VADÁSZTEA Percek Szollár Andrással – a biztonságos fegyverkezelésről
Szollár András APSI lőoktatóval beszélgettünk egy forró tea mellett a biztonságos fegyverkezelésről
Szollár András, APSI lőoktató
A vadászat egy olyan ősi hagyományokon alapuló tevékenység, amelyhez szükség van arra, hogy időnként az őseinket felelevenítsük. A magyar vadászati kultúra olyan nemes írói múlttal rendelkezik, ahová jó visszanyúlni. Hogy indult az Ön életében ez az útmutatás?
A vadászat iránti lelkesedés nálam is – mint talán annyi másunk életében – családi tradíciókkal kezdődött nagyapai, dédapai vonalon. Ahogy visszaemlékszem a vadász múltamra, azt tudom mondani, hogy vadászom, mióta kétágú nadrágot hordok – a lelkemben mindenképpen. De már hat évesen is légpuskát vehettem a kezembe, amivel jártam a falunak a határát, a gyümölcsöst, a közelünkben lévő erdőt. Az első vad, amit elejtettem, egy szarka volt, így kezdődött a puskával való ismeretség az életemben. Az ember igyekszik később továbbadni ezt a tradíciót gyermekeinek is. Az irodalom, amit remek vadászíróink hagytak vissza számunkra, nagy hatással voltak rám. Fekete István, Széchenyi Zsigmond gazdag életművet hagytak hátra maguk mögött. Ezek apró állomások voltak az életemben, amelyek mind hozzátettek ehhez az ösvényhez és inspiráltak arra, hogy ezen az úton menjek tovább.
Honnan jött az ötlet az APSI iskola megalapítására?
Azt láttam, hogy ha a lősportban küszködünk, arra valamiféleképpen megoldást kell találni. Ha itthon nehézkes a megoldás megtalálása, akkor körülnézünk a világban és megnézzük, hogy melyik az a náció, amely a lősportot a maga tradíciójával a legmagasabb szinten műveli. Az angoloknál az 1700-as évektől kezdve felépített lősport tradíció nem szakadt meg. 15 évvel ezelőtt egy újsághirdetésben láttam azt, hogy egy APSI nevű szervezet – a Professzionális Lőoktatók Szövetsége – egy képzést hirdet London mellett, amely azt ígérte, hogy az itt végzős hallgatók olyan tudáshoz jutnak, amely a lőoktatást segíti. Nekem pont erre volt szükségem, így felültem a repülőgépre és kimentem Londonba. Úgy éreztem, egy remek csapatnak vagyok a részese, remek képzésen veszek részt és amilyen nyitottsággal fordultam én feléjük, ők is ilyen bizalommal fordultak felém.
Mennyiben volt ez eltérő az itthoni képzéstől?
Az egyetemi képzés keretében sok mindent elsajátítottunk a vadgazdálkodási szakkar oktatóitól, többek között Nagy Emil professzortól. A gyakorlati része magyar képzésnek még erős volt a nyolcvanas években. A mai képzés is törekszik arra, hogy ezt a gyakorlatot erősítse, de talán ez az a pont, amelyben az angolok előttünk járnak: az elméletet hogyan tudjuk átültetni a gyakorlatba, hogyan válik gyakorlati készséggé. Az elméleti vizsga után mindenki természetesnek veszi, hogy működni fog a gyakorlatban is, de sajnos ez nem így van.
Általában – mivel, hogy az ötödik évet kezdjük a képzéseimmel – azt mondhatom, hogy a vadászok általános ismertsége, szakmai felkészültsége jó, de a gyakorlatban lévő megjelenése már nem. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy képezze magát, ne legyen felszínes, ne vegyen fel olyan attitűdöt, amelyben a mindennapjainak a részévé nem válik, hogy biztonságosan tudja kezelni a fegyvert. Ha egy pillanatra is valaki azt gondolja magáról, hogy ő a biztonságról mindent tud, akkor abban a pillanatban az ő fegyverkezelése nem biztonságos. Aktívan kell gondolkoznunk és tennünk azért, hogy a biztonságos fegyverkezelés szintje megmaradjon, vagy növekedjék.
