Jászos kalandok a Bodrogon

Rebel Super Teeny Wee-R wobblerek tesztje

Hajnali négy órakor kelek. Még sötétben pakolok be a kocsiba, és érek le a kikötőmbe. Az első napsugarak kellemesen simogató melegsége már az ártéren talál rám. Az egész heti stressz és fáradtság ellenére kitartóan dobálok. Hagyom, hogy agyam teljesen kikapcsoljon, miközben rutin mozdulatokkal vezetem wobblerem. Szemeim fáradtan merednek eme festői képre, ahogy a felkelő nap arany színe átfolyik az ártéri erdő lombjain, és ezt a ragyogást visszaveri a mozdulatlan vízfelszín. Tetszik ez a csillogás! De hirtelen meglódul kezemben a bot. A rohanó vízben hatalmas súly nehezedik felszerelésemre, és nagyokat bólogat kezemben a könnyű pálca. A hajnali ragyogásban egy vörös farok úszó legyint felém a tiszta vízből. Úszik még pár kört, majd hamarosan magamhoz húzom titokzatos ellenfelem.

Áradás után

A tavaszi áradás utáni lassú apadás idején mindig úgy érzem magam az ártéren, mintha valami rejtélyes világba csöppennék. Ilyenkor szinte bármi megtörténhet. Olyan dolgokat tapasztalunk barátaimmal, amiket évek múlva is felemlegetünk. A szűk átfolyók rohanó vizében óriási jászokat fogunk, az elzárt öblökben a felszínen ugranak a pontyok. Az élővízre kiérve pedig rendszeresen óriási busa sereg riad meg csónakunk előtt. Szinte minden halfajta képviselteti magát a gyorsan melegedő sekély vizekben, ami még izgalmasabbá teszi számunkra az ártéri cserkelést.

A természet is különösen szép arcát mutatja. Ez idő tájt éled újjá igazán a táj. Mindig van min megállítani tekintetünket, és elkalandozni egy kis időre, amíg épp nincs kapásunk. A millió féle rovar alkotta kavalkád, ami az ártéren fogad minket, persze nem túl szimpatikus. De valahogy ilyenkor még az sem bosszant minket, ha percenként pókokat kell leseperni nyakunkból, és teátrális kézmozdulatokkal kell elhessegetni a fülünkbe döngicsélő méheket, dongókat.

Kísért a múlt

Még elevenen élnek bennem a tavaly áprilisi horgászélmények. Gyönyörű emlékképeket őrzök az ártéri mellékágakban fogott, hatalmasra nőtt, színes úszójú, öreg jász keszegekről. Nem csoda hát, hogy idén megint nagyon vártam azt az időszakot, amikor ideális körülmények alakulnak ki kedvenc helyeimen, és ismét üldözőbe vehetem ezeket a csodálatos halakat.

A tavalyi események folyamatosan pörögnek szemeim előtt. Az évek alatt összegyűjtött tapasztalatok által vezérelve, sikerekre éhesen vágtatok felfelé kedvenc folyómon a jász csapatok vélt tartózkodási helye felé. Tavaly a Rebel Bumble Bug és Hellgrammite wobblereivel értem el sikereket ugyanitt. Így ezek az apróságok most is velem vannak, de készültem egy másik Rebel csalival is, ami már első ránézésre is tökéletesen alkalmasnak tűnik jászozásra. A Super Teeny Wee-R wobblertől nagyon sokat várok.

A csaliról

A Rebel Wee-R wobblereket nem igazán kell bemutatni a pergető horgászoknak. Kétségkívül az egyik legnépszerűbb Rebel wobbler, amit az egész világon ismernek és elismernek. A Rebel Super Teeny Wee-R a legkisebb darabja a családnak, és a nagy klasszikushoz méltóan fogós műcsali.

Ez a pici halacska mindössze 3,63 gramm, és 3,81 cm hosszú. Ezért UL vagy esetleg ML felszerelést igényel a vele való pergetés. Én előszeretettel használok medium light botokat is. A halak nagy méretére, és a sodrás erejére való tekintettel szerintem ez indokolt lehet. A tapasztalat egyértelműen azt mondatja velem, hogy jászozáshoz a mellékágak sötét, letisztult vizében egy finom, hasonlóan sötét tónusú monofil zsinór a leghatékonyabb megoldás. A wobblert vagy apró karabinerrel, vagy not a knot kapoccsal rögzítsük!

