Ponty vagy kárász? – Azonos végszerelék esetén is tudjuk szelektálni őket?

A hazánkban található napijegyes tavak zömében kárászt és pontyokat foghatunk leginkább. Mostani cikkemben Vidó Ferenccel keresem a választ arra a kérdésre, vajon mit kell ahhoz tennünk, hogy azonos végszerelék esetén is szelektálni tudjuk őket?

 

Vidó Ferenc társaságában minden alkalommal élmény a horgászat. Türelmes, segítőkész és folyamatosan tele van jobbnál jobb ötletekkel. A mostani cikkem témáját is neki köszönhetem. Először is megkerestem telefonon, hogy itt az ideje egy újabb cikk elkészítésének, Ő pedig rendkívül készségesen vállalta is az együttműködést. A megbeszélt időpontban elutaztam a találkozó helyszínére, mely egy Gyula melletti, pontyokban és kárászokban gazdag halparadicsom volt.

A tó nem túl széles (maximum 40 méter), és gyakorlatilag mindenhol megtalálhatók benne a halak. Part mellett vagy a mederben egyaránt, ezért akár több módszer is számításba jöhetne, de vendéglátóm mégis a feederezést választotta. Rájött ugyanis arra, hogy a pontyokat a kárászoktól egy egyszerű, de hatékony technika segítségével külön lehet választani. Ennek látványos bemutatására pedig két feederbotra és azonos végszerelékre volt szükség.

A felszerelés

A téma különösen érdekelt, tehát kíváncsian vártam a folytatást. Megérkezésem pillanatában Feri már minden cuccát előkészítette és csupán a bevetésre várt. Két darab pontyozó feederbotja már az állványon feküdt, de mielőtt felcsalizta volna horgait, és megtömte volna az etetőkosarakat etetőanyaggal, pár szóban elmondta a módszer lényegét és bemutatta felszerelését. Adott tehát két feeder, melyeknek hossza 3,6 és 3,9 méter.

Ennek oka csupán annyi, hogy a horgászat közben egymás mellé helyezett botok spicce nem egy vonalban van, vagyis így nem kell attól tartani, hogy azok összeakadnak. A szerelékek mindkét boton megegyeznek. 30 grammos kerek, fém feederkosár csúszóra szerelve. 0,18 mm-es előkezsinór és 10-es méretű horog. A zsinór vastagságát és a horog méretét bizonyára páran egy kicsit soknak tartják. Azonban érdemes figyelembe venni, hogy ebben a tóban rengeteg hal van.

Tavasszal rendkívül éhesek és nagyon jól reagálnak az etetésre. Mohón rávetik magukat a finom falatokra, nem törődve a horog és zsinór méretével. Arról nem is beszélve, hogy közepes méretű pontyok érkezésére is számítunk. Egyre kíváncsibb vagyok, mert ha nem a végszerelékben keresendő a válasz, akkor csakis az etetőanyagban vagy a csalizás technikájában lehet valami fondorlat.

Külön étlap a pontyoknak és kárászoknak

Mivel Ferenc a Maros Mix csapat oszlopos tagja és teszthorgásza, ezért értelemszerű, hogy a keverékeit és csalijait ebből a márkából állította össze. Ezeket az etetőanyagokat kitűnően ismeri, mivel a fejlesztésekben Ő is aktívan részt vesz. Miután megmutatta a szerlékeit, két vödröt vesz elő. Az egyikben egy sötétpiros, a másikban pedig egy sárga színű etetőanyag van megnedvesítve. Az utóbbit szánja a kárászoknak, nevezetesen az XXL Sweetet, melyet egy édes szamócás aktivátorral kevert össze.

Elmondása szerint ez egy válogatott alapanyagokból, különleges módon készített verseny etetőanyag, amit nem csak feederezéshez szokott használni. Fűszeres, édes illatú keverék, amely kevés pörkölt összetevőt tartalmaz. Mivel a kárászok sokkal aktívabbak, mint a pontyok és valószínűleg nagyobb számban fordulnak elő az etetésen, ezért sokkal több kapást is produkálnak.

Ez az oka, hogy ennek bekeveréséhez sokkal kevesebb vizet használ fel, mivel a cél a kosárból való gyors kioldódás. Annak érdekében, hogy ez még látványosabban működjön, csak ebbe az etetőanyagba tesz csontit. Az izgő-mozgó nyüvek gyorsan felkeltik a kárászok érdeklődését, valamint plusz fehérjét biztosítanak számukra a tavaszi felmelegedő – de még hideg – 10 fokos vízben.

