Talajlaboratóriumban kutatják a jövő erdeinek fafajait a Pilisi Parkerdő Zrt.-nél
„Az erdő egy olyan ökoszisztéma, amelyben sokrétű kölcsönhatások működnek a növényzet, az állatvilág és a talaj között. A legfontosabb ismertetőjegye ennek a fenntartható módon kezelt ökoszisztémának az a képessége, hogy megújítja magát. Minden faj megtalálja magának a biológiai tulajdonságainak megfelelő élet-és növekedési feltételeket.”
Milyen megfontolásból hozták létre a talajlaboratóriumot?
„A talajlaboratóriumot abból a célból hozta létre a Pilisi Parkerdő Zrt. mert felismertük, hogy nem tudunk igazán jól dolgozni kint az erdőben anélkül, hogy ne ismernénk a részletes termőhely- és talajviszonyokat az adott területen. Ha hozzávesszük a domborzatot, a klímát és sík területen a talajvíz háztartást, akkor egyértelműen meghatározhatjuk, hogy az adott területen milyen fafajok, milyen termőképességgel nevelhetők, tarthatóak fent. Ezzel a vizsgálattal olyan hibáktól tudjuk megóvni a gazdálkodásunkat, amelyek nagyon hosszú időre kihatnak, nem beszélve az anyagi megtakarításról. Nagyon fontos a talaj viszonyainak az ismerete: milyen a talaj termőképessége, milyen talajhibákkal kell számolnunk. Ismernünk kell a talajban uralkodó fizikai és kémiai viszonyokat is: milyen a talajféleség, milyen a vízellátottsága, milyen a termőréteg vastagsága, magas-e a mésztartalom, savanyú-e a talaj, szikesedik-e a talaj. Ezek mind kihatnak az ott alkalmazható fafajokra és látjuk azt, hogy milyen termőképességgel tudunk az adott fafajjal számolni. A talajok eléggé mozaikosak. Ha erdőtelepítést vagy erdőfelújítást végzünk, akkor nem árt, ha kicsit részletesebben vizsgáljuk meg ezt a tényezőt. A talajvizsgálathoz a talajlaboratórium nyújt egy olyan eszközt, amely lehetővé teszi, hogy elmélyültebben foglalkozzunk ezzel a kérdéssel.”
A talajlaboratórium és az alkalmazott tudományos technológiák mennyire kötődnek a gyakorlathoz?
„Abszolút a gyakorlathoz kötődnek. Máshoz nem is kötődhetnek, hiszen mi nem rendelkezünk olyan eszközökkel, amelyek elsősorban a kutatást, vagy az egyetemi oktatást szolgálnák. De a gyakorlat igényeit teljesen kielégítik, hiszen a hazai jogszabályok előírják bizonyos esetekben az erdészeti termőhely vizsgálatot, ennek a jogszabályban meghatározott lépései vannak. A talajlaboratórium képes arra, hogy ezeket produkálja. Segítségével meg tudjuk határozni a PH-t, a humusztartalmat, a talaj só- és mésztartalmát. Természetesen az ezzel foglalkozó erdőmérnök kollégánk kint a terepen el tudja végezni a kapcsolatos vizsgálatot, be tudja határolni, hogy milyen fafajok alkalmazhatóak és milyen növekedésmenettel tudunk számolni ezeken a területeken. Ez meghatározza a jövő erdejének a képét. Az erdőben jelen van a vadállomány is, amely összefüggésben van az erdő eltartó képességével és arra is hatással van, hogy az erdő mennyire illeszkedik az adott talajhoz, erdőhelyhez.”
Milyen kapcsolat van a trófeák súlya és az erdő összetétele között?
„A hibás, selejtes agancsú egyedek kilövésével azt tudjuk elérni, hogy az utódokból a vadászok által jobbnak tekintett egyedek tudnak tovább élni. Tudjuk szabályozni, hogy a populációnak mely egyedei maradhatnak fent legtovább. De valójában, az, hogy az adott területen milyen átlagsúlyú trófeák képződhetnek, a talajból, a növényzetből és az ott uralkodó viszonyokból vezethető le. Megfigyelhető, hogy a kiváló adottságú szarvas populációk olyan helyeken vannak, ahol jók a talajok, kedvező a vízellátottság, változatos a növényzet, az élőhely, tehát ez egy nagyon szoros összefüggést mutat. Az elhullott agancsokból tudja lemérni a vadgazdálkodó, hogy a területén élő vadállomány trófeaminősége milyen.”
A hazai (pl. Budapest környéki) talajminőségen milyen “nyomokat” hagy a klímaváltozás és más civilizációs ártalmak?
