Horgász ars poeticák – Cseh László olimpiai ezüst- és bronzérmes, világ- és Európa-bajnok úszó

Horgász ars poeticák sorozatunkban olyan közismert személyekkel beszélgettünk, akiknek hobbijuk, foglalkozásuk vagy netán életük a horgászat. Megkérdeztük tőlük, hogyan látják a C&R filozófiát és mennyire állnak közel a horgászathoz. Cseh László olimpiai ezüst- és bronzérmes, világ- és Európa-bajnok úszónkkal egy nyári feederezés közben készült az interjú.

Cseh László olimpiai ezüst- és bronzérmes, világ- és Európa-bajnok úszónkkal egy nyári feederezés közben készült az interjú

– Mikor kezdődött nálad a ez az őrület?

– Gyermekkoromban már volt egy horgászós időszakom, aztán kis kihagyás után újra belevágtam.

– Gondolom, nem rögtön az egyik legfinomabb módszerrel, a feederezéssel kezdtél!

– Korábban már megtetszett a finomszerelékes módszer, ezért mikor újra elkezdtem horgászni, kicsit irányítottan efelé nyitottam. Gyermekkoromban a „hagyományos” fenekezés volt a legelterjedtebb, én is így űztem a pontyokat, kárászokat, dévéreket. Ma már néhanapján a matchbotot is előveszem, de úgy érzem, hogy abban még nem vagyok túl jó.

– Miközben beszélgetünk, szépen begörbült a rezgőspicc, és időben érkezett is a bevágásod. Meg is van! Egy kb. 30 dekás kárásznak tetszett meg a felkínált csali. Mindig ilyen gyakorlottan kezeled a botot?

– Általában igen. Azt szeretem a horgászatban, hogy itt nem lehet másfelé figyelni, csak a kapásjelzőre. Ezért sokszor a nap végére elfáradok, de ez is jó benne, hogy teljesen ki tudok kapcsolódni. Most is, már szépen egybegyűltek az etetésre a halacskák. Alig dobom be a szereléket, már ott is vannak, jön a kapás, szóval résen kell lennem.

– Milyen vastag az előkéd?

– Most 0,18-as, amely egy kicsit vastagabb a megszokottnál, mivel nagyobb pontyokra is számítok.

Általában monofil zsinórt szoktam használni, mivel rugalmasabb, mint a fonott, és így a botomat sem terhelem annyira

– Csalizás közben nézegettem a szerelékedet, és igen precíznek tűnik. Ennyire „képben vagy” az újdonságokkal kapcsolatban?

– Rájöttem, hogy ha azt akarom, hogy gyakran görbüljön a spicc, akkor oda kell figyelnem a szerelékem összeállítására. Szeretem magam elkészíteni, de olykor segítséget kérek a barátaimtól. Úgy érzem, hogy nagyjából szinten vagyok. Szerintem érdemes odafigyelni a kötéseknél, mert ha csak az egyik is nem az „igazi”, könnyen elszakadhat a vékony zsinór.

– A főzsinórod összhangban van az előkéddel?

– A 0,18-as előkéhez 0,20-as főzsinórt választottam. Úgy gondoltam, hogy ezzel a kombinációval még „jó vagyok” a kisebb testű halaknál, de ha jönne egy nagyobb, akkor van egy kis erőtartalékom. Általában monofil zsinórt szoktam használni, mivel rugalmasabb, mint a fonott, és így a botomat sem terhelem annyira.

– Ha választanod kellene, melyik a favorit? A match vagy a feeder?

– Jelenleg nálam még a feeder a nyerő. De folyamatosan próbálom fejleszteni a waggler úszós technikámat is. Úgy érzem, hogy a feeder az igazi, és ma még sokkal könnyebben megy, így eredményesebb is számomra.

– Ahogy kivetted a szereléket, az önetetőben egy szem etetőanyag nem maradt, pontosan úgy, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Az etetőanyag saját receptúra?

– Ma voltak segítőim, így ez a jól működő anyag nem az én érdemem. Egyébként eléggé „érdekes” az illata, ugyanúgy ahogyan a horogra valóé is, mégis mint látod, eléggé szeretik a kárászok. Folyamatosan „érdeklődnek”, nem hagynak békét szerencsére egy pillanatra sem. Tetszik ahogyan „működik” az etetőanyag, mivel én is úgy tanultam, hogy az a jó, ha nem marad a kosárban belőle.

