Horgászbot javítása otthon – Ha a botrészek illesztésnél megkopnak, kotyognak!
A leggondosabb kezelés mellett is előfordul, hogy a horgászbot a botrészek illesztésénél megkopik, és kotyogni kezd. Ez csak látszólag elhanyagolható hiba, hiszen ezen a részen igen nagy erők terhelik a botot. /Magam láttam olyan fémhüvelyes régi botot, amelynek hüvelye dobás közben kinyílt, mint egy virág/ Ha a hüvely szénszálas anyagból készült a kotyogás eredménye, az alsó tag törése lehet. A hiba főként a nagy dobósúlyú botoknál okozhat gondot, ezekre jobban oda kell figyelni ebből a szempontból.
1. Fogás a kotyogás megállapításához
Cikkünkben egy hagyományos üvegszálas anyagból készült nehéz harcsázó botot láthatunk, melynek a hüvelye megkopott. Ha a botot a képen látható módon vesszük a kezünkbe /1. kép/ és a spiccet megrázzuk, akkor az alsó részt tartó ujjaink és hüvelykujjunk között érezhetjük a botrészek kotyogását.
Ha a botot közelebbről megvizsgáljuk, a spiccrészen –ott ahol a hüvellyel érintkezik-, jól kivehető kopás is jelzi, -ideje a hibát javítani, mielőtt baj lesz. /2. kép/
2. A spiccrész lakkozott felületén jól látszik a kopás
A javításhoz nem szükségesek bonyolult eszközök, mert ezek jó része a háztartásokban előfordul. Ezek a következők: Átlátszó műanyag ragasztó /Cellux/, vagy szigetelőszalag, olló, pillanatragasztó, denaturált szesz, vagy sebbenzin, tiszta rongy, nylonzacskó.
Először a bot spiccrészének a hüvelybe illeszkedő részét meg kell tisztítani. Előbb száraz ruhával, (vagy ha szennyezettebb, akkor kissé megnedvesített ruhával) gondosan töröljük át a javítandó szakaszt.
3. A kopott rész fölé Cellux gyűrűt tekerünk
A durvább piszok eltávolítása után a felületet zsírtalanítani kell, ehhez a felületet át kell törölni sebbenzinnel, vagy denaturált szesszel. A javítás első fázisaként a kopás felett néhány milliméterrel tekerjük körbe a botot például Cellux-szal. /3. kép./
Erre azért van szükség, hogy a bot lakkozott részét megvédjük a pillanatragasztótól, mert ha a lakkozott felületre kerül, akkor ott elcsúfítja a botot, leszedni pedig lehetetlen. Ezt követően a bot megkopott részére egy réteg pillanatragasztó kerül.
4. A pillanatragasztó első rétegének felvitele után, egy második Cellux gyűrűt tekerünk a botra
A ragasztót a Cellux-ra cseppentjük, majd egy a kezünkre húzott nylonzacskóval a javítandó felületen ujjunkkal végig húzzuk. A műveletet gyorsan kell végezni, mert a pillanatragasztó azonnal megköt, és utána nehezebb javítani. Igyekezni kell, hogy a felületre kerülő ragasztó vastagsága viszonylag egyenletes legyen. Figyelem!
A pillanatragasztóval bekent felületet a ragasztó biztos megkötéséig nem szabad a hüvelybe próbálni, mert ha ott köt meg, a botot többet nem tudjuk széthúzni.
5. A Cellux gyűrűk közé vastagabb pillanatragasztó réteg kerül
Ha a ragasztó megkötött akkor a hüvelybe próbálva csalódással tapasztalhatjuk, hogy a kotyogás ugyan csökkent, de nem szűnt meg. De ez nem baj! Lehetne ugyan több réteget is felvinni a felületre, de ez a problémát nem oldja meg.
Ennek a spiccrész legalsó vége a sok ki-be húzogatástól jobban megkopik, mint például a középső rész. Ugyanez a helyzet a hüvely legfelső részénél is, hiszen a spiccrész betolásánál ez a felület van a legnagyobb kopásnak kitéve.
6. A Cellux-gyűrűk eltávolítása után így néz ki a nyers kemény felső gyűrű
A megoldás az, hogy a spiccrész összetoldást szolgáló szakaszára a felső végén is, és az alsó végén is egy vastagabb gyűrűt alakítunk ki a ragasztóból. Előbb a toldó rész felső részére, a korábbi Cellux gyűrű alá, még egy gyűrűt ragasztunk. /4. kép/
A két Cellux gyűrű közé, most már bátrabban fel tudunk vinni egy vastagabb pillanatragasztó réteget. /5. kép/ (Itt nem kell nylozacskót használni, mert a ragasztót széttríthetjük a felületen. A két Cellux-gyűrű közötti távolság 4-5 milliméter legyen.
7. Celluxot tekerünk a spicc legvastagabb vége fölé is
Ha a Cellux szalagokat eltávolítottuk, a nyers pillanatragasztó felülete ugyan szabályos, de kissé durva felületű. /6. kép/
Ezt követően a spicc legalsó részre is ragasszunk Cellux-gyűrűt, /7. kép/ úgy, hogy a bot legalsó részétől maximum 3 milliméterre legyen. Ide is vigyünk fel egy réteg ragasztót. /8. kép/
Miután meggyőződtünk, hogy a pillanatragasztó biztosan megkötött, a Cellux,- vagy szigetelőszalag gyűrűket távolítsuk el.
8. Ragasztóval elkészítjük a második (alsó) gyűrűt is
A két botrész összetolásával érezni fogjuk, hogy a művelet sikerült-e. Ha a az összetolás során a bot nagyon nehezen kerülne a helyére, ne erőltessük, inkább nagyon finom csiszolóvászonnal vékonyítsuk óvatosan előbb az alsó, majd a felső gyűrű felületét.
Kellő türelemmel tökéletesen illeszkedő, kotyogásmentes botrészekhez jutunk, melyek a pillanatragasztó kopásállósága miatt sokáig fogják gazdájukat szolgálni.
( szöveg és képek: Őrley Dénes )
