A ‘Safarimagasinet Trofeae’ dán vadászmagazin 2013. decemberi száma – Egy cikk magyarországi dámszarvas vadászatról
A ‘Safarimagasinet Trofeae’ dán vadászmagazin 2013. decemberi számának 52-53. oldalán jelent meg Erik Nordgren Christiansen cikke magyarországi dámszarvas vadászatáról: “Már régóta szerettem volna egy jó dámbikát lőni. Rövid kutatás, utánajárás után választásom Magyarországra esett a Gamekeeper Hunting Tours szervezésében. Egy három napos vadászatot vettem meg, október 15-i elutazással.
A ‘Safarimagasinet Trofeae’ dán vadászmagazin 2013. decemberi száma
Egy állami területre, a Gyulaji erdőgazdasághoz (Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.) mentünk, helyileg dél- nyugat Magyarországra. Körülbelül 2,5 órás autóútnyira van a terület a budapesti reptérről. 2012-ben és 2013-ban is jártam már a négy nagy vadászterületük közül az egyiken őzbakra vadászni, így tudtam, hogy mire számíthatok. Egy nagyszerűen megszervezett és lebonyolított vadászatra!
Az Óbiródi Vadászház: külső erkély /illusztráció/
A reptéren már vártak rám, hogy levigyenek az Óbiródi Vadászházhoz, ami pontosan a terület szívében helyezkedik el. Megérkezésünkkor már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy itt otthon érezhetem magam. Amikor vadászni indultunk az első este már, kísérőm elmagyarázta, hogy mi fog történni és mire figyeljek. Természetesen kívánságaimat már ismertettem előzőleg is a Gamekeeper-rel, de kísérőm is megerősítette, hogy őt is informálták, így ismeri terveimet és célomat.
Óbiródi Vadászház: a szobákhoz vezető belső folyosó /illusztráció/
Ennek megfelelően mondta el nekem, hogy aznap estére mit tervezett a vadászati siker és élmény érdekében. Elmondta, hogy a barcogás kellős közepén vagyunk és, hogy látott a napokban olyan bikát, amilyet és amekkorát lőni szeretnék. Ígéretesnek hangzott minden. Egy rövid, vadászházi étkezés után körülbelül 15:30-kor neki is indultunk az erdőnek és úgy 16:00 körül kiértünk arra a részre ahol a beszélt bikát utoljára látta.
Óbiródi Vadászház: étkező, társalgó /illusztráció/
Ahogy kiszálltunk az autóból, már hallani is lehetett a bikák mély barcogását. Egy meredek oldalon cserkeltünk le, hogy megközelítsük a barcogóhelyet. Ahogy egyre közelebb értünk, úgy vált egyre hangosabbá és széppé a barcogás jellegzetes hangja. Egyértelmű volt, hogy számos bika van a területen. Nagyon izgalmas élmény volt!
Cserkelésünk célja egy a földre tett, ülődeszkával ellátott, U- alakú leskosár volt, ahonnan jól belátható volt a barcogóhely. A dámbikák jellegzetes, mély hangja betöltötte a teret körülöttünk és amint a gyanú elillant, hogy ott vagyunk mi is, már változatlanul, teljes hangerőn ment a koncertjük. Egy pár órát ülhettünk a lesben és ámultunk a látottakon. Folyamatosan 10-15 bika mozgott a barcogó helyen. Jó bikák voltak, nagyon szép lapátokkal, de a kísérőm azt mondta, nem ezek egyikét keressük. Szeretné, ha kivárnánk azt a bikát amit kiválasztott nekem. Éreztem, hogy ez a játék csak sikerrel végződhet. Mivel azonban sötétedés kezdetéig, az ott, akkortájt este 18 órát jelentett, a kiválasztott bika nem jelent meg. Izgatott voltam, mivel ezek szerint a számomra kiszemelt bika még a látottaknál is mutatósabbnak, nagyobb lapátúnak kellett lennie!
Miután megérkezett a kísérő, nekivágtunk újból az erdőnek /illusztráció/
Érdeklődésemre annyit mondott a kísérőm, hogy nagyon jó bika és, hogy biztosan valahol a barcogóhely környékén tanyázik. Ekkor hirtelen megjelent a barcogó hely peremén. Valóban gyönyörű volt, de sajnos nem láttam rá tisztán, pedig a lövésre készen álltam. Közben a sötét egyre inkább elhatalmasodott a területen, lehetetlenné téve a tiszta lövést. Miután teljesen besötétedett, visszaindultunk az autóhoz. Már az első este csodálatos élménnyel lettem gazdagabb, még akkor is, ha lövést nem tudtam tenni.
