserűen jegyzem meg, hogy az előbb ugyanott járt a wobblerem. Próbálom gyorsabban vontatni csalim, hátha az válik be, elvégre a balin szereti a gyors falatot. Egy bedőlt fa előtt csurgok el, amit már az első ereszkedéskor is több ízben megdobtam, de mindhiába. Bumm! Hirtelen erősítenem kell a fogásomon, mert valami szörnyeteg majdnem kitekeri kezemből pergető botomat. Óriásikat bólogat kezemben a pálca, ahogy riadt halam céltalanul forgolódik alig tíz méterre előttem. Ez még az előzőnél is nagyobb lesz!

Lassan lopom a távolságot ellenfelemtől, nem akarom erőltetni, nehogy elveszítsem. Hamarosan előttem forgolódik az újabb csodás hal: ez is két kiló fölötti! Örömöm határtalan

Egy hatalmas ezüstös test villan meg előttem, én pedig botomba kapaszkodva kétségbeesetten próbálom úgy irányítani halam, hogy ne törjön a csónak alá. Végül ő is elfárad, és felfekszik előttem. Óvatosan nyúlok hozzá, megsimogatom, és mikor látom, hogy tűri, akkor átfogom a tarkóját és beemelem. Csak ekkor van időm megcsodálni méreteit. Három kilósra saccolom! Lefotózom és vissza is engedem, mivel már kezd nyugtalankodni, és nem akarom, hogy kiugorjon a kezemből és összetörje magát a csónakban. Ezalatt persze besötétedett, és el is vitt a víz, de egy másik ártéri kifolyóhoz érve újabb rablásokra leszek figyelmes. Már nehéz pontosan dobni csalimat, mert nem látom a dobásaim ívét. Első csurgásra nem fogok semmit, de kapok egy ütést, ami arra sarkall, hogy visszamotorozzak a helyszínre. Lehorgonyzok a kifolyó előtt, hogy nyugodtan tudjak horgászni. A Bodrog sodrása és a mellékágból kifelé zúduló víz kiegyenlíti egymást. Így egy olyan visszaforgóban állok meg, ahol meg sem mozdul a csónakom. Úgy állok, mintha le lennék betonozva. A kifolyó felett egy bokor előtt forr a víz: kishalak járják bolondos táncukat a holdfényes felszínen, a balinok pedig kegyetlenül közéjük rontanak.

Ismét nagyszerű élményeket szereztek nekem a bodrogi balinok. Azt hiszem holnap este ismét vízen leszek…

Felszíni akció

Többször megdobom a helyet ahol hatalmas rablást láttam, de nem történik semmi. Dobok párat a kifolyó belsejébe, de szintén eredménytelenül zárul a bevontatás. Mivel már egy ideje nyugodt a víz, újból a kiszemelt bokor elé dobom wobblerem, de nem látom a dobás ívét, így csak csendben fülelek, hogy hol fog csobbanni. Aztán ahogy vizet ér a wobbler, hirtelen felrobban a víz. Óriási rablást hallok csalim irányából. „Beesőre vágott rá!” – villan át az agyamon, és gyorsan keresem a kontaktust. És igen, jókora súly dühöng zsinórom végén, egy mohó ragadozó kapta el a vízre eső wobblert. Teljesen vakon fárasztok, azt se látom, merre jár a halam, de nagyon élvezem a horgászat minden pillanatát. Lassan lopom a távolságot ellenfelemtől, nem akarom erőltetni, nehogy elveszítsem. Hamarosan előttem forgolódik az újabb csodás hal: ez is két kiló fölötti! Örömöm határtalan. Ezek után elcsendesedik a víz. Ránézek az órámra és csalódottan veszem tudomásul, hogy nagyon elszaladt az idő, már fél tizenegy van. Úgy döntök, hogy elindulok hazafelé, hiszen másnap dolgozni kell mennem, és ki kellene aludnom magam. Ismét nagyszerű élményeket szereztek nekem a bodrogi balinok. Azt hiszem holnap este ismét vízen leszek…

( szöveg és képek: Szalai Gábor László )