Mezei pocok invázió a tolnai erdőkben – Mi történt itt, mi okozta ezt?!

“Gyulaj község határában vagyunk, egy három éve végvágott erdőterületen. Ez azt jelenti, hogy itt természetes újulat jelentkezett az idős állomány alatt, természetesen már több évvel a végvágás előtt. Erre a kialakult újulati szintre termeltük le az idős állományt, ez egy kitűnően sikerült természetes felújítás. Az újulatban jelentkezett csemeték száma a 6-8, helyenként a 10 darabot is elérte négyzetméterenként.

Tehát ez bőséggel biztosítja azt, hogy itt az új erdő szépen, egészségesen, és normális körülmények között felnőjön. Egészen addig biztosította is, amíg nem jelentkezett ezen az erdőterületen is mezei pocokkár. Érdemes megnézni a csemetéket, mert amelyek egészségesek, és nincsenek elrágva, azok nem húzhatók ki. Viszont, ha el kezdjük próbálgatni, akkor sajnos hamar kiderül, hogy a csemeték többsége különösebb erőfeszítés nélkül, könnyedén kiemelhető. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a kihúzott csemetéknek a gyökérzete teljesen el van rágva! A csemeték pusztulása itt akár 100 %-os is lehet!” – Palánki Gábor, erdészetvezető.

“Az elmúlt enyhe telek. és az elmúlt év csapadékos időjárása nagyon dús vegetációt eredményezett, kedvező életfeltételeket teremtettek a mezei pockok számára, mint élelem, mint búvóhely tekintetében. Ennek következménye az, hogy egy nagy mértékű, tömeges felszaporodás következett be. Ez tulajdonképpen egy szokatlan, de valójában természetes jelenség, hiszen a pocok itt él, csupán az ilyen mértékű felszaporodása nagyon ritkán fordul elő.

Az élőhelyéről, és a táplálkozási szokásairól annyit el kell mondani, hogy a nyári időszakban, amikor a fűfélék, és egyéb lágyszárúak megtalálhatóak ezeken az erdőterületeken, nem bántja a csemetét, vagy csak minimális mértékben, hiszen bőséges táplálék áll a rendelkezésére. A probléma akkor jelentkezik, mikor egy felszaporodott állomány eléri a téli időszakot, és a vegetációs időszak végét.

Nincs már olyan jellegű táplálék, ami ennek a nagy populációnak az igényeit kielégítené. Ekkor kezdi el fogyasztani a facsemetéket, természetesen a gyökerét, és a gyökfőt, hiszen azok kellően lédúsak, megfelelő tápanyag van bennük, és könnyen emészthetőek a mezei pocok számára. Ezt nagyon szereti, és így okoz jelentős károkat.”– Palánki Gábor, erdészetvezető.

Itt lehet látni egy komolyabb kiterjedésű mezei pocok járatrendszert, és a csemeték maradékait, amelyet fekszenek a földön. Itt gyakorlatilag letarolták a facsemetéket!

“Felelős erdőgazdálkodóként tartalmas, és fenntartható erdőgazdálkodást kell folytatunk, amit úgy gondolom, hogy szívvel és lélekkel végzünk itt Tolna megyében. Sajnos az ilyen mértékű kár nagyon elveszi a kedvünket! Mégis a holnapra kell gondolnunk, ezért körbejártuk a területünket ért mezei pocok gradáció okait, megoldásokat keresve. Az első lépésünk, hogy felmérjük a károkat, ami nem egyszerű feladat most télen, a lombtalan állapotban, és 50-60 ezer csemete van hektáronként.

Ha 30%-os a kár, amit a méréseink, tapasztalataink alapján már most lehet értékelni, akkor egy több száz hektáros erdősítés esetén már több százezer csemetét kell visszapótolnunk. Ez a teljes károkozás területét alapul véve, elérheti az 1 millió csemete számot is! A mezei pocok gradáció a telepítésünket iszonyatos mértékben tette tönkre, és ez bizony több évre vissza is vetette az itteni területen az erdősítés fejlődését.

Nekünk, erdészeknek az a feladatunk, és kötelességünk, hogy oldjuk meg ezt a problémát! Nem tehetjük meg, hogy az erdeink ilyen állapotba kerüljenek, védekeznünk kell, és vissza kell majd a csemetéket pótolni!” – Gál László, erdőművelési és közjóléti ágazat vezető.

“Lehet látni, hogy a lágyszárúakat is fogyasztja. Itt egy évelő növénynek a gyökfő része látszik. Itt megvannak a talajszint alatti rügyek is, és itt is azt a rész fogyasztja a mezei pocok, ami tápanyagokban gazdag! Ugyanaz a rágáskép, mint a csemeték esetében. “– Gál László, erdőművelési és közjóléti ágazat vezető.