A Super Teeny Wee-R lebegő wobbler, mely bevontatásra körülbelül 90 cm-ig képes merülni. Kis termete ellenére is jól bírja a nagy sodrást. Intenzív veretéssel hívja fel magára a figyelmet, az igényes kidolgozás és élethű festés pedig alap a Rebel-nél.

„Él a víz!”

Gyönyörű napsütéses idő van, a vízállás jó, az ártérről kifelé folyik a víz. Ez a megfelelő állapot. Türelmetlen vagyok. A kifolyó szájához érve kapkodva teszem fel az elektromos motort. Innen már azzal megyek tovább, mert nem akarom megzavarni a portyázó jászokat. A mellékág tele van ivadékkal, apró halak millióitól feketéllik a partszél. A közéjük robbanó balinok pedig úgy terítik az aprónépet, hogy sok kishal a parti kövezésen landol. Csak hosszas vergődés után talál vissza éltető elemébe. Jók az előjelek!

Remegő kézzel állítom össze szerelésem, miközben a fák vízre hajló lombjai alatt tompa loccsanások és apró „szedések” jelzik számomra, hogy jó helyen vagyok. Megpróbálok minél kisebb zajt csapni, valamint minél kevesebb hullámot gerjeszteni csónakommal.

Majd most!

Végre horgászok! Magabiztosan indítom útjára pici wobblerem a túloldali alámosott part irányába. Megindítom a bevontatást, és nagyon koncentrálok. Wobblerem remekül mozog, szinte el tudom képzelni, hogyan viselkedik a víz alatt. Apró trükkökkel húzom: meg-megállítom, belepöccintek és megugrasztom. Az első bevontatás eredménytelen. Újradobok, és újra vizualizálom csalim víz alatti akcióját, csak ezúttal még odaképzelek egy arra bolyongó jász rajt is. Elképzelem, ahogy az egyik kapitális jász felveszi a csalit. De egyelőre nem történik semmi.

Minden bevontatás közben arra gondolok, hogy „majd talán most, vagy talán most”, és várom a rávágást, de nincs érdeklődő. Tudom, hogy érkezésem megzavarta a jász csapatot, de biztos vagyok benne, hogy itt kell lenniük a közelben, csak türelmesnek kell lennem, és vissza fognak térni erre a helyre.

Már a wobbler cseréjén gondolkodok, amikor gondolataimba feledkezve agresszív rávágás zökkent ki a múltból, és ránt vissza a jelenbe. Szerencsére jó reflexszel vágok be, és karikában marad kezemben a könnyű pálca. Orsóm fékje felsír, halam pedig céltalanul forgolódik a sodrásban, majd komótosan úszik az árral. Felszökik a pulzusom, tudom, hogy jó halat akasztottam. Ezekben a pillanatokban fut át az agyamon, hogy vajon jól akadt-e a horog, ki fogja-e bírni a vékony monofil zsinór a nagy hal és az erős sodrás által rámért kíméletlen csapást? Szerencsére halam fárad, és a felszerelés is bírja a terhelést. Lassan dédelgetem magamhoz, hagyom, hogy kifussa magát. Már előttem forog, és hamarosan felfekszik a víz tetejére. Ez a jel: most kell megfognom! Óvatosan fogom át tarkóját és emelem be a csónakba. Most van időm rácsodálkozni, hogy milyen gyönyörű halat is fogtam.

Lüktet a bot

Sebfertőtlenítés után visszaengedem nagyszerű halamat, és újra dobok. Persze nem történik csoda: a fárasztással elriasztottam a többi halat. Tudom jól, hogy egy jó ideig itt nincs reális esélyem újabb jászt akasztani. Leülök a csónakban és megreggelizek, közben folyamatosan figyelem a vizet, de a mohó kis balinok csapkodásán kívül más jelet nem látok. Szétnézek kicsit a parton, átsétálok a gát túloldalára. Megállapítom, hogy még mindig nagyon nagy a víz az ártéren. Visszaballagok, és újra pergetni kezdek. Most türelmesebb vagyok, hiszen már átéltem az élményt, amiért jöttem. Hosszú még a nap, rengeteg időm van még a horgászatra.

