Vadászkutyás szakmai nap Gemencen – 2016.08.15 – Videókkal!
Vadászkutyás szakmai napot tartottak a Gemenc Zrt. Ökoturisztikai Központjában 2016. augusztus 15-én, Pörbölyön
A rendezvényen elhangzó előadások témája a vadászidény előtti felkészítés volt. A szakemberek tanácsokkal látták el a hivatásos vadászokat utánkeresési feladatokkal kapcsolatosan. Sipos Sándor, a Gemenc Zrt. erdőgazdálkodási és műszaki vezetője ismertette azt a gazdasági és szakmai környezetet, amelyben a nagyvadgazdálkodást végzik.
A találkozó házigazdája Zilai János, nyugalmazott fővadász volt. Nyitóbeszédében elmondta, hogy a szakmai napot két okból hívták életre. Az egyik, hogy „amíg lesz vad, addig lesz sebzés, és amíg lesz sebzés, addig” az utánkeresők munkájára szükség lesz. Emellett a kapcsolatok megerősítése, újak köttetése viheti előbbre a szakmát, amihez a három megye határán található gemenci vadászterület adott otthont.
Stábunk arra kereste a választ, hogy a vérebvezetők milyen viselkedési kultúrát várnak el a vadászoktól.
Zilai János ny. fővadász, Gemenc Zrt.
„Véleményem szerint a hivatásos vadászok maximálisan tisztában vannak az utánkereséssel, hiszen tudják, hogy mit jelent a szeptember, a vadászkutyázás, az utánkeresés.
A vérebvezetők azt várják el elsősorban, hogy értesítsék őket, lehetőleg az elején és ne a végén, mert sajnos még ma is él az a gyakorlat, hogy mindenki először a saját kutyájával próbálja meg megkeresni a sebzett vadat. Amikor pedig már senki nem találja meg, akkor jut eszükbe, hogy a vérebes segítségét kérik. Ha nem találja meg a vérebes, akkor pedig a vérebesről kialakulhat egy negatív élményen alapuló benyomás. Tehát a vérebes mindenféleképpen a hívásra vár. A vérebesek 99%-a nem az anyagi juttatásért vadászik, hanem szenvedélyből. Őket a vadászszenvedély fűti és ahhoz, hogy jó eredményt nyújtsanak, sikerélményt kell szerezniük. Az eredményes munkáik miatt egyfajta tisztelet fogja övezni őket akaratlanul is, ezért várják a hívásokat.
A vérebesek azt szokták mondani, hogy az idő nekik dolgozik. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy először várni kell, nem azonnal utánamenni. A vérebesek tudják, hogy mit kell tenni, de a nem vérebesek akár tudatlanságból, gyakorlatlanságból, akár a túlfűtött szenvedélyük miatt is óhatatlanul elkövethetik azokat a hibákat, amiket nem kellene.
Azt tudnám tanácsolni, hogy minden sebzéssel kapcsolatos dolgot jelöljünk meg, mert nem biztos, hogy később oda vissza tudunk menni. És mire a vérebvezetővel együtt visszamennek, lehet, hogy addigra elfújja a szél, belepi a hó a nyomot. Ez az útbaigazítás komoly segítséget adhat a következő nap elteltével a vérebvezetőnek és az utánkeresést mindenképpen segíti. Fölöslegesen ne csináljunk semmit, ne menjünk több száz métert a vad után, ne zajongjunk, mert csak rontjuk az esélyt.”
Kammermann Péter körzetfelelős, vérebvezető, Magyar Véreb Egylet
„A vadászaton belül a hajtás egy teljesen speciális műfaj. A vérebeseknél és a sebzéseknél is általában az egyéni vadászatokon történő sebzéseket taglaljuk, ahol nyugodtan viselkedik a vad, a nyiladékra szépen lép ki, amikor aztán megtörténik a lövés. Utána teljesen más jellegű munkája van a vérebvezetőnek, mint akkor, amikor hajtásban a vadász egész nap a standon áll, fázik, egyszer csak megjelenik a nagy kan, átrohan a nyiladékon és a vadász egy odadobott lövéssel megpróbálja eltalálni. A sebzés általában ebből adódik. Ilyenkor teljesen más utánkeresésről beszélhetünk, más jellegű munkát kell végeznie a vérebesnek is.
A vadászoknak, a szakszemélyzetnek, az odaérkező vadászatvezetőnek minden egyes mozdulattal az utánkeresést kell segítenie, ha sebzés történik. Az alaptörvénynek többek között a következők:
- nem a sebzett nyomán megyünk, hanem attól kb. fél métert el kell hagynunk
- a kutya ne az emberi csizma által széthordott szagmolekulákon menjen, hanem szabályosan próbáljon a váltón menni, vagy ahol a vad bement
- nem szabad többet megtenni egy váltásban, mint 150-22 métert, mert a vadat, ha sebágyban fekszik, akkor megmozdíthatjuk, elkergethetjük
Az utánkeresésben nincs időtényező. Két dolog minősíti: vagy megvan a vad, vagy nincs meg. Teljesen mindegy, hogy egy óra alatt, vagy három óra alatt találjuk meg. Ez nem a vad szenvedésének meghosszabbítása, hanem az aprólékos utánkereső munkának a tulajdonsága. Ezért mindig türelemre kell inteni azt, aki azt szeretné, hogy minél gyorsabban menjünk. Ez egy türelemjáték, be kell tartani a régi íratlan szabályokat, hagyni kell a vadat megbetegedni. És nem azért betegítjük meg a vadat, hogy kínozzuk, hanem hogy minél nagyobb eséllyel terítékre tudjuk hozni.”
Agyaki Gábor, a Magyar Vadászkürt Egylet elnöke előadása a vadászkürt és a vadászkutya kapcsolatáról szólt. A magyar vadászati hagyományokban számos pontos szövődik össze a vadászkutyázás – első sorban a vérebvezetés – és a kürtszólamokkal megadott végtisztesség a vad számára.
Filmünket szeptember 3-án, szombaton 17:30 órakor láthatják Nézőink a HAZAI VADÁSZ TV Magazinban, az ECHO TV csatornán!
www.facebook.com/echotelevizio