– Fontos, hogy ebben a szélben a nagyobb távolságra történő bedobásnál kellően súlyos legyen a feeder szerelék?

– Bizony az. Lényeges kérdés, hogy súlya legyen az önetetőnek, magyarán: elegendő mennyiség férjen bele a megfelelő állagú etetőanyagból. Ha nem így van, akkor lassan belazulhat a zsinór, és hiába „spanoltam ki” jól a szereléket, mégis elveszíthetem a kontaktust a horgom közelében ólálkodó halakkal.

Kedvelem az átgondolt, precíz kiegészítőket

– Kicsit körülnézve itt a horgászállásban, úgy tűnik, hogy szereted jól előkészíteni a horgászatot. Szereted a korszerű, modern kiegészítőket?

– Kedvelem az átgondolt, precíz kiegészítőket. Egy hosszabb időtartamú vízparti tartózkodásnál pedig ugyancsak jól jönnek a kényelmet, az eredményességet adó felszerelések. Régebben egyáltalán nem használtam ilyeneket. Édesapámmal, ha kimentünk horgászni, a maximális kényelmet egy egyszerű kis szék szolgáltatta.

– Most is itt van a hátad mögött apukád, és folyamatosan megbeszélitek a történéseket. Tudtok időt szakítani arra, hogy együtt többször kijussatok a vízpartra?

– Kis szervezéssel, de még sikerülnek a közös horgászatok, bár ő a hagyományos fenekezést előnyben részesíti, az általam jobban favorizált „strapásabb” feederezéshez vagy matchezéshez képest. Én egyébként korábban kezdtem el horgászni, mint ő. Úgy érzem, hogy ma már a szabadban, a természetben eltöltött órák, a tiszta levegő és a halfogás élménye egyformán fontos a számára, úgy ahogyan nekem is.

– Fontos a társaság számodra a horgászatban?

– Igen, jó érzés, ha barátokkal találkozom itt a vízparton. Tulajdonképpen, ha visszatekintünk a régmúlt időkre, a mamutokra vadászó ősemberek is hordákba tömörültek a siker érdekében. Mi, 21. századi sporthorgászok is így teszünk, csak kicsit más a céljaink eléréséhez vezető út, és másképpen vagyunk öltözve. Édesapám Straub Dezsővel járt egy iskolába, de 15-20 év után itt, a horgásztúráink során, találkozott vele újra. A horgászat összehozza az embereket.

– Az edzőtábor feszített tempója mellett segít az összpontosításban, a fantasztikus eredmények elérésében a halfogás különleges élménye?

– Mindenképpen segít. Az edzőtáborozásoknál, ha nagyon szervezzük, akkor egy hétvége, egy-másfélnap jut a horgászatra. Ennek is tudok örülni, mert nagyon szeretek pecázni. Az eredményesség nem feltétele nálam a pihenésnek, kikapcsolódásnak. Sokszor elég, ha csak bámulom a rezgőspiccet. Ha egy mozdítás sincs, akkor is jól érzem magam, szinte röpülnek az órák.

– Azért, ahogy most is feederezel, bizony nehéz elhinni, hogy ne lenne kapásod!

– Voltak már „kapásínséges” időszakok is. De szerencsére nem sokszor. Ha kicsit jobban el fogok majd mélyedni a szerelékkészítésben és az előkészítésben, akkor biztos, hogy az eredmény, a több kapás sem marad el. A tapasztalatok gyűjtése is döntő tényező a horgászatban. A feederezésben is azt vettem észre, hogyha a rezgőspicc intenzíven begörbül, akkor olyan akasztás jön létre, amelyet már nehéz elrontani. De ehhez mindenképpen szükség van az alapokra, tehát a vékonyabb előkére, kisebb horogra. Viszont ha az én finom szerelékemre egy nagyobb hal kapna, akkor lehet, hogy végül mégis beúsznék utána. Csak a biztonság kedvéért!

( szöveg és képek: HAZAI HORGÁSZ )