Itt az idő, most vagy soha! – Botok, orsók karbantartása , zsinórok cseréje

Fél öt. Amikor még kezdő horgász voltam, azt hallottam az öregektől, hogy eljön az idő, amikor óra nélkül is kiugrasz az ágyból. Igaz! Ott volt az óra az ágyam mellett a biztonság kedvéért, de csak annyi dolga akadt szegénynek, hogy egy pillantást vessek rá, lenyomjam a csörgő gombját, nehogy felébressze a családot, és ő is aludhatott tovább. Egy gyors zuhanyozás – ez a legjobb ébresztő -, aztán magamhoz vettem a kisvödrömet, melyben előző este leforráztam kukoricát, búzát, egy kis kölest, és loptam egy kis mogyorót a gyerek gyümölcsös müzlijéből az általam jónak tartott sajátos etetőanyag-recept megvalósításához. A felszerelést még előző este betettem, azért biztonság kedvéért csináltam egy gyors leltárt, és irány Pilisszentiván, a SLÖTYI.

 

Időben érkeztem, ébredezett a természet, a horgásztársak csendben készülődtek az éjszaka megálmodott nagyhal fogására. Enyhe szellő keringőzött a nád között, lassan elvitte a párát, s a napkorong kezdte harapdálni a keleti égbolt széleit. Két nádfal között, kétféle módszerrel kísérlem meg a halfogást: feederbottal úszóval, úgy 15 méterre, és a kedvenc kétrészes, 3,60-sal fenéken, 80-90 méteres távolságra. Időm volt bőven, a halacskák is megengedték, hogy átnézzem a felszerelésemet. Írószerszám mindig van a horgásznál, papírért elfutottam az autómig, és kipakoltam a már száradó fűre szinte mindent, ami nálam volt. Aztán szépen elkezdtem írni, amit egy rendes hétköznapi horgásznak illik tudni a karbantartásról. Eszembe jutottak sógorom szavai: nincs hangosabb zaj egy húshorgász zsírnélküli orsójánál. Az elkövetkező sorokban közzéteszem egyszerű, gyors, és hasznos tapasztalataimat, mert úgy gondolom, hogy a gondozott, karbantartott felszerelés, még ha régi is, meghálálja a törődést.

 

Csak egy kis odafigyelés kell!

Kezdeném a botok tisztításával, mely igazából nagy szakértelmet nem igényel, de odafigyelést igen. Egyszerű, lehetőleg folyékony mosószeres meleg vizet (ne forrót) használjunk a botok átmosásához. A gyűrűk környékének tisztítását egy kisebb köröm-, vagy fogkefe megkönnyíti. Mosás után száraz puha ronggyal áttöröljük, majd ezután jöhet a nyél simítása. A nyél borítását, bárhol kapható mosogatószivacs dörzsis felével tisztítom. Ha nagyon régi parafa, akkor 120-as csiszolópapírral csiszolom le a ráragadt felesleges anyagmaradékokat. Ha szükséges, akkor egy kisebb flakon fújható lakkal varázsolom szebbé, ezután érezhetően kellemesebb a nyél tartása, fogása. A teleszkópos botok esetében a mosószeres mosást a nyél végének levételével kezdem.

 

Oka, hogy ki és behúzásnál a tagok belső részeire rakódik le a legtöbb káros anyag. Ezért a teleszkópos botot összetoljuk, a gyűrűk alatti belső részeket jól átmossuk, majd irány a zuhanyozó, és a nyél felőli oldalról meleg folyó vízzel átöblítjük. Amikor életemben először elmostam a kedvenc teleszkópos botomat, elszégyelltem magam, és eszembe jutottak azok a szép halacskák, melyeket ezzel a bottal fogtam a hét év alatt, ehhez képest ez az alig egy órányi törődés igazán semmiség. Öblítés után áttörlés puha száraz ronggyal, majd az orsószorító finom olajozása következik. Ezt én egy kis olajjal átitatott rongydarabbal csinálom, halványan, alig észrevehetően, majd néhányszor oda-vissza áttekerem a szorítót, aztán jöhet a nyél vége és kész. És még egy apróság a teleszkópos botokkal kapcsolatban.

 

Miután a gyűrűk más-más technikával vannak rögzítve, az esetleges lazuláskor ehhez mérten kell a rögzítést pótolni, ám előtte nem árt kikérni szakember véleményét. Van, amikor egy egyszerű gyorsragasztó segít, de van, amikor a gyűrű alatt megkopott a bot anyaga, és ez által az eredeti gyűrű már lötyög, és vagy lejjebb kell csúsztatni, vagy ha annyira megkopott, akkor tagot kell cserélni.

