VADÁSZTEA Percek: Maderspach Viktor (1875 – 1941) emlékére

„Erdélyi származású földbirtokos, vadász, vadászíró, első világháborús hős, harcolt az orosz fronton, kommandójával hősiesen küzdött. Életútja, hazaszeretete, rendkívüli haditettei, természetimádata, bátorsága, áldozatvállalása, szilárd jelleme és magyarságtudata nemcsak a mai kor magyar katonájának, a magyar vadásztársadalmának, de minden embernek példaképül szolgál. Ő egy igazi példakép.”

Ezeket a sorokat olvashatjuk Maderspach Viktorról az Alsóperei Példaképek Emlékparkjában. Nemcsak vadászati szakíró volt, hanem korának elismert politikai és katonai személyisége is. Vadász tapasztalatai a mai napig nagy hatása vannak a magyar vadászati kultúrára. Maderspach Viktor életéről Tengerdi Győzővel, és Ádám Jenővel beszélgettünk.

„Maderspach Viktor 1875-ben született, osztrák származású földbirtokos. Felmenői a 18. században, a nagy népvándorlások alatt Erdélyből érkeztek. 19. században a lángoló hazaszeretet a családot végigkísérte, hiszen az 1848-49-es szabadságharc és forradalom alatt ők is exponálták magukat. Hogy milyen ember volt ő, azt a könyvei és az életútja nagyon jól mutatja. Egyrészt gazdálkodó, másrészt író, harmadrészt hazafi és negyedrészt pedig egy rendkívüli vadász volt.

Dél-erdélyi földbirtokos család sarjaként az egyetem elvégzése után rögtön a családi birtok irányítását kapta meg feladatul, amelyet ugyanolyan nagy odaadással és sikerekkel végzett, mint a vadászatot, illetve az írást. Amerikában és Kanadában favágóként tanulmányozta az ottani erdőgazdálkodást és faipart. Hazautazva tapasztalatait beépítette az itteni működésbe. Mérnök családból származott, komoly építmények valósultak meg a szülei életében, amelyet ő továbbvitt. Könyvet a ’20-as évek elején kezdett el írni, amikor is átmenekült Kis-Magyarországra. A szocializmus alatt a tiltott listára került, nem ismerhette senki. Hat nyelven beszélt, a világ minden táján megtalálta a helyét. Olyan ismeretekre szert tett, amelyre a főúri neveltetés során nem biztos, hogy el tudott volna sajátítani.

Maderspach Viktor kiváló vadász és vadászíró volt. Úgy vélte, a vadászat minden egyes kimenetelével visszatérés a természetbe, maga az elejtés csak egy momentum és nem a végcél. Minden bizonnyal mondhatom, hogy olyan vadász lett belőle, aki pozitív példa lehet minden vadászember számára. Ő egy volt a sok magyar igaz vadász közül. Az idén emlékezünk 1941-ben bekövetkezett halálának 75. évfordulójára.” – foglalta össze a legfontosabb ismereteket Tengerdi Győző.

“Képes volt nemcsak medvét, nagyvadat, hanem nyusztot is több kilométeren keresztül követni, amely a mai vadász számára talán érthetetlen is. Olyan vadászati módokat alkalmazott és űzött, amelyek valóban sportosak voltak. Képes volt napokig, akár hetekig is csapázni a vadat. Képes volt az elejtett medvebőrt 40-50 km-en keresztül elcipelni, akár sílécen is, amellyel az életét kockáztatta. A sebzett vad és a vadász túlélési esélyei egyre közelebb estek egymáshoz, minél beljebb ment a téli havasokban egyedül, a túlélési esélyek egyformák voltak a vad és a vadász számára. Aki igazi vadász és szereti ezeket a sportos, természet közeli vadászatokat, csodával tudja olvasni ezeket a könyveket.”

„Ez az MV sportlövő pisztolya volt, mert fiatal korában sokat gyakorolt. A fegyver farészét már kicserélték, nem eredeti, később lett ráépítve. Kétbillentyűs, és pillekönnyen lehetett vele lőni, nem kellett erőltetni. 1876-ból származik ez a pisztoly, az idő meglátszik rajta, de mi így is szeretjük, hiszen Maderspach Viktoré volt.” – Ádám Jenő elnök, ny. dandártábornok, Maderspach Viktor Klub.