Teszt – YAD Sagato pergetőbot 3,00m/10-30g – „Összességében egy rendkívül gerinces, gyors és esztétikus pergetőbot gazdája lettem”
Hamarosan ránk köszönt az ősz, és indul majd a pergető szezon. Az “Új szezon – új bot” alapján sokan gondolunk ilyenkor egy új pálca beszerzésére. Ehhez szeretnénk több információt adni, ezért több Olvasónk írását is leközöljük, és megosztjuk a szerzők tapasztalatait, véleményét. Pintér Balázs cikke is még 2010-ben “vette kezdetét”! ( A teszt cikkek szponzora a www.ehorgasz.hu )
Nagyrészt csónakból horgászom, de az ősz beálltával el-elcsábulok némi holtágas-vadregényes parti csukázásra. Szerettem volna egy hosszabb bottal hajtani a halakat, és mivel egy jó barátom „fülessel” szolgált, miszerint kijött a YAD 2010-es új pergetőbotja, így gondoltam, megvizsgálom.
Mindent a kéznek
Botot csak ritkán veszek kép alapján, így elmentem a kedvenc horgászboltomba, és az internetről szerzett információkat összehasonlítottam a látottakkal. A boltban kezembe vettem a Sagatot, és az érzés, a látvány elégedettséggel töltött el. A kiválasztott egy 3m-es, 10-30g-os pálca lett. A bot blankja IMX8 Carbon anyagú, epoxigyanta-borítású, színe mélypiros, kivéve a gyűrűsor utolsó szekcióját, mert az meglepő módon fehérre sikeredett. Igen sűrű kiosztású SIC gyűrűk találhatók rajta, amit csak feederbotokon tapasztaltam. A horogbeakasztó fület hiányoltam, és negatívumként vettem tudomásul, hogy az orsórögzítő is műanyagból készült. Arra gondoltam, hogy ennek hátrányai tartós használat során jelentkezhetnek majd.
A kétrészes, karcsú, hosszú, EVA nyél nagyon esztétikusra sikeredett, és a hosszúsága a nagyobb dobások kivitelezéséhez szolgáltat segítséget. A bot súlyát megfelelőnek találtam, akár egész napos pergetésekhez is kiváló lehetne. Az első lóbálgatás után éreztem, gerinces horgászbot van a kezemben, semmiképpen nem mondható nyeklő-nyakló pálcának. Kértem a boltban a saját orsóm hasonmását, hogy komplett szettként is meg tudjam vizsgálni.
Egyáltalán nem mondható „orrnehéznek”, pedig egy 3m-es botnál már ez a veszély is fennállhat. Barátom megfogta a spiccet, én erőteljesen belekapaszkodtam az osztott EVA nyélbe, hogy a „perec” ívét is szemügyre vegyem. Hibátlannak tűnt, így irány a kassza. Éreztem, hogy a botnak nem kell sok időt a lakásban töltenie, másnap reggelre teszt-pecát terveztem.
Az első horgászat sikere
Késő őszi, téli eleji hideg, nyálkás időben, és hihetetlen saras úton sétáltam ki egyik kedvenc holtágamhoz, kezemben a könnyű bottal, vállamon egy doboz felszíni csalival. A víz jellegzetessége, hogy a legmélyebb pontja az 1 m-t épphogy eléri, így pár darab nagy felületű, könnyű kanálon és egy marék felszíni wobbleren kívül nem vittem ki mást. Kanállal kezdtem a pecát, amit még a sekély vízben könnyen el bírtam vezetgetni. Első dobás után lehetett érezni, hogy a bot csak úgy kilövi a csalit, így jóval nagyobbat tudtam dobni, mint a jól megszokott botommal. Nagyon beletapadt a bot a kezembe – nem olyan rossz ez a műanyag orsószorító – és szépen közvetítette a kanál bukdácsolását. Gyorsan megjött az első koppintás, amire egyből reagáltam, igaz, nem volt nagy a csuka, talán a 35cm-t épphogy elérte. Csalicserék következtek, felraktam az összes nálam lévő wobbleremet, minddel meg akartam nézni, hogy viselkedik az új bot. Nem is a hal fogása volt az első számú célom, inkább csak a csali-bot kettős tesztelése.
A jerk csalikat leszámítva (amiket nem ehhez a bothosszhoz terveztek) teljesen meg voltam elégedve, a bot spicce közvetítette a fahalak rezdülését, vibrálását, veretését, persze bizonyos súly tartományban. Mivel egyik wobbler sem tudott rávágást kicsikarni, így visszakerült a halat hozó villantókanál. 2-3 dobást kellett várni, hogy a csali megakadjon. A bot nagyon gyorsan és mereven viselkedett bevágáskor és már indult is az akció. A csuka kiugrott a vízből és egyből befelé tartott volna a vadászterületét képező bedőlt fa irányába, amit én igyekeztem nagyon keményen megakadályozni, a botot igen erős próbának kitéve. Jó 10 másodpercig harcoltunk, ellenfelem a fa ágbogai között, én pedig a nyílt vízen szerettem volna folytatni a harcot. Győztem, kiszedtem a rejtekhelyéről, utána már nem volt esélye az ellenfelemnek. Örültem, hogy az első peca alkalmával belekerült egy 2.5 kg körüli jószág ebbe a kecses pálcába. Összességében egy rendkívül gerinces, gyors és esztétikus pergető bot gazdája lettem.
(szöveg és képek: Pintér Balázs)