Mennyi az annyi?

Montecuccoli szerint a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz! Sokan mondják ugyanezt a vadászatra is, úgy gondolván, hogy ennek a méregdrága, milliókba kerülő úri passziónak a gyakorlása, csak a nagyon gazdagoknak adatik meg. Ez persze tévhit, ám szintén erős túlzás volna azt állítani, hogy olcsó mulatság. De mi is valós helyzet? Az alábbi árkörképben górcső alá vettük akérdést, és megpróbáltuk megválaszolni, hogy mennyibe kerül ma a vadászat…

A történelmi tények feltárása, a korhű dokumentumok átvizsgálása, és a jogi háttér tanulmányozása alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a középkortól a második világháborúig a vadászat főleg az arisztokraták, a nagybirtokosok, a tehetősebb rétegek, és a vezető beosztású elöljáróságok sportja volt. Szűkebb keretek között természetesen a polgárságnak is lehetősége volt a vadűzésre, de zömében tényleg társadalmi pozíciótól, és anyagi helyzettől függött, hogy ki forgathatott puskát.

A háború után az akkori rezsim kádereinek a körében szépen lassan státuszszimbólummá vált a vadászat, az egyszerű emberek pedig ismételten kiszorultak a bennfentesek közül. Amikor 1955-ben elindult a „konvertibilis valuta beáramlását jelentő” bérvadásztatás Magyarországon, jócskán lazultak a jogi feltételek. A hazai zöldkalaposok ekkor szájtátva rácsodálkoztak az elsősorban német nyelvterületről érkező jágerek felszerelésére, és öltözetére, melynek következtében fokozódott a vadászati termékek iránti kereslet. S bár a tervutasításos alapokon nyugvó iparunk divattermékei nyomába sem értek a nyugatiakénak, a folyamat már visszafordíthatatlanná vált. Egyre jelentősebb igény mutatkozott a vadászat mindenki számára elérhetővé tételére. A konszolidáció idején, a 60-as években – politikai megbízhatóságtól függően – már mind többen kaphattak sörétes lőszerszámot, a golyós fegyver azonban – rendszerdöntésre alkalmas mivolta végett – csak keveseknek lóghatott az vállán. Az igazi áttörést az 1971-es budapesti vadászati világkiállítás hozta magával, kinyitva a nagyvilágra néző „ablakokat”, majd később az oda vezető „ajtókat”.

A rendszerváltáskor, és az azt követő években teljesen új alapokra helyezték a vadászatot-vadgazdálkodást, kiemelve annak természetvédelmi jelentőségét. A hagyománytisztelet, és a vadászati kultúrára fontosságának felismerése mellett a legnagyobb hozadéka – vagy inkább természetes velejárója – volt ennek az időszaknak egy újonnan kiépülő iparág, amelynek rohamos fejlődése korábban soha nem látott mértékűvé tette a vadászati kereskedelmet. A bérvadászat, a vadászati szolgáltatás, a speciális eszközök, és termékek gyártása, illetőleg adás-vétele egyaránt komoly nemzetgazdasági tényezővé vált, több ezer embernek munkát adva, és sok családnak a megélhetését biztosítva.

Ennyi múltbéli kitérő után nézzük az erre vonatkozó jelenlegi nemzetgazdasági mutatókat. Az ágazat éves árbevétele 16 milliárd forint. A külföldiek bérvadásztatásából 4 milliárd, a belföldi vadászok által fizetett elejtési díjakból, és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokból 3,6 milliárd, a lőtt vad értékesítéséből pedig 3 milliárd forint áramlik a vadászatba-vadgazdálkodásba. Az ágazat összkiadása 15,8 milliárd, amelyből negyven százalékkal részesednek a vadgazdálkodás költségei, és 10 százalékot tesznek ki a vadkártérítésre fordított összegek.

Minden kezdet nehéz…

Válságos napjainkban azt gondolnánk, hogy egyre kevesebben engedhetik meg maguknak a vadászatot, ám ennek jócskán ellentmond, hogy évről-évre többen teszik le az állami vadászvizsgát, így a vadászjeggyel rendelkező honfitársaink száma ma már meghaladja az 56 ezret.

Magyarországon a törvény értelmében az vadászhat, aki rendelkezik vadászjeggyel, és az illetékes rendőrhatóság által kiállított vadászlőfegyver-tartási engedéllyel. A ragadozó madárral való vadászat esetén rendelkeznie kell a természetvédelmi hatóság által ragadozó madár tartására kiadott engedéllyel. A vadászíjjal vadászó vadász esetében állami vadászvizsga, érvényes vadászjegy, és kiegészítő vadászíjász vizsga szükséges. Vadászjegyet kérelemre az a magyarországi lakóhellyel rendelkező nagykorú magyar állampolgár, vagy az állandó tartózkodásra jogosító engedéllyel rendelkező nagykorú nem magyar állampolgár kaphat, aki eredményes vadászvizsgát tett. Ilyen vizsgát csak a jelölt állandó lakhelye szerinti megyei vadászkamara bizottsága előtt lehet tenni – és kizárólag magyar nyelven! A vadászvizsga díja tízezer forint. A próbatételen három tankönyv anyagát kell tudni, ezeknek az ára összesen 15500 forint („Vadásziskola” tankönyv 9000 Ft, fegyverismereti tankönyv 3500 Ft, gyakorló tesztkönyv 3000 Ft). Bár nem kötelező a felkészítő tanfolyamon való részvétel, ajánlatos egy, legalább negyvenórás kurzusra beiratkozni, amelyért általában negyven-száztízezer forintot kérnek a szervezők. Láthatjuk tehát, hogy már az alapoktól százezres nagyságrendűek a költségek, maga a vadászvizsga a szakirodalommal, és a tanfolyammal együtt körülbelül 100 ezret kóstál.

