Horgásszunk gilisztával! – Szinte minden nálunk előforduló halfaj megfogható vele

A giliszta manapság méltatlanul hanyagolt csali, pedig talán ezt tűzte fel a csontból készített horgára elsőként az ősember, vagyis az őshorgász. Szinte minden nálunk előforduló halfaj megfogható vele, így valóban univerzális, bármikor, bárhol használható. Ezt az előnyt sokan hátrányként értékelik, hisz nem szelektálja a halak méretét és fajtáját.

Ezért ha valaki célzottan pontyra szeretne horgászni egy nagyobb fehérhalállománnyal rendelkező vízen, akkor nem sok esélye van arra, hogy a kukaccal csalizott horog érintetlen maradjon a bajuszosok érkezéséig. Manapság az édesvízi VB-ket, EB-ket olyan helyszíneken igyekeznek megrendezni, ahol látványos, nagy fogások várhatók. Szembetűnő, hogy a giliszta egyre nagyobb szerepet kap ezeken a versenyeken is. Csak egy példa a közelmúltból: 2007. évi VB, Velencei tó. A felkészülési időben az akkor még 4-szeres (majd 5-szörös) egyéni világbajnok Alan Scotthorn szorgosan aprítja a gilisztát…

Szinte minden nálunk előforduló halfaj megfogható vele

Fajták és „lelőhelyek”

A hozzávetőleg 170 gilisztafajtából kb. 30 honos hazánkban, így nagy eséllyel a kertünkben vagy a közeli parkban is akad néhány példány. Legtöbben a trágyagilisztát kedvelik, mely rendkívül mozgékony, egészen apró példányaival a legkisebb keszegféléket is megfoghatjuk. A nagyobb egyedekből csokrot készítve a pontyok, harcsák kapitális példányait is becserkészhetjük. A horgászüzletekben is általában ezt a fajtát lehet kapni, több méretben, vegyes minőségben, sokszor szinte önmaguktól szakadó, puha testtel. Készíthetünk gilisztafarmot, és kis munkával egész évben friss girnyókhoz juthatunk. Horgászberkekben kevésbé népszerű faj az eső- vagy harmatgiliszta. Pontos leírásba nem mennék bele, lényeg, hogy esőzésekkor, főleg éjjel jönnek a felszínre, és nem ritkák az ujjnyi vastag egyedek sem. A nyirkos, nyálkás talajon könnyen és gyorsan tudnak haladni. A gyűjtése rendkívül egyszerű, rövid idő alatt jelentős mennyiséget szedhetünk össze. Nem kell hozzá más, mint egy elemlámpa. A szakirodalom a vörös fényt említi, de nekem a sima fehérrel sem szokott lenni problémám. A fényben nagyon könnyű észrevenni őket, mert a nedves testük szinte világít. Mielőtt lecsapnánk egyre, érdemes egy pillanatot szentelni arra, hogy megnézzük, melyik fele van a járatban, és a lehetséges menekülési útvonal tudatában kapjuk el. Erőltetni sohasem szabad, mert csak beleszakad. Ha megfogás után nem akar kijönni, akkor pár másodpercig tartsuk meg, és amikor elfáradnak az izmai, könnyedén és egészben kicsúszik. Ugyancsak hiba, ha akkurátusan minden egyes példányt kitermelünk a lelőhelyről, mert így a későbbiekben kereshetünk másik helyet. Néhány tucat elegendőnek bizonyul csalizásra és etetésre.