Pontosakat dobok a túloldali bokrok elé. Wobblerem a sodrásban rendkívül jól veret, vezetnem sem kell. Az első néhány másodpercben csak megtartom a folyásban. Majd ahogy kitolja az áramlás, lassan elkezdem bevontatni. Szép lassan vezetem, és rendszertelenül megugrasztom. Hirtelen elnehezül kezemben a felszerelés. Azonnal akasztok. Ismét bőszen bólogat kezemben a bot: megint becsaptam egy öreg jászt. Az érzékeny felszerelés jól közvetíti halam minden manőverét. Szinte lüktet kezemben a bot!

Hamarosan megpillantom az öreg jász fekete fejét, és sötét testét. Felemelő érzés látni, ahogy a hatalmas test közvetlen a felszín alatt tör ki, és hátával végigkarcolja a víztetőt. Végül őt is sikerül magamhoz édesgetnem és beemelnem. Örömöm határtalan!

Tömegpeca

Miközben fotózom, arra gondolok, hogy milyen szerencsés vagyok, és remélem, hogy ez az állapot örökre fennmarad. Bárcsak minden évben tudnék randevúzni ezekkel a csodás halakkal, mint ahogy eddig is tettem. Merengésembe némi aggodalom is merül. Tudom, hogy nagy a felelősségünk, nekünk, horgászoknak. És amíg erre gondolok, motorcsónak zajára leszek figyelmes. Jönnek. Gyorsan visszaengedem a halat, nehogy meglássák.

Ahogy reggeledik, hirtelen még három csónak jelenik meg a kifolyóban. Teljesen rám jönnek, szinte ott horgonyoznak le a sporik ahová előzőleg dobáltam. Nagyokat suhogatnak botjaikkal, és csónakomtól alig egy méterre landolnak a méretes körforgók. „Megy a jász?” – hangzik fennhangon a kérdés. Visszhangzik az egész ártér. Csendben válaszolok: „Ment.” Azzal összepakolok, elkötöm a csónakot, és lassan kievezek a mellékágból.

A Bodrogon még a tuti szakaszokon végigcsurgok, és szerencsém van. Az elöntött part menti bokrok között, és fák alatt jászok járőröznek. Fogok is belőlük. Sajnos becsúszik egy-két balin is, de gyorsan vissza is engedem őket. Rájuk még tilalom van!

Lassan leérek a kikötőbe, kipakolok a csónakból, mikor csörög a telefonom. Barátom horgászni hív. Elmesélem neki a történteket, és úgy döntünk, hogy délután felmotorozunk együtt, remélve, hogy kevesen lesznek. Szerencsére záporok érkeznek. Esőben, villámlásban horgászunk, de az eredmény nem marad el! Gyönyörű halakat fogunk ismét, és ráadásul rajtunk kívül nincs is más a mellékágban.

Kitekintés

Idén áprilisban ismét szenzációs élményekkel gazdagodtam a vízparton. Újra találkoztam óvatos kedvenceimmel, a jászokkal, és gyönyörű példányokat sikerült fognom ismét. Sajnos azonban rossz dolgokat is tapasztaltam, amik aggodalommal töltenek el. Egyre többen próbálnak célzottan jászra pergetni kedvenc helyeimen. Néha úgy éreztem, hogy több a horgász, mint a hal. Szerencsére azonban nem olyan könnyű megfogni ezeket a nagyszerű halakat. Ráadásul egyre többen vannak, akik többnyire visszaengedik a kifogott halat, és csak egyet-kettőt visznek haza.

Bizakodó vagyok. Remélem, jövőre ismét kedvez majd a vízállás, és megint sikerül majd fognom ezekből a csodás halakból. Úgy érzem, hogy a mi felelősségünk az, hogy ezek a csodás halak még nagyon sokáig folyóinkban éljenek, és hogy még nagyon sok örömet szerezhessenek nekünk és gyermekeinknek egyaránt. Éppen ezért mindenkit arra buzdítok, hogy – akinek megadatik – próbálja ki, hogy milyen érzés visszaengedni a kapitális jászokat, nem fog csalódni!