A vadászvizsga eredményes letételét követően lehet igényelni a vadászjegy kiadását, ugyancsak az illetékes vadászkamaránál. Az éves vadászjegy ára jelenleg tízezer, a kötelező biztosítás díja – annak, aki befizeti a háromezer forintos kamarai tagdíjat – ezer, vagyis összesen 14 ezer forint. A vadászlőfegyver megszerzéséhez, és tartásához ezen túlmenően egy elméleti, és gyakorlati részből álló lőfegyver-ismereti vizsgát is le kell tenni, amelynek a díja további 3600 forint plusz áfa.

A fegyvertartásra való egészségi alkalmasság elbírálására a házi orvos jogosult, aki erről igazolást ad, amelyért újabb ötezer forint külön térítési díjat kell fizetni, mint ahogyan az első fegyver megszerzése előtt a kötelező pszichológiai vizsgálatért is le kell szurkolni 6550 forintot.

A fegyvertartási engedélyt, ezen dokumentumok benyújtását – és a 30 ezer forinttól már kapható fegyverszekrény megvásárlását, majd a tároló hely rendőrhatósági ellenőriztetését – követően a rendvédelmi szerv 6000 forintért adja ki.

Ha valaki eddig eljutott, akár vadászhat is, ha volna hol, és mivel. A puska, a ruha, és a különféle kiegészítők azonban még csak most következnek. Ami az árakat illeti: a felső határ a csillagos ég. Dárius minden kincse sem lenne elég, ha az ember mindenből a legjobbat szeretné beszerezni…

Irány a vadászbolt

Ha megvan a hőn áhított „Megszerzési engedély”, akkor elindulhatunk fegyverbeszerző körútra. Itt aztán a gyártmánytól, típustól, kalibertől függően igen nagy a választék, de ennél is nagyobb a szórás az árakat tekintve. Nem mindegy, hogy hol vesszük meg, az sem mellékes, hogy használtat vagy újat vásárolunk. Egy sörétes 40 ezertől kezdve akár két-hárommillió forintba is kerülhet, a relatíve jó minőségű muskéták újonnan, nagyjából 200 ezerért szerepelnek a kínálatban. A golyós puskák kereskedelmi értékében még nagyobb eltérések lehetnek, de 150 ezerért már hozzájuthatunk egy használt „szerszámhoz”. Erre azonban kell még egy jó céltávcső is, ami szerelékkel együtt körülbelül még 200-300 ezer forint. A megvásárolt puskával egyenesen a budapesti Polgári Kézi Lőfegyver Vizsgáló Állomásra kell utazni, ahol 4-5 ezerért kiállítják a műszaki vizsga érvényességét igazoló kártyát. A puskákhoz töltény is kell, a sörétesek ára 50-130 forint között mozog, a golyósoké pedig 350-nél kezdődik, és darabonként akár 1200 forintot is kérhetnek érte.

Ha a kezdeti költségeket elemezzük, nem mehetünk el szó nélkül a vadászöltözékek mellett sem, a felruházkodás tudniillik ugyancsak elég jelentősen vékonyíthatja a pénztárcánkat.

Ma már olyan nagy a kínálat, olyan bő a választék, hogy szinte csak az anyagi lehetőség – na meg az ízlés – dönti el, ki, miben akar vadászni. Lehet, hogy a világmárkás felirattal ékesített „agyonreklámozott” kabátban valóban nem izzadunk, nem ázunk, nem fázunk, elnyeli a szagunkat, ráadásul még bozótálló is, és innovatív, meg többrétegű, ilyen „tex-es”, meg amolyan szuper anyagból varrták, de sok esetben nem vadászias. Szögezzük le gyorsan: a vadász-etikett „tiltja” a rendvédelmi szervek egyenruháinak viseletét, és elítéli a terepmintás gúnyát. A beszerzendő téli, és nyári viselet, lábbelivel (bakanccsal és gumicsizmával) együtt „alsó hangon” 120-300 ezer forint körüli összeget tesz ki, de egy drágább, neoprénbélésű kaucsukcsizma vagy egy lódenkabát, esetleg egy alkalmi, bőrből készült öltöny szinte önmagában ennyibe kerül.

Mikor, hol, mire, mennyiért?