 

A siker motorja

Az orsók világa nálam felveszi a versenyt a legbonyolultabb és a legegyszerűbb gépekkel szemben is. Hasonlít a már múzeumi verklire, a tekerőlantra, vagy az órára, csak más a hangja, és nincs rajta sebességváltó. Miért is írom ezt? Mert a horgászat lelke, motorja az orsó. A tokban benne van a kézihajtányos motor, a fékrendszer, a kuplung, a fogaskerék, a csapágyak, zsír és olaj, fém és műanyag. Gondoljunk csak bele, hogy néhány órás pergető horgászat alkalmával hányszor tekerjük vissza a zsinórt a dobra. Milyen fantasztikus az apró alkatrészekből összeállított fékrendszer, melyet ha jól használunk, a legvadabb halat is eredményesen tudjuk irányítani. Nem jellemző, hogy minden horgász ért az orsó szétszedéséhez, így én részben azoknak szeretnék segíteni, akik még nem próbálkoztak, de úgy érzik, hogy a legfontosabb, legegyszerűbb szerelést el tudják végezni.

 

Két fajta kenőanyagot használunk az orsók karbantartásához. Varrógép-, vagy műszerolajat és zsírt, mely kizárólag hőálló legyen. Külső tisztításra én a nedves, mosószeres törlőkendőt használom, mely után jöhet a száraz rongyos simogatás. Ahol az alkatrészek egymással érintkeznek, ahol a por, a kosz lerakódhat, ahol az alkatrészekből lekopott forgács fékezi a működést, a mosáshoz mosóbenzint, lakkbenzint használjunk.

 

 

A csapágyakat átmosni nem ajánlatos, ha mégis benzin éri, akkor száradás után egy kicsit utána kell zsírozni. A külső látható alkatrészeket műszerolajjal, de a mozgó alkatrészeket, az orsó belső részeit inkább zsírral kenjük át. Leveszem a zsinórdobot, kiszerelem a hajtókart, majd kicsavarozom az orsó belső szerkezetét takaró lemezt. Így láthatóvá válik, hogy melyek azok a belső alkatrészek melyeket egy egyszerű iskolai ecset és benzin segítségével tisztára kell mosni.

 

 

Száradás után jöhet a zsírozás, melyet egy vékony csavarhúzó, vagy egy fültisztító műanyag nyelével lehet elvégezni gondosan. A zárólemez visszacsavarozása után a dobtartó tengely, zsinórvezető görgő, hajtókar fogantyú mosása, és olajozása, illetve zsírozása következzék. Vigyázzunk, hogy az apró, ám annál fontosabb alkatrészek a karbantartás alatt ne sérüljenek. Sok csapágyas, bonyolultabb orsók kenését, karbantartását jobb szakemberre bízni.

Ha rövid a karod…

A zsinór a horgász karjának hosszabbítója, a cselvetés segítője. Kezdő horgásznak a vastag zsinór is cérnának tűnik, és nálam is évek teltek el, mire megtanultam, hogy a három fontos tartozék miként segítheti egymást. Ha van egy rugalmas, könnyű, de erős botom, egy jó minőségű, karbantartott orsóm, akkor hajókötél helyett elég a vékonyabb zsinór.

 

 

Vagyis lassan kialakult, hogy különböző vastagságú, minőségű zsinórt mikor mire használhatok. Ezzel együtt tanultam meg a tapasztaltabb horgásztársaktól, hogy mikor szükséges a zsinór cseréje, miből állapítható meg, hogy fárad a zsinór, milyen módon lehet a legegyszerűbben, gyorsan zsinórt cserélni vagy fordítani. A fenekező horgászatnál csévéljük fel a legtöbb zsinórt, melyből jó, ha a fele lesz használatban, ezért a leggazdaságosabb megoldás a fordítás. 

 

 

Ebben az esetben ajánlanám, hogy a csévélésnél egy nedves szivacs, vagy vizes ruha legyen kéznél a zsinór áttörlésére. Ha pont horgászat közben csévélek fel új zsinórt, a merítőt beleteszem a vízbe, a zsinór végét gyűrűkön keresztül áthúzom, majd rögzítem a dobon. A tárcsát, melyen a zsinór van, beleteszem a merítő által határolt vízbe. Csévélés közben egy nedves ruhadarabbal fékezem a zsinórt, hogy egyenletesen kerüljön a dobra.

 

 

Ha a dob megtelt, csak kiemelem a merítővel a maradék zsinórt, és elvágom ott, ahol kell. Itthon megteszi egy vödör, vagy bármilyen nagyobb edény. Az előkékről, meg a kötésekről akartam még valamit felírni a papíromra, amikor valaki megrázta a vállam: „Apuci, ébresztő, fél öt, készülnöd kell, előadásod van a Madáchban! Egyébként tudod, hogy beszélsz álmodban? Nem jó neked ez a téli várakozás, ha egy kicsit ebéd után elalszol, állandóan orsókról, botokról, meg zsinórokról motyorászol.” Mikor lesz már tavasz?

( szöveg és képek: Vikidál Gyula )