“Csontváz” a mélyvízben – A skelett twiszter ámokfutása, és ragyogása
A plasztikcsalis dobozom veszteségeit készültem pótolni egy beszerző körút során, amikor kezembe került egy különös gumicsali. A teste fel van szeletelve, a szeletek, és persze a horog is, mint egy többrészes wobbler esetében, egy csuklós drótrendszerrel vannak egymáshoz kapcsolva. Így vontatás közben nemcsak a farok része, hanem a teste is szabadon mozoghat, további vibrációt keltve. Súlyozását egyszerűen egy kapcsos fej hivatott megoldani. Zseniális. Ezt ki kell próbálni!
A teste fel van szeletelve, a szeletek, és persze a horog is, mint egy többrészes wobbler esetében, egy csuklós drótrendszerrel vannak egymáshoz kapcsolva
Rögtön szervezni kezdtem a teszthorgászatot, de mivel csak a 14 és 16 centis változatból volt a mintadarabok között, nagy halakat kellett célba venni. A választás a tavaly téli élménydús horgászatok miatt Ecsédre esett. Gyönyörű tiszta, mély vize és a gondos gazdának köszönhetően gazdag csukaállománya kitűnő lehetőséget nyújt a csalik kipróbálására. Még este összepakoltam, így reggel csak a csónakmotor akkumulátorát kellett levennem a töltőről, és a kevés maradék helyre a csomagtartóba passzítani. Indulás.
Vontatás közben nemcsak a farok része, hanem a teste is szabadon mozoghat, további vibrációt keltve
Az eső egész úton szakadt, de az éjszaka még a redőnyt rángató viharos szél legalább lecsillapodott. Nem a legideálisabb horgászidő, ám ezt a napot már a csukákra szántam. Megérkezés után regisztráció, kávé és érdeklődés az elmúlt két nap fogási eredményeiről a büfében, vízhatlan ruhába bújás, majd a csónakba becuccolás és a kihajózás következett. Először a kikötő előtti lapos és akadómentes (ilyenből itt nem sok van) területen teszem le a súlyt. Rengeteg apró hal fickándozik a felszínen, azt sejtem, hogy a csukák is itt ólálkodnak alattuk. A rövid, 194 centis, 21-53 grammos botra a 14-es szőtt zsinórral töltött és már sokszor bizonyított harmincas Aluchron orsómat szerelem. Gyorsan megkötöm a hosszú előkét a 6 kilós 7×7-es Nyroflex acélszálból.
A drótelőkére húzok egy, a 4-5 méteres vízmélységhez megfelelőnek tűnő, 10 grammos cseppólmot
Egyik végére hengeres forgó, másik végére biztonsági kapocs kerül. Mivel a mintacsalikhoz még nem érkeztek meg a gyári kapcsos súlyok, a drótelőkére helyezek egy, a 4-5 méteres vízmélységhez megfelelőnek tűnő ólmot, és azt fogóval a kapocs előtt az előkére nyomom. Vagy két-három percig húzogatom, ejtegetem, rángatom a csónak előtt a tiszta vízben az új csalit. Csukaszemmel vizsgálgatom: Vajon melyik lehet a legeredményesebb vezetési stílus?
Vagy két-három percig húzogatom, ejtegetem, rángatom a csónak előtt a tiszta vízben az új csalit
Hatásos!
Jó másfél órás eredménytelen dobálás következik. Mind az öt színmintázatot kipróbálom. Emelgetve, lassan húzva, néha bele-belerántva, fenéken kopogtatva, két kis söréttel vízközt lebegtetve… Semmi. Persze az eddigi jól bevált gumihalaimat, twisztereimet is végig próbálom. Az eredmény változatlan. Mit csinálok rosszul? Lehet, hogy csak nem esznek, vagy nincsenek is itt? – morfondírozok magamban. Közben eláll az eső, a tó felszíne kisimul, és a nap is derengőre fogja. A tó nyugati csücskét veszem célba. A parttól úgy ötcsónaknyi távolságban eresztem le a súlyt, ott, ahol a parti sekély (kb.4 méteres!) vízben álló fasort felváltja egy rövid nádsáv. Előtte hirtelen mélyülő, akadómentes a meder egészen a csónakig.
Csukaszemmel vizsgálgatom: Vajon melyik lesz a legeredményesebb vezetési stílus?
A radar kilenc és fél méteres mélységet mutat alattam. Ez a hely eddig még mindig adott csukát, sőt csukákat. Első dobás még az előző helyen utolsóként használt neonzöld Balzer Relax Kopytoval pontosan a kiszemelt helyen, az utolsó nádszál tövénél csobban. A zsinórt feszesen tartom, csuklómon érzem, ahogy süllyedés közben a gumihal farka lapátol. Kopp. Leért. Bottal emelem, azonnali ütés. Lassítok. Várok. Otthagyta. Következő dobást remegő kézzel és visszafojtott lélegzettel, az előzőnél kisebb precizitással hajtom végre. A gumi hangosan becsapódva töri át a sima vízfelszínt és kezd süllyedésbe. Meglepetésemre az érdeklődés nem marad el. Másodikat emelem, amikor újra megharapja valami a gumihalamat, de gyorsan ki is köpi. Harmadik dobásnál már nem is kíváncsi a szilikonra.