Szervezett formában megpróbálta átadni az angol tapasztalatokat. Hogyan fogadták Önt az egyetemi oktatásban résztvevők?
Az oktatói közeg nagyon pozitívan fogadta. A Gödöllői Egyetem tanárai kinyilvánították, hogy ennek az oktatásnak náluk remek helye van olyannyira, hogy az előadásokat a tanár urak is végighallgatták. Ez persze engem is inspirált, hogy a szakma is kíváncsi ezekre az anyagokra. Érdemes elgondolkoznunk azon, hogy egy hosszú történelmi tradíció, egy jól kialakult múlt után az angolok miért fogalmazzák meg 1998-ban – a 150 évvel azelőtt megtapasztaltak után –, hogy szükségessé válik a biztonságosság kérdésének újragondolása. Vajon miért ül össze Anglia tíz legjobb oktatója, hogy ennek az egész tananyagát újragondolja, az anyagot közösen megjelentesse és megindítsa az APSI nevű szervezetet. Ők a biztonságra helyezték a hangsúlyt. Ha jobban belegondolunk, nem is lehet más kiindulópontja a fegyverrel végzett tevékenységnek, mint a biztonság.
Általánosságban a vadászközeg szkeptikus, tartózkodó. A képzések során nagyobb érdeklődést tanúsítanak az irányában, hogyan lehet jobban lőni, sűrűbben találni, mi lehet a jó etikettje a vadászaton való lövészetnek. Biztonság, jó modor, szakmai hozzáértés – ezt a sorrendet állítanám fel. Hiszen ha egy olyan eszközt fogunk a kezünkbe, amellyel életet oltunk ki, ezt minden tekintetben hozzáértéssel kell tennünk.
Mi a jó hozzáállás a vadászaton?
A vadászaton való jó hozzáállás az a defenzív hozzáállás. Ez azt jelenti, hogy a tilos az a soha, a kötelező mindig és a megengedettet sem – ez az egyénre van bízva. A zsákmányolás iránti vágy, a túlzott adrenalin jelenléte mind ellentéte ennek, és ez a fajta rámenősség óriási veszélyt rejt magában. A képzéseinken segítjük az embereket, hogy ezt felfedezzék magukon, melyek azok a pontok, amikor túlságosan előreszaladtak, tudjanak megálljt parancsolni maguknak. Ha nincs veszélyes lövés, csak veszélyes mozdulat akar kialakulni, akkor lőoktatóként úgy kell elhelyezkednünk, olyan közel kell álljunk, hogy be tudjunk avatkozni, hiszen mi vagyunk felelősek a tanítványokért.
Mit szeretne elérni a jövőben?
Az embernek az önállósulás iránti vágya minden tekintetben nagy, így az oktatás terén is e vágyam megnövekedett. Azt gondoltam, hogy kialakítok egy remek oktatótermet, ahol olyan miliőt próbálunk teremteni, hogy az ide beülő tanulók jó atmoszférába kerüljenek. Olyanba, amilyenbe Angliában én is keveredtem, és ahogy engem is fogadtak. Egy hónap múlva elkezdődik az alapfok, majd négy év képzése után elindul ennek a középfoka is februárban. Szolnokon és Hódmezővásárhelyen is elindul a képzés.
Az ember egy életkort megélve végiggondolja azt, hogy mi is történt az előző évek alatt vele. Okosan és jól akkor teszi, ha visszaad valamit a közösségnek, hiszen abból a közösségből indult el. Azt a tudást, amelyet a világ más részén megszerzett, amihez az itthoni képzések után különböző értékeket adott, meg kell ismertetnie az embertársaival. Az ember vágya az, hogy a vadásztársai biztonságosan, jó stílusban, a szakmájukat művelve végezzék ezt a szép tevékenységet.
Filmünket 2016. február 14-én, vasárnap 11 órakor láthatják Nézőink a HAZAI VADÁSZ TV Magazinban, az ECHO TV csatornán!
www.facebook.com/echotelevizio
