Házibuhera – Gumihal gyógyítás

„Szép csukát akasztottam. Miközben keresem a horogszabadítót, a kroki kitátja a száját, mire a csalim farka befordul a szájába. A csuka újból erősen ráfog a gumira, pont a farok nyélnél. Szinte hallom, mikor az éles szájszél elnyisszantja a vékony szilikont.

Miközben keresem a horogszabadítót, a kroki kitátja a száját, mire a csalim farka befordul a szájába

Azért él egy halvány reménysugár, hogy talán mégsem így történtek a dolgok. A szájfeszítőnek enged a csukapofa, és kipereg a farokmaradvány. Ezt ma már nem fogom használni. Ha lenne nálam egy öngyújtó, hamar megreparálnám, de ez így most nem megy.”

A két legfontosabb dolog, ami kell a javításhoz: egy éles kés és az öngyújtó vagy gyufa

Ha van nálam gyufa, már ott a vízparton megjavíthattam volna a csalimat, és dobálhattam volna tovább. Ez nem így történt, ezért otthon végeztem el a szükséges műveleteket. A két legfontosabb dolog, ami kell a javításhoz: egy éles kés és az öngyújtó vagy gyufa. A tűz lángjához nem lehet közvetlenül tartani a szilikongumit, mert könnyen olvad, és alaktalan, rosszabb esetben cseppfolyós állapotot vesz fel, ami egyet jelent a kidobással. Ha a csuka által okozott vágott felület nem párhuzamos – szinte csak erre van esélyünk -, akkor levágok a két haldarab felületéből annyit, hogy teljesüljenek a feltételek.

A felmelegített csalidarabok pedig összetapadnak. Így újból felhasználható lesz kedvencünk, mehetünk vele dobálni

Ezek után felmelegítem a kés pengéjét úgy, hogy a kezem már ne állja (nem kell kipróbálni!). Ezt általában két gyufaszál elégetésével, vagy 5-8 másodpercnyi, öngyújtóval történő melegítéssel érem el. A kést a térdeim közé szorítom a nyelénél fogva, és a gumihal két darabját a pengéjéhez nyomom, de nem erősen. Majd a kés éle felé tolom a gumidarabokat a forró acélon úgy, hogy egyszerre csússzanak le róla. A felmelegített csalidarabok pedig összetapadnak. Így újból felhasználható lesz kedvencünk, mehetünk vele dobálni!

( szöveg és képek: Horányi József )