Melyik faj legyen az év hala 2020-ban? – Szavazzatok az Év Halára!
A Magyar Haltani Társaság folytatva a hagyományokat, a 2020-as évre is meghirdeti AZ ÉV HALA választást. A kitüntető címre ezúttal is három halfajt javasoltunk, közülük a nyertes természetesen az lesz, amelyik a társaság tagjaitól, és minden, határainkon innen és túl lakó, halakat ismerő, halakat szerető érdeklődőtől a legtöbb szavazatot kapja 2019. december 31. déli 12 óráig. A jelölési elveknek megfelelően mindhárom faj őshonos vizeinkben, továbbá van közöttük védett és fogható faj is.
CSUKA (Esox lucius): Teste hosszan megnyúlt, színe ezüstöstől a barnásszürkén át egészen az olajzöldig változhat, továbbá mintázatában is eltérhet, hiszen foltok és csíkok is tarkíthatják. Hazánkban a csukafélék családjának egyetlen képviselője, így gyakorlatilag összetéveszthetetlen más halfajokkal. Élőhely szempontjából nem túl igényes, de leginkább a növényzettel benőtt állóvizeket kedveli, viszont folyóvizekben is fellelhető. Környezetéhez jól alkalmazkodik, ami színezetén is megfigyelhető. Táplálékát tekintve falánk ragadozó, hatalmas szájával eleinte kisebb rákokra, rovarlárvákra vadászik, de igen hamar elkezd halakat fogyasztani. Nagyobb egyedsűrűség mellett gyakori jelenség köztük a kannibalizmus. Természetükből adódóan megtámadnak mindent, ami mozog, így került már elő csukák gyomrából béka, madárfióka, sőt még patkány is. Húsa ízletes, kiváló sporthalként tartják számon, főként pergető- vagy kishalazókészséggel fogható. A hazai horgászrekord 20,47 kg (1994).
SÜLLŐ (Sander lucioperca): Nagyra növő, megnyúlt testű, oldalról enyhén lapított halunk. Csúcsba nyíló szája nagy, a szeglete eléri a szem hátulsó vonalát, benne nagy, erős fogak ülnek, köztük a többiek közül kiemelkedő ebfogak is. Oldalán elmosódó sötétebb sávok találhatók. Két hátúszóját, valamint farokúszóját fekete foltsorok díszítik. Hazánkban viszonylag széles körben elterjedt, nagyobb folyóink paduczónájától egészen a dévérzónáig gyakori, kisebb folyóinkban azonban csak a bővebb vizű alsóbb szakaszokon lehet rá számítani. A víz oldott oxigéntartalmára érzékeny, ezért kerüli a duzzasztott, feliszapolódott folyószakaszokat, állóvizeink közül pedig inkább csak a jobb oxigénviszonyokkal rendelkező, nagyobb tavakban fordul elő. Valódi halevő ragadozó, táplálékának zömét elsősorban a küsz képezi. A horgászok körében a legnemesebb ragadozóként ismert, mind csalihalas, mind pergetőmódszerekkel eredményesen fogható. A hazai horgászrekord 15,5 kg (2014). Húsa szálkamentes, kiváló minőségű, a halgasztronómia egyik legkedveltebb alapanyaga.
NÉMET BUCÓ (Zingel streber): A Duna vízrendszerének bennszülött, különleges mintázatú hala. Áramláskedvelő fajként kizárólag folyóvizekben, főként a vízfolyások felső, tiszta vizű, sodrottabb szakaszain fordul elő, a meder üledékes részeit elkerüli. Teste és feje életmódjának megfelelően erőteljesen megnyúlt, hengeres, faroknyele szembetűnően elvékonyodó, ami alapján jól elkülöníthető a közeli rokon magyar bucótól. Két hátúszóját meglehetősen széles sáv választja el egymástól, farokúszója viszonylag kicsi. Testét kifejezetten érdes tapintású, kicsiny pikkelyek fedik. Sárgásbarna alapszínét sötétbarna, ferdén lefutó sávok díszítik. Alsó állású szájával a kavicsos mederfenéken keresi az étlapján szereplő fenéklakó szervezeteket. Bár csoportosan él, mégis vizeink ritka lakója, élettere a vízfolyások duzzasztása következtében fokozatosan csökken. Mindezekből adódóan a hazai halfauna veszélyeztetett, fokozottan védett tagja.
Itt szavazhattok:
(forrás: http://haltanitarsasag.hu/kezdolap_hu.php )
