Házibuhera – Ki magot vet, halat arat! – Sokáig az etetésen tartják a halakat
Vörös köles, fehér köles, kender, fénymag, repce, búza, zab, árpa, muhar, máriatövis, négermag, juharmag, szárított zöldborsó, szárított sárgaborsó, csicseriborsó, mák, rizs, vörös lencse, barnalencse, bab, szójabab, mungóbab, tigrismogyoró, szezámmag, kukorica, lenmag.
Hogy is van ez?
Hirtelenjében kéttucatnyi különböző magot tudtam felsorolni. Ha végig gondoljuk, akkor ezek mindegyike akár külön-külön fajtánként, akár keverékként is alkalmas arra, hogy horgászataink során önmagában, vagy etetőanyagokhoz gyúrva etetésre használjuk.
A felsorolt magvak közt vannak olyanok, amikkel talán sohasem találkozik a horgász, van, amivel igen, de eszébe sem jut csaliként vagy etetőanyagként rágondolni, és természetesen van, amit rendszeresen használ. Ebben az írásomban a magvak előkészítését, elkészítését, ízesítését és „felturbózását” szeretném bemutatni. Úgy vélem, itt van az ideje egy ilyen írásnak, hiszen napjainkban is még igen keveset hallani a magvak kiváló csalogatóhatásáról. De mitől is jók ezek a magvak? Igen nagy energiatartalommal bírnak, a halak felismerik ezt, és előszeretettel fogyasztják is ezért. Azonban ilyenkor még hiába éhesek a halak, az emésztésük a hideg víz miatt még igen lassan képes feldolgozni a bekerült tápanyagokat. Ám mivel ezek a magvak aprók, beetetéskor alaposan szétszóródnak az etetésünkön, ezért csak apránként képes a keresgélő hal megtöltögetni véle a pocakját. Upsz, figyelt a kedves Olvasó? Itt van a következő érv! Sokáig az etetésen tartja a halat. Ez sem utolsó szempont! Minél több ideig keresgél a hal az etetésen, annál nagyobb eséllyel szippantja fel csalinkat a horoggal együtt.
Köles, kender, plusz egy kis csoda
Sokan úgy hiszik, hogy nálam az erjesztett kukorica a fő kedvenc. Nem tévednek. De az erjesztett kukorica igazi használati időszaka nem a tavaszi hónapokra esik, hanem nyárra. Ilyenkor is használható, lehet vele halat fogni, de jobb vagy keverni mással, vagy félretenni pár hónapra.
Egy kis dobozkányinak azért mostanában is érdemes ott lapulnia csalijaink közt. Csodákra képes. Talán a legismertebb, talán a legjobb, legeredményesebb és legkönnyebben beszerezhető két magfajta a köles (ebből van háromféle is) és a kender. Ha ez a kettő rendelkezésünkre áll, akkor elégedettek lehetünk. Azonban én híve vagyok annak, hogy minél többféle mag legyen az etetésemen, ezért a viszonylag olcsón beszerezhető magokat megbolondítom olyan gyári keverékekkel, melyek féltucatnyi, tucatnyi olyan magot, fűszert tartalmaznak, amik kellemesebbé, fogósabbá teszik keverékünket. Milyen magokra gondolok? Sokfélét lehet használni, azonban azokat sorolom fel, melyeket én is használok, próbálgatok: ánizs, koriander, mustármag, feketebors, fehérbors, köménymag, szerecsendió, szegfűszeg, szegfűbors.
Az előkészítés
Minden főzésre szánt magot érdemes előzetesen vízbe áztatni. Ekkor megszívja magát, felpuhul. Míg például a kukoricát, a tigrismogyorót érdemes 36-48 órát hagyni, addig az aprómagvaknak bőven elég a 24 óra. Arra figyeljünk, hogy mindig ellepje őket a víz. Ilyenkor nincs értelme aromákkal locsolgatni, hiszen a főzés közben az aroma nagy része úgyis elillan. Azonban érdemes kilónként 10 dkg cukrot, és egy-két csipetnyi sót is hozzákeverni. Figyelem! Tudom, magasak a cukorárak, ám ettől még nem javallott a cukor-só arányokat megfordítani!
