Véletlen wagglerezés

Csodálatos tavaszi napokat jósoltak a négynapos ünnepekre. Sőt nem is tavaszi, hanem egyenesen nyári hőmérsékleteket. Napközben a telken, egy kis munka után este jöhetne a harcsázás. De sajnos nincs itt csónakom, így a pergetésről lemondtam. Úgy gondoltam, hogy helyette majd kishallal fogom a bajszosokat zargatni. A vízállás előrejelzést böngészve, még épp a tetőzést fogom elkapni az első napon.

Minden ideálisnak tűnt, talán túl szép is volt így. Ilyenkor szokott egy kis porszem kerülni a gépezetbe, mint ahogy most is. Az első nap kipakolás után siettem a Tisza partjára, szemrevételezni az állapotokat. Hamarabb levonult az ár, elkezdődött az apadás, már közel 30 centivel voltunk a tetőzés alatt. Egy kicsit el is ment a kedvem a horgászattól.

Talán itt a holtág hátsó végében találhatok olyan tiszta vizet, ahol megpróbálhatom a horgászatot, némi halfogás reményében

Hova, és mire pecázzak?

Másnap még a szürkület előtti időben, éppen derengeni kezdett az ég, mikor az énekes madarak csodálatos reggeli csivitelésükkel ébresztettek. Otthon is kertes városi környezetben élek, de az ottani feketerigók, és a verebek hangját már megszoktam, nem kelek fel rájuk. Itt Tiszalökön a gerlék és a pintyek vannak többségben, és ezek kavargó éneke kiverte a szememből az álmot. Egy keveset még forgolódtam, de megadván magam a sorsnak, végül kikászálódtam az ágyból. A madarak trillázására jókedvűen jött az ötlet, indulás horgászni! Már csak az a kérdés, hova, és mire pecázzak?

Irány a holtág!

A harcsázó szerelékeken kívül még match botot hoztam csalihal fogás céljából, úgyhogy a kényszer szülte a waglerezés gondolatát. A hová kérdése már bonyolultabb volt, hiszen mindenütt kávészínű víz kavargott, csak a holtágakban nem. Nem messze mesterségesen alakítottak ki egy kis „holtágat”. Agyagot bányáztak ki árvízvédelmi céllal, még 25 évvel ezelőtt, és egy keskeny, rövid csatornával kötötték össze az élővízzel. Talán itt a holtág hátsó végében találhatok olyan tiszta vizet, ahol megpróbálhatom a horgászatot, némi halfogás reményében. Ezen gondolatok már a pakolás közben születtek fejemben.

Aktívan mozgott a sok ivadék

Olyan helyzet fogadott, amilyenre tippeltem. Egy kicsit az áradás ide is bemosta magát, de csak épphogy megopálosította a víz színét. Itt a kristály waglert felesleges alkalmazni, biztos, hogy a hal nem fogja észrevenni a pedzőt. Nyugodtan válogattam tehát a festett úszók közül, abból a választékom is nagyobb. A mélység alig volt túl a méteren, aminek nagyon örültem, hiszen itt gyorsabban tud melegedni a teljes vízoszlop. A felszínen nagyon aktívan mozgott a sok ivadék, ezeket igyekeztem kikerülni.

Itt a kristály waglert felesleges alkalmazni, biztos, hogy a hal nem fogja észrevenni a pedzőt. Nyugodtan válogattam tehát a festett úszók közül, abból a választékom is nagyobb

Azt akartam, hogy a szebb, tenyeres keszegek álljanak rám

Csak egy kiló finom szemcsés etetőanyagot hoztam, de ezt mind bekevertem. Az első nekifutásra optimális lett az etetőanyag. A bedobáskor alig hagyott foltot, és gyorsan szétomlott a fenéken. Az apró halak miatt gyúrtam egy kicsit keményebbre, mert azt akartam, hogy a szebb, tenyeres keszegek álljanak rám, ha lehet. Csontit nem is mertem beletenni, mert féltem, hogy a sekély vízben a küszök lekísérik a fenékig és ellepik az etetést. Vágott gilisztát viszont tettem bele egy dobozzal. Miután szemes csali nem volt nálam, sajnos kimaradt, pedig egy kis búza, vagy kendermag jó lett volna, de hát nem erre készültem. A kétharmadát begombócoztam rögtön az elején, a maradékot pedig meggyúrtam, apró kis gömböknek, mert ezzel szándékoztam az ide talált keszeget helyben tartani. Ezek már kicsit csobbannak, és nem ijesztik el reményeim szerint, az itt eszegető keszegeket.

Fogtam azért néhány keszeget is, ha a fenékre ért csalim

A horog éppen csak érintette a feneket

A szerelékem a lehető legegyszerűbb volt. Nem túl erős match bot, jó fékű orsó, 0,16-os zsinór, telibe kötve rajta a 10-es méretű horog. Ennek öblénél az anyag egy kicsit meg van lapítva, ezzel is nagyobb merevséget adva neki. Az úszó egy önsúlyos waggler, amiről annyi rézlapkát vettem le, hogy 1.5 gramm ólommal álljon be a legoptimálisabb helyzetbe. Ez az ólom mennyiség is túl volt méretezve, azért, hogy a vízközti zónán elég gyorsan túlhaladjon, és minél hamarabb a fenék közelébe érjen a csalim. A vízmélységet úgy állítottam be, hogy a horog éppen csak érintse a feneket. Erre azért volt szükség, hogyha kényesebben kapnának, akkor egy kis mozgatással feltűnőbbé tudjam tenni a csalimat.

Az igazi áttörést a közepesebb giliszták hozták meg

A horgászat úgy indult, ahogy szerettem volna. Ha csonti volt a horgon, akkor a küszöktől alig tudtam horgászni. Általában le sem jutott a csali, már süllyedés közben leütötték. Ez eleinte nagyon szórakoztató volt, mert rengeteg kapást eredményezett, és az idei első úszós horgászat kellően átmozgatta reflexeimet. De azért mégsem ez volt a cél! Fogtam azért néhány keszeget is, ha a fenékre ért csalim, de az apróhal volt többségben. Az igazi áttörést a közepesebb gilisztákkal való csalizás hozta meg.

Az igazi áttörést a közepesebb giliszták hozták meg

Ezzel ugyan kevesebb kapásom lett, de azok darabosabb halakat adtak. Közben felkelt a nap, és hajnali aranyló fényben úszott a túlpart. Gyorsan, és szórakoztatóan telt az idő. A madarak nem hagytak fel a csiviteléssel, csak úgy zengett tőlük a csalitos erdő! Hét óra tájt ritkulni kezdtek a kapások, ezért ráetettem többször is, de a kívánt hatás nem jött. Nem indultak újra a keszegkapások, hanem tovább ritkultak. Majd amikor a nap sugarai teljesen a fák koronája fölé ért, annyira elmaradtak, hogy elvesztette a horgászat a varázsát. Még küzdöttem egy fél órát, de feleslegesen, mert ez az utolsó időszak mindössze két keszeget adott. Összeszedelőzködtem, és a halakat négy híján visszaeresztettem a holtágba. Ezt a négyet még ma reggel megsütöm otthon, mert a friss, beirdalt, lisztben forgatott sült keszegnek nincsen párja!

( szöveg és képek: Horányi József )