„Saját életem eddigi tapasztalatai alapján mondhatom, hogy nem emlékszem a gyermekkoromban olyan enyhe telekre, mint amilyenek manapság előfordulnak. Ráadásul az utóbbi években nyaranta sokszor váltakoznak a hosszú, intenzív aszályos időszakok az özönvízszerű, monszunszerű esőkkel. A szelek intenzitása, erőssége is egyre inkább növekszik. Ezek számomra is új, jelzés értékű információk. Egyre inkább látjuk azt, hogy hőmérsékleti csúcsok dőlnek meg, elsősorban a pozitív tartományok felé. Szinte minden évszakban adódik egy-egy évszázad legmelegebb napja nemcsak nyáron, hanem sajnos télen is. Ha ezek az ingadozások mind a két irányba történnének, akkor talán kevesebb lenne az aggodalmunk, de azt gondolom, hogy csak az egy irányba tolódva problematikus. Nagyon fontos kérdésnek tartom az erdőben a vízmegtartást. Ha a nagy csapadékokból az erdőben mesterségesen rásegítve minél többet meg tudunk fogni, akkor növeljük a párologtató felületet, csökkentjük a lezúduló vízmennyiséget, amely talajeróziót okozhat, élőhelyet, a vadnak vizet, dagonyázó helyet teremtünk és az élőhely ezáltal gazdagabb lesz.”
„A Pilisi Parkerdő Zrt. talajlaboratóriuma 2009-ben kezdte meg működését, a tervezések 2007 végén, illetve 2008-ban zajlottak. Annak idején Csépányi Péter kollégámmal merült fel az az ötletünk, hogy cégen belül erdészeti mély-feltárással foglalkozzunk. Fél éves tervezés után összeállt egy olyan program, amelyről azt gondoltuk, hogy megvalósítható. 2008-ban sikerült is egy már meglévő épületet felújítani, átalakítani úgy, ahogy azt az akkori jogszabályok megkövetelték. ”
Mi a lényege a talajlaboratóriumban folyó munkának?
„Az erdőgazdálkodásban általánosságban elmondhatom azt, hogy a termőhely ismerete alapvető fontosságú. Az alapvető kérdés a fafaj megválasztás. Az erdőtelepítések esetén elsőként felmerül a kérdés, hogy milyen fafajjal, milyen célállománnyal indulhatunk, mit tervezhetünk az adott területre. Ez azért fontos, mert a termőhely ismerete nélkül reálisan tervezni nem lehet. Mindenképpen ismernünk kell az adott területen lévő termőhelyi potenciálokat, hogy milyen fafajoknak a termőigényeit elégítik ki, illetve melyek azok a fafajok, amelyek a termőhely adta lehetőségeket a leginkább hasznosítani tudják. Fontos, hogy őshonos, természet közeli célállományokat neveljünk.”
A tudományos munkának milyen hatása van a vadállományra?
„A termőhelynek, illetve az adott termőhelyre tervezett célállománynak közvetett hatásai vannak a vadgazdálkodásra. Egy biodiverz, természet közeli erdőállomány vadeltartó képessége sokkal magasabb szinten áll, mint egy egyenetlen kultúrerdőé, amely vagy cserjeszint nélküli, vagy alacsony cserjeborítottságú. Többszintes, őshonos fafajokból álló állomány nyilván sokkal nagyobb vadeltartó képességgel bír, mint a nagy fatömegű, átlátható, egyszintes erdők.”
Hogyan történnek a talajlaboratóriumi vizsgálatok?
„Szezonálisan szoktunk a laboratóriumban dolgozni. Terepi mintavétellel, területbejárással, talajszelvények nyitásával kezdődik a vizsgálat. A talajszelvények helyszíni vizsgálata után a fényképes és szöveges dokumentációt követően, részben jogszabály szerint szabályozott, részben helyszínen eldöntendő metodikával zajló mintavételre kerül sor. Függetlenül attól, hogy mesterséges, vagy természetes talajról van szó, vannak bizonyos talajszintjei. Ezek lehetnek genetikai szintek, vagy olyan szintek, amelyek nincsenek egymással genetikai kapcsolatban. Tehát nem talajfejlődés eredményeképpen alakultak ki, hanem különböző olyan eróziós, vagy antropogén hatások következtében alakult ki egy olyan rétegződés, amely az aktuális talajprofilt kialakította. A helyszínen ezeket a talajszinteket kivétel nélkül megvizsgáljuk, amelyhez jegyzőkönyvet is kitöltünk. Majd ez alapján megvesszük ezekből a talajszintekből, talajrétegekből a talajmintákat, amelyek utána a laboratóriumba kerülnek. A szomszéd előkészítő helyiségben tálcára kerülnek a minták, ahol leszárítjuk őket. Miután leszáradtak, egy mechanikai darálás során annyira összezúzzuk, hogy 2 mm-es szitán át tudjuk szitálni. Ezzel a 2 mm-es szitán átrostált finomfölddel végezzük utána a vizsgálatokat. Ami a szitán fennmarad, gyakorlatilag szilárd kőzetanyag, amelyet vázrésznek nevez a szakirodalom. Ez azért nagyon fontos, mert ennek a mennyisége az alapvető tényező a termőréteg vastagság megállapításáról.”