Befogad az erdő – Előzetes e heti műsorunkból: 05.02 szombat 12:50 – M5 TV

Párában fürdik a tétova reggel, amelyhez őrt áll egy magányos magasles. Öreg létrája sok mindenről mesélhetne, hiszen számtalan történet tudója. Boldog, vidám, izgalmas vagy éppen szomorú, rossz végű. De ő nem mesél. Őrzi a titkokat, mint egy jó pap, mint egy bizalmas barát. Pedig hány és hány reménykedő vadász tette meg rajta azt a rövidke távot felfelé, hogy átadja magát a vadászat bűvöletének, hogy részese legyen a pillanat varázsának, az élménynek.

Életről, sorsokról döntünk. Felelősségünk nagy, de boldog teher, amely által folyton tanulunk. Rögzül, belénk ivódik minden egyes vadászattal töltött pillanat, mert tanuljuk az ébredő mezőt, a szél pajkos járását, a róka ravaszságát, a bőgő bika kitartását, az öreg remetekan erejét vagy éppen a kecses őzbak büszke tartását. Őzagancs úszik a gabonában, tempósan haladva. Ez vajon a tavaly elhibázott? Vagy egy másik dalia? Kukorica hajlong esőért remegve, hisz nagy a szárazság, minden csepp jól esne. Mert nőni, gyarapodni kell, mert ez a törvény, ami szent és sérthetetlen.

Őzbak csipeget csendben, vörös csuhája, mint egy képre álmodott üde színfolt. Megnyugszik rajta a szem, miközben a messzelátó már az agancsát méregeti. Meglódul a szív, szaporább a lélegzet, lüktet a pulzus, táncol a vadászláz. Lőhető vagy kímélendő? Fiatal vagy már öreg? Nagy kérdések, súlyos döntések. Aztán fordul a szél, árulónkká lesz és a bak elillan, mint a hajnali, későn jött álom. Elmerengünk a gabona szelíd táncán, miközben vaddisznóra várunk csendes nyári estén.

Egyedül vagyunk, de mégsem magányosan, hiszen körülvesz minket az erdő a mező, átöleli vállunkat a reménység, a bizakodás és mi elégedetten dőlhetünk hátra, mert újra részesei lehetünk annak a bizonyos érzésnek, amit vadászatnak hívunk. És ehhez nem kell, hogy szóljon a puska, nem kell, hogy megcélozzunk, terítékre hozzunk valamit. Elég, ha hagyjuk, hogy befogadjon az erdő, megsimítsa arcunkat a hűvös esti szél, hogy szemünkbe süssön a lenyugvó Nap gyenge fénye, elég, ha csak csendben ülünk és hagyjuk magunkat megpihenni.

Megnyugszik az este, csendesedik a világ, és az öreg Hold már magasan jár. Magányos, ezüstfényű égi vándor. Jó barát, cinkostárs, ki mellénk ül szótlanul, ki nem szól, csak figyel és sejtelmes fényével segít, ha kell, ki néha elbújik, vagy éppen ránk nevet. Ám mi ülünk tovább, figyelünk és nem mozdulunk és ismét várjuk azt a bizonyos csodát, amit úgy hívunk: ………….vadászat.

A “Befogad az erdő” című kisfilmet az Erdei utakon – Reviczky Gáborral premier műsorunkban 2020. május 02-án, szombaton 12 óra 50 perckor láthatják Nézőink az M5 TV csatornán!

ERDEI ÜNNEP Reviczky Gáborral az M5 TV csatornán! – 2020.05.02-tól minden szombaton, 12 héten át!