Októberi pontyok

Október, az ősz hidege már állandó éjjeli látogató, deres lábnyomát már csak nehezen tünteti el a délelőtti napsütés

Egyre kevesebb kellemes vízparti óra marad a hozzám hasonló „nyári” legényeknek, érdemes minél többet kihasználni. Rakós bottal pontyot fogni páratlan élmény, így erre tettem kísérletet a Rab tavon, egy komfortosnak ígérkező napon. Az ilyenkor már egy fokkal finomabban táplálkozó halakat két apró falattal csaltam az úszóim alá : kendermag és csipkebogyós method pellet.

A kendermag egy univerzális szemes, magas olajtartalmának köszönhetően messziről stimulálja a halak érzékszerveit. A kendermagolaj viszkozitása és részecskéinek mérete alkalmassá teszi a jó terjedést még hideg vízben, innen jön a sztereotípia miszerint téli csali. Véleményem szerint egy igazi univerzális csalogatóanyag, amely az év bármelyik napján, bármilyen vízen bevethető. A csipkebogyó ízesítésű 2mm-es puha granulátum alacsony olajtartalmú, világos pelletekből készül, így szintén egész évben használhatjuk. Az apró falatokból álló szőnyegen hosszasan elidőznek a legnagyobb halak is, táplálkozásukkal felkeltik társaik figyelmét is, és táplálékkeresési versenyben jóval könnyebben lehet őket horogra csalni. Ezek az 1-2 milliméteres csalik csekély tömeggel rendelkeznek, a halak akarva akaratlanul is egyre távolabb sodorják, így akár az etetés középpontjától több méterről is találnak csábító falatokat!

A horgászat elején jelentős szél borzolta a tó felszínét, az alacsony tömeggel rendelkező szemest csúzlival nehezen lehetett volna lőni 10-12 méterre, ezért más megoldást választottam – „baitdropper” A praktikus eszközzel viszonylag nagy mennyiségű csalogatóanyagot lehet bejuttatni rendkívül pontosan. Az így bevitt anyag nem utazik át a teljes vízoszlopon, ez nagy előny áramló vízben, vagy olyan esetben amikor csak a fenéken dolgozó etetést szeretnénk kialakítani, példának okáért ezzel kerülve el az apró halak figyelmét.Működési elve egyszerű, megtöltjük majd az fedőrészt bezárva a vízbe ejtjük, és amikor az eszköz alján található kis nyúlvány találkozik a mederrel kinyílik. Eredetileg folyóvízi horgászatra találták ki, de tökéletesen működik tavakon is. Orsós bottal kézenfekvő a használata, mivel lendítés után az orsóról lepereg a szükséges zsinórmennyiség, rakóssal viszont csak akkor működik, ha a vízmélységhez hasonló hosszúságú botrésszel dolgozunk. Ellenkező esetben ugye amikor berakjuk a vízbe nagy eséllyel kinyílik, így a bot összedugása után már üresen toljuk be…ez így nem valami praktikus, egy apró trükkhöz kell folyamodnunk – kábelkötegelő! A vízmélységhez ideális topsetre a bontástól egy-két arasznyira rögzítjük, a megtöltött droppert így a betolásig a víz felett tudjuk tartani, majd elfordítjuk a botot, amikoris a zsinórral együtt kiszabadul és beejtjük a kívánt helyre. A klasszikus folyóvízi dropperek fémből készülnek, az általam használt könnyű műanyagból, amely ráadásul rácsos, így kihúzáskor kisebb ellenállást fejt ki. A kész szerelékünkkel tudjuk alkalmazni, a forgókapcson átfűzve, egy gumírozott részbe tudjuk beakasztani a horgot. Két fontos dologra nem árt figyelni : pontyos kittel és erős gumival használjuk!

A bot belsejébe a legerősebb, kék Middy Shock Core csőgumit fűztem, a főzsinór 20as, az előke 18-as, a horog 12-es méretű széles öblű, lapkás, teflon bevonatos T83-13. Úszóból két félét használtam, 1 grammos, hosszú antennás Maver Black Ice típust erősen hullámzó vízre, és egy jóval kisebb 0.34 grammos (5×8) dibber forma Middy Carp Buster 5-öt.

6mm-es EBI és Nori JPZ zselépellet és paszta (AFP310 Ocean) szolgáltatta a horogra valót. Több formában lehet kapni a pasztákat, a most bevetésre kerülő típus por állagú, kimondottan úszózáshoz fejlesztett, gyors oldódású. Elkészítése egyszerű, 1-1 arányban keverjük vízzel, majd 3-4 perc alatt teljesen feláznak az alkotóelemek, és használatra kész. Állati fehérje mellet nagy arányban található meg benne gabonafélékből származó glutén. A kész paszta belsejében pókháló szerű szálakat találunk, ami segíti a lágy csali horgon maradását. Érdemes nedves kézzel gyúrni a gombóckát! Gyakori kérdés a méretet. Én mindig a halak kapókedvéhez igazítom, de általánosságban elmondható, hogy ahogy ahogy csökken a víz hőmérséklete, úgy csökken az ideális gyurma mérete. Még fontosabb kérdés, hogy hogyan toljuk be a rakóst, úgy hogy paszta ne találkozzon a vízzel idő előtt ? Ugyanaz a probléma, mint a bait dropper esetén – a megoldás is, kábelkötegelő!

A horgászatot a hosszú antennás, nehezebb úszóval kezdtem. Felépítéséből fakadóan jobban ellenáll a hullámzásnak, és az nagyobb ólommenyiség is sokat stabilizál. Alapozásként három adag kendermag és csipkebogyós pellet mixet toltam be 11 méterre. A szemes egyből a fenékre került, így esély sem volt, hogy a majd kétméteres vízoszlop felszínén valami jelét lássam annak, hogy sikerült felkelteni a halak figyelmét. Állítottam egy kicsit a lábrácson, felcsaliztam egy rózsaszín JPZ-t, betoltam a szereléket és fél perc várakozás után jött az első jel, hogy halak vannak az etetésen. Üres bevágás, sebaj! A következő kapást már hal is követte, egy 20 dekás keszeg. Az erős zsinór és gumi igencsak gyorsan szánkóztatta a merítőszákba…
Az elkövetkező órában, kisebb megszakításokkal, de folyamatosan volt kapás, ám csak az elsőhöz hasonló méretű keszegek jöttek, hiába próbáltam váltogatni a csalikat. Nem sokkal az első kárász után, megérkezett az első pontyifjonc. Végre, ha csak egy picit is, de dolgozott a csőgumi.

Egy adag szemes betoltam, bízva abban, hogy nem egyedül cirkált a pontyocska. A szél elállt, tükörsimára szelídült a felszín, jöhet a finomabb úszó. A kiegyensúlyozáshoz szükséges ólom mennyiségének tekintetében finomabb, egyébiránt egy robusztus „dibber” forma. Nagy előnye, hogy kis mérete ellenére jelentősen terhelhető az antennája, illetve remekül látható.

Nem tudom mennyire függött össze a széllel, vagy az úszócserével, de ezután egyre gyakrabban akasztottam pontyot. Minden akasztás után betoltam egy adag kendermag-csipke menüt. Olykor azonnal jelentkezett a következő kapás, de volt hogy 5-10 percig táncoltatni kellett a zselépelletet. Sikerült pár szebbet is akasztani, amelyek már komolyabban megdolgoztatták a gumit és a felszerelést.

Talán az utolsó kellemes időben eltöltött horgászatok egyikét éltem át, sok izgalmas fárasztással, és szép halakkal!

(szöveg és képek: Tóth Milán – archív)