Backstage – Meglepetés a mélyben! – Búvárokkal a Fenyves-tóban

Augusztus utolsó napjainak egyikén, az idei év legizgalmasabb forgatási helyszíne felé tartott a HAZAI VADÁSZ stábja. A Bakony mellett, egy gyönyörű fenyveserdő közepén meghúzódó, kristály tiszta vizű Fenyves-tó volt az úti célunk. Korábban már többször forgattunk itt, így Olvasóink, Nézőink számára már ismerős lehet ez a csodálatos környezet. Most azonban egészen más jellegű, jóval veszélyesebb témát szerettünk volna rögzíteni.

Minket is foglalkoztatott a Fenyves-tó kialakulásának története, az átlagostól nagyobb vízmélység, a jobb vízi láthatóság, és a tó egyedi növényvilága, halfaunája. Így amikor a vizet kezelő VERGA Zrt. -től meghívást kaptunk egy víz alatti merülés filmfelvételére, akkor azonnal igent mondtunk. Így már érthető, hogy elsőként érkeztünk a vízpartra. Az erdei úton, a megbeszélt hely felé ereszkedve, azonnal feltűnt, hogy a legutóbbi látogatásunk óta milyen nagymértékű, pozitív változásokon ment keresztül a környezet.

Nyoma sem volt a sárdagasztásnak, fehér, apró-kavicsos borítást kapott az idevezető út. A korábban, szinte áthatolhatatlan bozót – amely a vízpart felé haladást lehetetlenné tette! – eltűnt, így szellős, kellemes látványban volt részünk, miközben lefelé ereszkedtünk.

Az igazi meglepetés mégis a vízparton várt ránk: masszív, faborítású stégek, a kialakított horgászállásokat összekötő út, a fák között komfortos ösvény, és már láthatóak a mobilházak alapjai is!

Amíg “kicsodálkoztuk” magunkat, Miklós Tamás vezetésével megérkeztek a búvárok is ( http://diver.hu/ ). Péter, Tamás és István azonnal hozzákezdtek a beöltözködéshez, és a merülés részleteinek tervezéséhez. Számukra is ismeretlen volt a Fenyves-tó víz alatti világa, ezért kíváncsian kérdezősködtek a korábbi halfogásainkról, a tóval kapcsolatos információkról. Közben a stáb is tette a magáét, forogtak a kamerák, zümmögött fölöttünk a drón.

A búvártechnikai kérdések-válaszok megtárgyalásának közepén megérkezett a VERGA Zrt. vezérigazgatója, Tengerdi Győző is, aki ahogy kilépett a terepjáróból, azzal a lendülettel hozzá is kezdett a thermo-búvár ruha felvételéhez. A stáb elhelyezte a búvárokon a “vizes” kamerákat, lámpákat, majd mivel már komolyra fordult a dolog, a négy búvár a merülés technikai részleteit tárgyalta meg.

Egy rövid szusszanás után el is indultak a víz felé. Biztosan hátráltattuk őket egy kissé a filmforgatás miatt, de úgy tűnt, hogy ez nem zavarta a stég felé igyekvő uszonyosokat. Még egy utolsó ellenőrzés következett a légzőkészülékekkel a vízben, majd lassan lemerültek a zöldes-kék színű, kristály tiszta karsztvízben.

A stégről nézve csak a hatalmas buborék felhők jelezték, hogy merre járnak. Mivel fehér színű palackokkal merültek, és a víz láthatósága megengedte, úgy döntöttünk, hogy közvetlenül a víz fölött a drónnal figyeljük a mozgásukat.

Ez jó döntésnek bizonyult, mivel időnként feljöttek a felszínre, és megbeszélték a mélyben látottakat. A kiindulási ponthoz képest bal-felé haladtak, egy teljesen a víz alá merült fenyőfa csoport felé, majd a mély-vizet szegélyező nádfal előtt folytatták a víz alatti felfedezést. István, Tamás és Győző továbbra is a fenyőcsoport környezetében haladt, míg Péter a mélyebb részeket vette célba. A stáb több vízparti pontról is vette az eseményeket, még a közel félórás víz fölötti lebegéstől lassan lemerülő drónunk akkumulátorának jelzéseit is érzékeltük. Újat, frisset adtunk neki, majd visszaküldve, folytatta az izgalmas repülést!

Búváraink is tették a dolgukat, és a félórás merülés ideje is a végéhez közeledett, így újra a stég felé vettük valamennyien az irányt. Egymás után jelentek meg a vízfelszínen, de stábunk nem hagyott békét nekik, mert azon melegében kíváncsiak voltunk a merülés közben látottakra.

Jöttek tehát az interjúk, mi a stégen elnyúlva, víz felé nyújtott mikrofonokkal, ők pedig a vízben “lubickolva”! István és Győző még a visszaöltözködéssel “küzdött”, de mi már a vízparton sebtiben felállított mini stúdióban a kamerák képeit néztük, elemeztük, és mentettük le számítógépeinkre.

Közben Tamás is megérkezett, aki, mivel a lámpákkal felszerelt kamerát vállalta be, és az extra palack miatt több időt tölthetett a víz alatt, szép kört “futott” be. Elképedve mesélte, hogy milyen furcsa “szerzettel”, egy kígyóval “futott” össze a vízfenék közelében. Bár “AZ” menekülésre fogta a dolgot, de Tamás nem hagyta annyiban, és percekig filmezte a korhadék, és vízi növényzet közé elbújt, szép, termetes jövevényt.

Gyors helyzetértékelés után rájöttünk, hogy egy nagyobb példány, az emberre teljesen veszélytelen, védett állattal, kockás siklóval találkozott a kamera! A kockás sikló (Natrix tessellata) egy eurázsiai kígyófaj, mely közeli rokonával, a vízisiklóval ellentétben valóban vízhez kötött életet él, és tápláléka nagy részét is innen szerzi. Közepes termetű, átlagosan 75-100 centiméteres hosszúságúra megnövő kígyófaj, a nőstények nagyobbak a hímeknél. Alapszíne – a teljesen fekete melanisztikus példányokat kivéve – olajzöldes szürke, amelyet hátán sötétbarna vagy fekete négyzetek tarkítanak, mint azt neve is mutatja.

A hasi rész szürkés vagy sárgásbarna sötét mintázattal. A felső és alsó ajakpajzsok sárga színűek, a nagy szemek hosszúkás fejen foglalnak helyet. A változó testhőmérsékletű kockás siklók ősszel száraz, meleg helyre vonulnak telelni, ahonnan április közepén bújnak elő. A meleg időszakban szinte sosem hagyják el a vizet, amelyben és amelyen egyaránt kiválóan úsznak. A sikló órákig képes! levegővétel nélkül mozdulatlanul várakozni víz alatti rejtekhelyén, hogy aztán lecsapjon áldozatára. Zsákmányát elsősorban halak (főleg szélhajtó küszök), kisebb mértékben békák, ebihalak és gőték képezik. A kisebbeket helyben, a víz alatt fogyasztja el, a nagyobbakat kiviszi a szárazra.