Horgász ars poeticák – Harmath Imre színművész, a Budaörsi Játékszín tagja

Horgász ars poeticák sorozatunkban olyan közismert személyekkel beszélgettünk, akiknek hobbijuk, foglalkozásuk vagy netán életük a horgászat. Megkérdeztük tőlük, hogyan látják a C&R filozófiát és mennyire állnak közel a horgászathoz. Harmath Imre színművésszel, a Budaörsi Játékszín tagjával egy horgász rendezvényen készült az interjú.

– Legutóbb egy pergető versenyen találkoztunk. A jelenleg alkalmazott finomszerelékes, feederes praktikád viszont teljesen más műfaj. Melyik módszer áll hozzád közelebb?

– Mindkettőt kedvelem. A választásom inkább attól függ, hogy milyen vízre megyek, illetve milyenek lesznek az időjárási körülmények. Nem is a módszeren van a hangsúly, hanem azon, hogy legyen időm horgászni. Igazából az a legfontosabb, hogy az ember ki tudjon menni a vízpartra, kicsit relaxáljon, és jól érezze magát.

– Sokak szerint a víz hullámzása, csobogása, látványa megnyugtatja az embert. De mit érez a horgász valójában? Mennyire érzed a horgászat jótékony hatását?

– Már maga a környezet is pihentető, hiszen teljesen más közegbe, helyzetbe kerül az ember, mint amit megszokott. Egyszóval más inger éri, mint a mindennapokban. Ez nemcsak a színészetnél, hanem minden szakmánál jó hatással van az emberre, és visszatérve kipihenten, újult erővel tudja űzni hivatását. A víz közelsége mindenképpen nyugtatóan hat a feszült idegrendszerre.

A másik ok, amiért horgászni járok, az a sikerélmény. Boldogsággal tölt el, amikor nehéz körülmények között kell megfogni a halat, és esetleg társaim közül egyedül én járok sikerrel. A horgászat szerintem egyfajta csapatmunka. Az ember köztudottan társas lény és idők kezdete óta mindig csapatban járt portyázni, vadászni, hiszen sokkal könnyebben ejtették el így a vadat, mint egyedül. Ez az ősi ösztön soha nem fog eltűnni. Szükségünk van a másik meglátásaira, egymás segítésére, hiszen tudjuk: „egy mindenkiért, mindenki egyért!”