Másodikat emelem, amikor újra megharapja valami a gumihalamat, de gyorsan ki is köpi
Nagyon finnyásak, morgok magamban, miközben a gumihal helyére a piros-fehér Skelett twiszteres előkét akasztom. Az új csalival a dobás kicsit rövidre sikerül, vagy egy méterrel hamarabb ér vizet, mint szerettem volna. A zsinórt belazítva engedem fenékre a csalit. Rövid emelésre iszonyatosan erőszakos rávágás a válasz. Azonnal, szinte reflexből vágok be. A botspicc gyönyörű ívet formálva mutat a felszín alatt vicsorgó ragadozó felé. Végre egy igazi kapás! Igazi csuka! – ujjongok. Nem nagy, úgy másfél kiló körüli lehet. A felső állkapcsába akadt lenyomott szakállú horog biztosan tartja.
Rövid emelésre iszonyatosan erőszakos rávágás a válasz
A felső állkapcsába akadt lenyomott szakállú horog biztosan tartja
Igazi csuka! – ujjongok. Nem nagy, úgy másfél kiló körüli lehet
Merítés és gyors fotózás után mehet is vissza. Újabb dobás, most a nádfal közepéhez, az előzőtől úgy két méterre. Felveszem a kontaktust. Kopp. Fenékre ér. Emelés, kopp, újra emelés, újra kopp. Harmadiknál csalim megáll. Puhán, mintha egy szál hínárba akadt volna. De itt nem lehet hínár…- fut át az agyamon. A zsinórt feszesen tartva kivárok. Érzem az apró rántásokat, ahogy Csuka úr a gumit a szájában forgatja. Kettő, hááá….rom. Bevágok.
Az első dobásokkal az ágak feletti vízoszlopot fésülöm át folyamatosan, de váltakozó sebességgel húzva azt
Ez is megvan, talán kicsit nagyobb az előzőnél
Ez is megvan, talán kicsit nagyobb az előzőnél. Fotózás fárasztás közben, merítés, fotózás a matracon, fotózás kézben, mehet vissza. A következő dobások egyre közelebb sikerülnek a víz alatti fasor ágaihoz, mígnem az egyik határozottan megragadja az egyetlen piros-fehér csontvázam hármashorgát, csali váltásra és további jó helyek felkutatására ösztönözve engem.
Másik nagy meglepetés számomra a Skelett twiszter anyagának tartóssága volt
Értékelés
Úgy 30-40 métert csúsztattam előre a csónakot, egy most már víz alatt álló erdő széléhez. A súlyt most nem eresztem le, nehogy az ágaknak ütődve elriasszam a mellettük lapuló halakat. A csontváz könnyített változata kerül a kapocsra. Az első dobásokkal az ágak feletti vízoszlopot fésülöm át folyamatosan, de váltakozó sebességgel húzva azt. A két egygrammos sörétnek köszönhetően a twisztert két-három méteres mélységben tudom vontatni, viszont a szabadon álló hármashorog miatt nem merem mélyebbre, az ágak közé engedni. Dobás dobást követ, mígnem az olajzöld csillámos csontvázat erőszakosan megragadja egy csíkos farkú útonálló. Dinamikusan lapátolva iramodik az ágak irányába, de a rövid, kemény bot és a szőtt zsinór erősen gátolja ebben.
Dobás dobást követ, mígnem az olajzöld csillámos csontvázat erőszakosan megragadja egy csíkos farkú útonálló
Hamarosan már a felszínen rázza a fejét a két kiló körüli csuka. Közben a fényképezőért nyújtózva zsinórlazítással adok neki lehetőséget a szabadulásra. Ki is használja. Az ágak közé dobálva kierőszakolok még két kapást, és egy kiló körüli példányt a bokorugró Kopytoval, majd tovább állok. Átfésülök még egy jó pár helyet délutánig, de marad bőven felderítetlen terület az elkövetkezendő horgásznapokra is. A Nap észrevétlenül csúszik az ecsédi dombok mögé. Hiába, december van, nagyon korán sötétedik. Ideje indulni. Nehéz szívvel kezdek pakolni, lassan a kikötő felé kormányozom a csónakot. Szép nap volt. Összesen hét csukát sikerült a merítőbe kormányoznom, és emellett még vagy tíz kapásom volt.
A piros-fehér csontvázat sokkal agresszívebben támadták, és az azonnali bevágás mindig ült
Érdekes, hogy míg a gumihalat csak a fenék közelében és nagyon finoman fogták meg a csukák, így szinte mindig nyeletni kellett velük, addig a piros-fehér és az olajzöld csillámos csontvázat sokkal agresszívebben támadták, és az azonnali bevágás mindig ült. Úgy gondolom, ez a Skelett twiszter összetett és különleges vibrációjának volt köszönhető, amit még egész lassú vezetésnél is intenzíven produkált. Másik nagy meglepetés számomra a Skelett twiszter anyagának tartóssága volt. A csukák tűhegyes fogai sem kezdték ki a különlegesen erős és flexibilis anyagot. Egyik darabon sem látszik sérülés, nem úgy, mint a hagyományos szilikon csalikon. A csontváz következő bevetését a tiszai süllők ellen tervezem. Remélem, hamarosan lehetőségem nyílik rá, hogy mély folyóvízben is tesztelhessem a tavi csukákra kitűnően bevált újdonságot.
( szöveg és képek: Algayer Zoltán )