A másik vödörből egy sötétebb, nedvesebb és tapadósabb keverék kerül elő, amely körülbelül 10%-ban nagyon jó minőségű hallisztet is tartalmaz. Ennek a keveréknek az alapja 0,5 kg Maros Mix hallisztes Ponty Special és 0,5 kg Feeder Ponty Special etetőanyag. Habár íze a belekevert barack-polipos aktivátor miatt édes, mégis erősen érződik rajta az emberi orr számára büdös halliszt szaga. Ehhez az etetőanyaghoz Ferenc nem ad csontit, mégpedig azért, mert barátunk meg van róla győződve, hogy a hozzáadott halliszt is nagy hatást képes gyakorolni a pontyokra. Vagyis a fehérje-utánpótlás itt is adott, legfeljebb nem nyüzsgő csontik formájában. Hogy ez biztosan így van-e, nem tudhatjuk pontosan, de a horgász korábbi fogásai mindenesetre alátámasztják ezt az elméletet.

Klasszikus csalik a horgon

Miután barátom bemutatott mindent, kézbe vette 390-es feederbotját, és lazán megtömte a kosarat etetőanyaggal. A tó túlsó partja előtti részt célozta meg. A koncentrálást dobás követte, majd újra és újra megismételte a mozdulatsort, így végezve el a pontos alapozó etetést. Ugyanez történt a másik boton is, azzal az eltéréssel, hogy a feederkosárba már a csontit tartalmazó etetőanyagból került.

Mivel az a célunk, hogy bemutassuk a kárász és a ponty szelektív horgászatát, a csalizás is érdekes mozzanata a horgászatnak. Ha a két halat szeretnénk különválasztani, akkor nem elegendő csupán az etetőanyag bekeverésével körültekintően eljárni. Érdemes figyelembe venni, hogy a kárászok sokkal kisebbek és aktívabbak, tehát a csonti vagy csonti-kukorica szendvics a legjobb választás ilyenkor. Természetesen a pontyok is hasonlóképpen vannak ezzel. Imádják a kukoricát és a csontit is, de félő, hogy még érkezésük előtt megtalálják az etetés körül ólálkodó apróságok. Ferenc ilyenkor általában pelleteket, minibojlikat használ, de mivel tavasz van és a víz is hideg, egy klasszikus pontycsalit hozott magával. Ez pedig nem más, mint a puliszka. A mellékelt képeken jól látszik, hogyan készít a hagyományos csaliból modern pelletet egy 9 mm-es pelletnyomó szerszám segítségével. Ez a csali ízletes, kellemes illatú, de gumiszerű állagát ilyenkor többnyire csak a pontyok értékelik, mivel a szomszédban nyüzsgő kárászok el vannak foglalva a csontievéssel.

Nincs megállás

Ferenc bedobja szerelékeit. A bal oldali, vagyis a pontyoknak szánt cuccot a szemközti part elé, a jobb oldali kárászost pedig a mederbe. Pont azokra a helyekre, ahová pár perccel korábban már feederbotjával beetetett. Miután ez megtörtént, figyelő tekintetét elsősorban a jobb oldali botra szegezi.

Ez mondjuk érthető, mivel más tavakon is a ponty érkezik meg később. A kisebb halak sokkal hamarabb megjelennek az etetéseken, és gyanútlanabbul táplálkoznak. Hogy ez mennyire igaz? Csupán pár percet kellett várni az első kapásra, melynek kiváltója egy 20 dekás kárász volt. Haltartóba helyezte, felcsalizott és újat dobott. 3 perc sem telt el, és máris a horgon ficánkol egy újabb éhes jelentkező. Fél óra alatt már a sokadik kárászát fogja Ferenc, amikor egy apró húzás jelentkezik a baloldali boton. A jelek szerint a puliszkát is megtalálta valami. Reméljük egy ponty!

A kapás kialakul, barátunk pedig bevág, de sajnos egy újabb kárász az. Az apróságok jönnek folyamatosan, ami az elején még szórakoztató, viszont ahogy telik-múlik az idő, egyre bosszantóbb, hiszen a pontyokat a különleges csali sem készteti kapásra. Mégis jó lenne fogni legalább egyet. Újabb félóra elteltével barátunk kitekeri szerelékét, majd a horgon lévő puliszkát aromába mártja, újratölti etetőkosarát és bedob.

Az újítás máris meghozta eredményét, mivel egy határozott bevágást követően megakaszt egy közepes méretű potykát. Ferenc, miután megszákolta a halat, bizakodóan vág neki a folytatásnak. Felcsalizott horgát édes szamócás dip aromába mártja ismét és dob: most csak 10 percet kell várni a következő, körülbelül 3 kg-os, gyönyörű, egészséges példányra.

Ferenc ismét bebizonyította, hogy tud újat mutatni számunkra, és akár egyszerű trükkökkel is szétválaszthatjuk a kisebb halakat a nagyobb pontyoktól. Ismételten köszönjük a tanácsokat!

( szöveg: Egedi Róbert, képek: Pintér Tamás, Berényi Gábor, Egedi Róbert )