Horgász ars poeticák – Koncz Gábor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész
Horgász ars poeticák sorozatunkban olyan közismert személyekkel beszélgettünk, akiknek hobbijuk, foglalkozásuk vagy netán életük a horgászat. Megkérdeztük tőlük, hogyan látják a C&R filozófiát és mennyire állnak közel a horgászathoz. Koncz Gábor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésszel egy horgász rendezvényen készült az interjú.
– A vadászatot és a horgászatot egyformán szereted, ez utóbbit korábban kezdted. Hogyan került először horgászbot a kezedbe?
– Amióta az eszemet tudom, horgászom. Gyermekkoromban, a Rákosi rendszerben, „orvhorgász” voltam. A halakat a saját, a mai szemmel nézve, kezdetleges felszerelésünkkel szedtük ki a halastóból, például szögből csináltunk horgokat. Mégis volt eredmény, mindig volt kapásunk. De a vadvizeken is sokkal több volt a hal, mint manapság Egyébként eléggé „eleven” gyerek voltam. Emlékszem, hogy egyszer átvágtam egy halastó gátját, vagy három faluval odébb a miénktől. A patak persze lehozta a halakat, és a barátokkal sokat kihorgásztunk közülük a híd alatt. Tehát már az akkori felszerelésekkel is eredményesek voltatok.
– Véleményed szerint mennyit számít a 21. századi technika mellett a tapasztalat, a természet jelzéseinek ismerete?
– Nagyon sokat számít, hogy hogyan értékeljük a körülöttünk lévő természeti jelenségeket. Most például az a baj, hogy szél van. És a horgásznak, ahogy a vadásznak is, a felesége után a legnagyobb ellensége a szél. Szeretnék eredményes lenni, ezért a klasszikus fenekezés módszerét választottam, remélem, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeimet.
– Ha az időjárás kedvez, akkor melyik módszer a kedvenced?
– Egyértelműen az úszózás, tudniillik nagy nádi horgász vagyok. A Balatonon van két stégem is, és a legjobban a nádban szeretek horgászni. Tudom, hogy a pontyok merre járnak benne. Ott nőttem fel, úgy ismerem az összes nádszálat, mint a tenyeremet. Tudom, hogy melyik nekik az Oktogon, melyik számukra a Bajcsy-Zsilinszky út. Tapasztalatom szerint a halak
mindig ugyanazt a nádat veszik célba.
– Ugyanazt az érzést váltja ki belőled a vadászat, mint a horgászat?
– Lényegében igen, hiszen ezekben a sportágakban nemcsak az a szép, amit nyújtanak, hanem az, amit ígérnek számunkra. Ha tudnánk előre, hogy esetleg aznap nagy eső lesz, és jól megázunk, vagy minden ügyeskedésünk ellenére sem lesz kapásunk, akkor biztosan nem mennénk. Mindig szép reményekkel megyünk a vízpartra, tele vágyakkal.
– Mit jelent számodra a horgászat?
– A horgászat egyfajta szellemi tevékenység, trükközés, hogyan tudjuk a halat „átverni”. Folyamatos figyelmet és fejlődést kíván. Remélem, hogy az előttem húzódó helyet már kitapasztaltam. Megfigyeltem, hogy a nád körül van egy olyan rész, ahová nagyon szívesen járnak.
Ha megütik a nádat vagy finoman megmozdítják, akkor már jelezték is felém a hollétüket. Húsz évvel ezelőtt ugyanígy horgásztam a nádfal mellett. Semmi sem változott és talán ez a kulcsszó. Hiszen a mai rohanó világban sokan talán pont azért választják a horgászatot, hogy megfogódzkodhassanak az állandóságában, amely egyfajta biztonságot is jelent számukra.
( szöveg és képek: HAZAI HORGÁSZ )