Az úszó jól terhelhető legyen, hisz a csali jelentős tömeggel rendelkezik

Aprítva is használhatjuk

Elsőre talán sokan azt gondolják, hogy ez a nagy fajta csak harcsára kuttyogatni, vagy maximum nád előtti pontyozáshoz alkalmas. Egészben nem is igazán tudja bekapni sok hal, de aprítva már igen! Nem kell hozzá más, mint egy olló. A jól felszerelt boltokban találunk kimondottan e célra készült eszközt, melynek több pengéje van, és így sokkal könnyebben és gyorsabban végzünk a művelettel. Néhány cég egy olyan szerkezetet kínál az olló alternatívájaként, amely pizzaszeletelőhöz hasonló éles korongokkal van felszerelve, és ezt tologatva szabdalhatjuk a gilisztákat. Nem érdemes egyszerre sok gilisztát aprítani, mert hamar elpusztulnak, ezért mindig csak annyit vágjuk fel, amennyit rövid időn belül fel is használunk! Természetesen bármelyik gilisztafaj vonzóbbá tehető ezzel a művelettel. Az aprítás illusztrálását most mellőzöm, a gyengébb idegzetű olvasók érdekében. Egy apró, ámde hasznos trükkre szeretném felhívni a figyelmet! A girnyók nem tisztán érkeznek, földben vagy egyéb, nekik megfelelő közegben vannak tárolva. Egyenként kiszedegetni őket elég macerás dolog, főleg, ha nagy mennyiségről van szó. Nem kell mást tennünk, mint az egészet beleborítani a merítőszákba, és a vízben néhány alkalommal határozottan megrángatni,  aminek hatására kimosódik a nem kívánt rész, és maradnak a tiszta giliszták.

Az úszó antennája vastag, és jól terhelhető legyen, hisz ez a csali jelentős tömeggel rendelkezik

Felhasználási lehetőségek

Etetőanyagban elkeverve gombóc formájában dobhajuk a vízbe, vagy ha valamilyen oknál fogva a kaját mellőzni szeretnénk, keverhetjük földbe is. Állóvízen a terre de somme jellegűek jöhetnek számításba, jelentős mélység esetén keverhetjük terre de riviere-vel. Folyóvízen feltétlen nagy tapadóképességű, nehéz földeket használjunk. Érdemes kísérletezni az aromázással is! Ehhez nem kell mást tenni, mint a megfelelő állag eléréséhez szükséges vízhez folyékony aromát adagolni. Talán meghökkentő, hogy ilyen etetésre is odaáll a hal, de a kétkedőknek azt tanácsolom, tegyenek egy próbát. Van még egy hajszálpontos és elegáns módja a gilisztás etetésnek, mégpedig az etetőcsészés. Természetesen nem csak etetésre alkalmas a darabolt giliszta, hanem horogra is tűzhetjük. A testéből kiáramló nedv azonnal odacsalja a környéken portyázó halakat. A legnyerőbb tűzési módja, ha a vágás közvetlen közelében vezetjük be a horgunkat, így a csalogató hatását a horoghoz közel fejti ki, és remélhetőleg eredményes lesz a bevágás.

A kapások általában erőteljesek, ezért nem kell feltétlen osztott súlyozást kialakítani!

Szükséges szerelék

Amennyiben célzottan gilisztás pecához szeretnénk szereléket készíteni, akkor mindenképp olyan jelzőt válasszunk, amelynek az antennája vastag, jól terhelhető, hisz ez a csali jelentős tömeggel rendelkezik. A dibber forma úszók nekem tökéletesen beváltak erre a célra. A kapások általában erőteljesek, ezért nem kell feltétlen osztott súlyozást kialakítani. A horog mindig erős legyen, a finom darabok nem a gilisztás pecához valók! Az, hogy szemes vagy lapkás, teljesen mindegy, illetve ízlés kérdése, de feltétlen legyen kellő anyagvastagsága, a termetesebb halak biztonságos megtartásához. A gumizásnak is kellően erősnek kell lennie a komolyabb halakhoz. Tömör változatból mindenképp 1 mm feletti javasolt, vagy 6+ jelöléstől felfelé a csőgumikból. Zsinórból sem a legvékonyabbat érdemes választani, a nagyobb zsákmányokra feltétlen számítani kell. Vízközti pecánál nyugodtan köthetjük direktben, közvetlen a főzsinórra a horgot, így erős és természetesen viselkedő csalimozgást kapunk. Kapáskor érdemes picit kivárni, mert lehet, hogy a hal csak a giliszta végét húzza, de a jobb halak általában azonnal beszippantják az egész falatot.

Jó fogást !

( szöveg és képek: Tóth Milán )