A főzés
Ezt a műveletet természetesen sokféle edényben el lehet végezni. Kuktában, bográcsban, sőt, fritőzben is. Ahogy az alkalom adja. Ha otthon, a konyhában főzőcskézünk, akkor érdemes a következőt tenni: feleséget, gyerekeket el kell küldeni moziba, bevásárolni, rokonlátogatóba, kinek mi tetszik jobban.
Amikor tiszta a terep, elő kell venni (ha van) a speciális letapadásmentes aljú, rozsdamentes lábost. Na, abban igazán jó főzőcskézni. Felforrásig javasolt néha megkevergetni a magfőzelékünket, utána viszont szinte folyamatosan keverni kell. A forrástól számítva, a forrásintenzitástól függően hozzávetőlegesen 15-25 perc kell az aprómagvaknak. Amikor közelít a főzés vége, akkor érdemes egy lábos tartalmához fél kiló-kiló cukrot hozzáönteni, és gyorsan kevergetve megakadályozni az égetett cukor létrejöttét a lábas alján. Amikor a cukor feloldódott, ehhez elég 1-2 perc, akkor elzárjuk a gázt (vagy villanyt), és fedő alatt pihenni hagyjuk fél-egy órát a főzelékünket. Az éberen őrködés azért javasolt, nehogy valaki időnek előtte hazaérkezzen, esetleg belefalatozzék becses kotyvalékunkba. Ezután levesszük a fedőt, és hagyjuk egykét órát hűlni a fazék tartalmát. Utána az egészet áttöltjük egy vagy több zárható fedelű vödörbe, a konyhát és a lábost úgy elrendezzük, mint ahogyan a ház és a konyha úrnője azt hagyta. Igen, jogos a kérdés. A lábost is el kell mosogatni, mielőtt a szekrénybe, a helyére visszatesszük. Sőt, a tűzhelyet is javasolt letörölgetni. De ne az ingünk ujjával!
Legyen illatos és kívánatos
Ha visszahűlt a kéz számára is elviselhetővé a csodafőzetünk, akkor akár aromázhatjuk, vagy hagyhatjuk natúron is azt. Ez kinek-kinek ízlése szerint való, hiszen a magfőzelékünk a sokféle magnak, no és a fűszermagoknak köszönhetően egész kellemes illattal rendelkezik. Legalábbis horgászszemmel. Őőőőő… horgászorral. Ám ha nem elégszünk meg az a’la natúr dologgal, akkor jöhet a további kutyulgatás. Mivel most tavasszal a vizek többsége igencsak hideg, ezért javasolt valamiféle CSL hidegvízi aromafolyadékot használni. Kora tavasszal általában a gyümölcsös, édes ízek jönnek be. Árban igen jó a Big Carp terméke. Ám akinek megfelel a boltokban kapható ételaroma, az nem nyúl mellé azokkal sem. Mivel szeretem a különlegesebb illatokat, és igyekszem egyedivé tenni csalijaimat, ezért én a CSL-eken felül egy pár cseppnyit öntöttem ebből, kutyultam abból, kavartam egy jólesőt úgy, ahogyan az jókedvemtől tellett. Az év első horgászatán Agostyánban, a Római tavon meghálálták a téli koplalástól kiéhezett halak a kicsi szívem és a tűzhely melegével, különc mesterszakácsi profizmussal elkészített magkeverékem bevetését. Nagyon sok szép halat fogtam saját és húgom gyerekeinek társaságában.
Érdemes hát kutyulgatni. Görbüljön a botja mindenkinek, így, a tavaszi napsütésben!
( szöveg és képek: Nyika Sándor )