Ma már nem kötelező a vadásztársasági tagság, alanyi jogon is vadászhat valaki, de ha nincs területe, akkor csak vendégként vagy bérvadászként nyílik alkalma arra, hogy vadra lövést tegyen. A vadásztársasági tagság átadása – bár nem teljesen „jogtiszta” – bevett gyakorlatnak minősül. Egy dunántúli nagyvadas területre a belépés 3-5 millió forint, ezért az összegért viszont „fizetősben” sokkal többet lehet vadászni, ha az embert nem a rekordhajhászás motiválja. Egy kis csapos, vagy nyársas gímbika bérvadászként 150 eurótól már terítékre hozható, a hétkilós trófeasúlyú bika elejtése azonban már 2200-3000 euróra rúg, a kapitális agancsárokért ugyanakkor 20 ezer eurót is kérhetnek. A dám valamivel olcsóbb, egy kanalas bika 300 euró körül található az árjegyzékekben. A komolyabb, 4 kilogrammos lapátosok viszont már háromezer euróba kerülnek. A gím és dámtarvad (borjú, ünő, tehén) 60-150 euró, a kisebb őzbakok pedig, akár már 20 ezer forinttól elejthetők. De 400 grammos trófeasúly fölött nagyot ugrik az ár, amely a milliós nagyságrendet is elérheti. Télen lehetőség van suta- és gidalövésre is, ezért 5-10 ezer forintot kérnek, ám van, ahol 15-20 ezerért szőrben-bőrben el is hozható. A muflonvadászat nálunk viszonylag drága mulatság, a kosok ötszáz és ötezer euró között kaphatóak puskavégre, de egy 90 centiméteresnél nagyobb csigájúnak az ára a hétezret is megközelíti. A vaddisznó egyéni vadászatára annyiféle árkombináció, és különféle kedvezményes csomagkínálat található, hogy fölösleges összehasonlítani a tarifákat. Az erdőgazdaságoknál azonban meghökkentően sokat kérnek egy-egy kan elejtéséért. A társas nagyvadvadászatok részvételi díja 35-110 ezer forint, és néhol ehhez még hozzá kell számolni a lődíjakat is.

Az apróvad esetében a mezei nyúl lelövése 3000-8000, a fácáné 1500-3500 forintba kerül, de lehet találni olyan 10 ezer forintos részvételi lehetőséget is, ahol ezen felül semmiféle egyéb nem jön hozzá a fizetnivalóhoz.

Az árjegyzékekben az elejtési díjakon kívül sokszor meglehetősen hajmeresztő címszavakat találni. Van, ahol például a hibázást követően is mélyen a zsebbe kell nyúlni, de a szervezési költségek szintén az egekbe szöktek, és a kísérésért kért pénzek ugyancsak elképesztő méreteket öltöttek, hogy a kilométer-elszámolás arcpirító díjairól már ne is beszéljünk. A kapcsolódó szolgáltatások – főleg az erdőgazdaságoknál – szinte megfizethetetlenek, néhol a szállás, és az étkezés éjszakánként több mint 200 euró.

Prológus

A fentiekben ugyan árakról, keresletről, és kínálatról volt szó, de fontosnak tartanám megjegyezni, hogy a vad, és a vadászat nem pusztán árucikk – és nem is válhat azzá. Pedig sajnálatos módon az életünk egyéb területein tapasztalható értékválság már a vadászatba is begyűrűzni látszik, de akkor sem volna szabad hagyni, hogy csak a pénzről szóljon…

Tudom, persze, hogy a hivatásos vadászok bérét ki kell fizetni, a vadkár térítéséhez mélyen a zsebbe kell nyúlni, a vadföldet meg kell művelni, és még hosszasan lehetne folytatni a sort. Márpedig, ha van kiadásuk a vadászatra jogosultaknak, akkor bevételre is szert kell tenniük. A legfőbb forrás, amire támaszkodhatnak, nyilván a fizető vendégvadásztatásból származik, a vad viszont nem portéka! Annak ellenére, hogy elüzletiesedett világunkban a fogyasztás, az anyagi javak halmozása már-már ugyanolyan szenvedéllyé, sőt életformává vált, mint – a mi felfogásunk szerint legalábbis – a vadászat, amely ugyanakkor nem erről szól.

Nem attól lesz valaki tudniillik megbecsült, és elismert vadász, hogy az összes létező vadfajból, melyet a hátán hord a föld, lő egy-egy kapitális példányt, hanem sokkal inkább attól, hogy el tudja bírálni az őzbakot, ki tudja zsigerelni az általa elejtett vadat, vadászhoz méltóan tud viselkedni a terítéknél, tiszteletben tartja a természet törvényeit, valamint hogy betartja a vadászat írott, és íratlan szabályait. Higgyék el, a vadászatban nem a tárgyiasult értékek számítanak! Az igazi vadászok számára a zsákmánynál sokkal többet jelent az élmények megszerzése, a különleges hangulatok átélése, a természet szépségeinek felfedezése, az emlékek gyűjtögetése. Ez utóbbiak pedig, bár felbecsülhetetlen értéket képviselnek, pénzen nem vásárolhatók meg…