Hogy a bak-lövés ne legyen „baklövés”

A hazánkban vadászható szarvasfélék közül – különösen élő állapotában – az őzbakok korát a legnehezebb megbecsülni. A korosztályi minősítés persze egy gyakorló vadásznak nem okozhat gondot, de hogy pontosan mennyi idős a távcsövünk, avagy a puskánk elé kerülő agancsos, azt nem könnyű meghatározni. A válogató vadászat alapelve megkívánja, hogy a rendellenes fejdíszt viselőkön kívül csak a golyóra érett, azaz a megfelelő korban lévő, öreg daliákat hozzuk terítékre. Egy koros bak elejtése minden vadásznak megdobogtatja a szívét, ám ha nem vagyunk kellőképpen körültekintőek és egy fiatal vagy középkorú ígéretes „legényt” zsákmányolunk, akkor a vadásztársaink megvető pillantásain és epés megjegyzéseinek elviselésén kívül még a komoly lelkiismeret furdalással is meg kell küzdenünk. Ezt elkerülendő szeretnénk az alábbiakban némi segítséget nyújtani annak érdekében, hogy a bak-lövésünk ne legyen baklövés.

A korbecslésre vonatkozó ismeretek összefoglalása azért is lényeges, mert még akár több évtizedes tapasztalattal a hátunk mögött is becsapódhatunk, ha csupán egyetlen körülményt, azaz korra utaló bélyeget veszünk figyelembe. A már terítéken fekvő vad kormegállapítása lényegesen egyszerűbb, a kikészített trófea pedig egészen biztos támpontot ad – gondolhatnánk. Igen ám, de a trófeabírálaton is sokszor és sokat vitatkoznak a szakemberek egy-egy bak korát illetően. Az viszont vitán fölül áll, hogy jó golyólövésnyi távolságból, esetleg szürkületben sokkal bonyolultabb a kormeghatározás. Vegyük sorra, mi mindent kell megfigyelnünk, mi az, ami segít bennünket abban, hogy legalább hozzávetőlegesen be tudjuk kalibrálni az őzbakok életéveinek a számát.

Az adott egyed testarányai és alakja lehet az első támpont. Az egyéves bak teste vékony és karcsú, összhatását tekintve nyúlánk. A nyak vékony, a fej és a fül aránytalanul nagynak látszik. A kétéves bak nyaka már valamivel vastagabb, és a fej sem látszik már olyan aránytalanul nagynak. A három-négyéves bakok közt nemigen van különbség, a nyak azonban erősebb, zömökebb, mint a fiataloké. Az ötéves és ennél öregebb baknak rövid és vastag a nyaka, izmos, zömök a teste. Vigyázni kell viszont, mert az elöregedett, nagyon idős bakok nyaka újra vékony lesz, a testük is soványabb, szálkásabb, különbséget jelent ugyanakkor, hogy a nyak – nyugodt járásnál – a gerincvonallal egy síkba esik. A test méretei, arányai önmagukban nem sokat mondanak, és élőhelytől, valamint genetikai potenciáltól függően nem kifejezett korbecslési bélyegek.

Fiatal őz bak

Ha emellé a viselkedést is megfigyeljük, akkor már közelebb kerülhetünk a célhoz, de még ez sem dönti el egyértelműen a bak korát. A fiatalok jellemzője a játékosság és a bizalmasság. Ha legelés közben megzavarjuk, az 1-2 évesek nem ugranak meg rögtön, előbb dobbantanak, riasztanak, majd rövid időn belül megnyugszanak és tovább legelnek. A középkorúak (3-7 évesek) már jóval szemfülesebbek, evés közben gyakran felnéznek, figyelnek. Egy ilyen bak a zavarási után, ha meg is nyugszik, lassan elhúzódik a zaj irányából. A négy évnél idősebb már nem olyan nagy hangú, ritkán és röviden riszt. Itt jegyezném meg, hogy a riasztás hangjának mélysége, öblössége szinte semmilyen összefüggést nem mutat a korral. Az idős bakok már nagyon óvatosak, mozdulataikban felfedezhető a megfontoltság és a biztonság. Legelés közben gyakran felkapkodja a fejét, vagy csak tetteti a legelést és lopva figyel. Az öreg bak gyakran verekedik, kötekedik, minden más legelő őzet elkerget. A nyugtalanság persze nemcsak a vad korától, de a körülményektől is függ.

Egyesek megfigyelései szerint a hosszabb homlokszőrzet vagy a kissé csavarodott homloktincs csak az öregeken látható korbélyeg. Csak jó fényviszonyok között, nagyon közelről vagy spektívvel látható.

Régen az öregség biztos jelének tartották az ősz pofát, avagy a szürke „álarcot”, de ez mára bizonyítást érdemlően megdőlt ideának tekinthető, és semmiféle korfüggő jelzésként nem fogadható el. A szürke színű, ősz fej ugyanúgy előfordul a fiatalabbaknál, mint ahogyan az öregeknél sem biztos, hogy megfigyelhető.

A vedlés ideje már komolyan figyelembe veendő, tudniillik egészen biztos, hogy a fiatalok hamarabb vedlenek és az is, hogy a matuzsálemek a legkésőbb. A vedlési időt viszont nagymértékben befolyásolja az idő járás, s ha korán felmelegszik a levegő, a vedlés is hamarább következik be.

Golyóérett őzbak

Az agancs – meglepő módon – nem mindig utal a bak korára. A bakgida agancsa négy hónapos korban, két kis dudor formájában megjelenik, majd novemberre, decemberre rakja fel azt a pár centis kis csapot, az úgynevezett gidaagancsot, amelyet januárban, februárban már el is vet. Ezután elkezdi az első valódi agancs felrakását, amely lehet gombnyársas, nyársas, villás vagy akár hatos is. Ez az agancs még júniusban háncsban van, és csak későn, novemberben-decemberben hullik le. Az agancs méretei 5-6 éves korban kulimálnak, és ezt a méretet 3-4 évig megtartva utána kezdenek hanyatlani. A visszarakás rendszerint tízévesen következik be. 1-2 éves korban a súlypont az agancs felső harmadában van, az ágak rövidek és tompák. A középkorú bakoknál az agancsszárak egyenletesen vastagok, az ágak hosszúak, hegyesek. Az öreg bakoknál az „erő lecsúszik” az alsó harmadba, az ágak megrövidülnek, bár hegyesek maradnak.

A fiatalabb bak agancsa később tisztul mint az öregé, az egyéves bak június közepén, a kétévesé májusban, a háromévesé április végén, a még öregebbeké április elején, március végén. A tisztulás ideje elég jellemző a kor meghatározásánál.

A régi álláspontokkal ellentétben az ágak száma semmit sem jelent a kor meghatározásánál. Az egyéves bak is lehet hatos, de a tízéves bak is lehet nyársas, vagy éppen gombnyársas. A nagyon öreg, hanyatlott agancsú bakok agancsa általában rossz formájú, görbe, vékony, sima, rövid ágú, de ez előfordulhat fiatal, beteg állatoknál és öröklődés következtében is, ennek a megítélésénél tehát nagyon óvatosan járjunk el.

A koszorú (rózsa) alakjáról semmit, vagy csak nagyon keveset lehet a korra nézve következtetni. Tévedés az, hogy csak az öreg baknak van lefolyó koszorúja, tudjuk ugyanakkor, hogy az egyéveseknek még egyáltalán nincs. Az is evidencia, hogy a fiatal bakok koszorúinak síkja tompaszöget, a középkorúaké egyenesszöget, az idősebbeké hegyesszöget zárnak be. Ezeket persze száz-százötven méterről lehetetlen megállapítani.

A felsoroltak közül egyetlen meghatározási szempontot kiragadni és egyedül ezzel kort becsülni nem elég. Minél több szempontot veszünk figyelembe, annál pontosabb a meghatározás.

Az elejtett vad korának eldöntése sokkal hitelesebb, mert itt több tipikus bélyeg alapján következtethetünk az életévek számára.

A fiatal bak koponyacsontja vékony, jól látszanak a varratok, a középkorúaknál vastagszik a koponyacsont, a varratok beleolvadnak a koponyacsont síkjába, az öregeknél szinte durván elcsontosodik, a varratok alig kivehetőek. A harántporc az őz korosodásával ugyancsak arányosan csontosodik el.

Középkorú özbak

Az agancs elvetésekor az agancstőnek egy kis darabja is lehullik és ez az oka annak, hogy mindig alacsonyabb lesz – mindemellett jelentősen vastagodik is.

A fognövés alapján történő korbecslés elterjedt eljárás és az őz esetében is gyakori módszer. Az őznek születéskor 20 tejfoga van, először a metszőfogak váltódnak, sorrendben középről oldalra haladva, 8 és 12 hónapos kor között. Ezt követően az elő-zápfogak előröl hátrafelé 12 hónapos korban váltódnak. Az első utózápfog (M1, M1) 3-4 hónaposan, a második utózápfog (M2, M2) 5-6 hónaposan, a harmadik utózápfog (M3, M3) 11-12 hónapos korban fejlődik ki. Az őz fogainak váltódása 12-13 hónapos korban befejeződik, pontos adatot tehát csak eddig szolgáltat.

A fog kopásának vizsgálata ugyancsak gyakori technika, ám az ez alapján elvégzett korbecslés szintén nem mindig ad pontos eredményt, mert az eltérő táplálék, a takarmány, illetőleg az élőhely talajtípusa jelentősen módosíthatja az eredményt. A takarmánnyal felvett homok például feltehetően sokkal jobban koptatja a fogat, mint mondjuk az agyag. Az egyéves (másodfű) őzek M1 és M2 fogcsipkéinek élén már lekopott a zománc, a feltáródott barna pótdentin már látható, az M3-nál ugyanez figyelhető meg, de a kisebb mértékű kopás a fog hátulsó oszlopára nem terjed ki. Az öreg egyedeknél a rágófelületek már homorúra kopottak, a zománcredők maradványai fokozatosan eltűnnek, ha pedig láthatóak, akkor szakadozottak. Tíz éves korban egyes fogrészek, fogak le is töredezhetnek vagy akár ki is hullhatnak.

Túlkoros őzbak

Rendszeresen felvetődnek olyan kérdések, hogy hány éves korban rakja fel a bak a legnagyobb súlyú agancsát, ezt hány évig tartja ezen a szinten, mikor kezdődik a visszarakás. A MAVOSZ 1980-as őzkonferenciáján „Egyértelmű állásfoglalás született abban, hogy ha az őzbak eléri a kulminációt – vagyis kész – elejtendő. Ez különböző területeken, különböző populációknál korban jelentősen eltérhet. Az állásfoglalás szerint az érmes bakokat 7-8 éves koruk előtt ne lőjék”. Jeles elődeink ezzel szemben azt tartották, hogy „a bak 4 éves korban a legszebb, 5 éves korban a legjobb”. Valóban, manapság az a nézet, hogy a jó bakot hagyjuk élni 8-9 éves koráig, viszont néhány trófea azt jelzi, hogy akár 4 évesen is elérheti egy bak agancsa a fejlődése csúcsát (örökös közepes). A statisztikai vizsgálatokból leszűrt adatok szerint az agancssúly 5-7. életévében tetőzik, majd egy-két évig tartja ezt a szintet, végül hanyatlani kezd.