Ahogy visszaértünk a vadászházhoz, leültünk egy ital mellett, hogy átbeszéljük a másnap reggel terveit. Abban maradtunk, hogy visszamegyünk ugyanarra a barcogóhelyre még a hajnal sötétjével, hogy a pirkadat már a leskosárban érjen minket. Így köszöntünk el a kísérőmmel. Egy kiadós, finom vacsora után, amit nagyon élveztem hamar lefeküdtem, hogy reggel készen álljak. Csodás volt az aznap esti élményeket újra átgondolni és várni mint hoz a másnap reggel. Már korán felébredtem, de így is a kávé és tea, valamint egy kis reggeli már ott várt az asztalon, miután megérkezett a kísérő, nekivágtunk újból az erdőnek.
Útban a barcogóhely felé /illusztráció/
A területre 6 és 6:30 között érhettünk ki. Amit előző este koncertnek lehetett nevezni az most ha lehet még intenzívebb és elemibb volt. Mindenfelől barcogó bikákat hallottunk, ahogy vártuk, hogy ránk virradjon. Valamivel 7 óra előtt már teljes világosban láthattuk a szemünk elé táruló látványt. Egy nagy, közel 100 méter átmérőjű barcogó hely, ami tele volt folyamatosan barcogó bikákkal, néha olyan különleges jelenetekkel, ahogy egy-egy bika a legjobb helyekért küzd meg egymással. Az érdekesség kedvéért meg kell említeni, hogy mindössze néhány tarvad volt csak megfigyelhető az egész helyen.
Mindössze néhány tarvad volt csak megfigyelhető az egész helyen /illusztráció/
Körülbelül 25 dámot láttunk ezen a helyen. Még soha nem éltem át semmit, ami ennyire intenzív és ösztönszerű lett volna. Hatalmas vadászélményben részesedtem aznap. Hirtelen megjelent a kiválasztott bika az “aréna” szélén, de a növényzet miatt tiszta rálátásom szintén nem volt. Némi idő telt el, mire a bika ugyanabba az irányba megindult amerre előző nap este is ment. A kísérőm folyamatosan nyomon követte és szólt, hogy álljak készen a lövésre. A leskosár szélére kis lőpárnát tettem, de a fák között mozgó bikát sosem láttam elég tisztán. A várakozás nagyon hosszúnak tűnt számomra, ugyanakkor reményteljesen izgalmas is volt egyben. Vajon sikerül elejteni ezt a gyönyörű vadat? Az óra már közelítette a 8-at, szinte teljesen világos volt, még ragyogóbbá téve a látványt és élményt.
A barcogóhely /illusztráció/
Aztán egyszer csak a bika pontosan ugyanarra a helyre érkezett, ahol tegnap is volt. 100%-ban készen álltam, de ahogy tegnap sem, úgy ma sem tudtam tisztán rálátni a fák takarása miatt. Azt reméltem, hogy előttem keresztben fog mozogni a vad, de sajnos nem így tett. Gondoltam rá, hogy nyakon lövöm, mivel a távolság “csak” 80-90 méter lehetett, de inkább úgy döntöttem, hogy várok, hátha adódik egy biztosabb helyzet a lövésre. Jól döntöttem! A lehetőség akkor jött el, amikor a bika körülbelül egy métert előre lépett szabad rálátást biztosítva ezzel számomra. Tiszta találat volt. Kétszer megrogyott a lába miközben 20-25 métert mehetett a rálövés helyétől, majd végleg összeesett, pontosan a barcogó platz közepén.
A ‘Safarimagasinet Trofeae’ dán vadászmagazin 2013. decemberi számának 52-53. oldalán jelent meg Erik Nordgren Christiansen cikke magyarországi dámszarvas vadászatáról
Egy álom vált valóra! Pontosan egy ilyen bikát szerettem volna lőni. Ráadásul a vadászélmény messze meghaladta a megszokott és várt élményeket. A bikát, a kiemelkedő tudású kísérőm 10 évesnek becsülte, kissé mutatva a visszarakás jeleit, de így is határozottan kijelenhető, hogy érmes minősítést kap. Mint később kiderült, a trófea aranyérmet kapott a bírálaton! Most várom, hogy hazakerüljön és feltehessem a falamra emlékeztetve a nagyszerű élményekre. Érdemes megemlítenem, hogy a bika elejtése után lehetőségem nyílt egy vaddisznó cserkelésre is, melyben szintén sikert könyvelhettem el.
Elmondhatom, hogy már nagyon sok vadászúton vettem részt, és hogy véleményemet nem a vadászat eredménye határozza meg elsősorban, de higgyék el nekem, ez egy tökéletes vadászat volt! Tökéletes szervezéssel, tökéletes helyszínnel és vadászházzal egészen a tökéletes vadászati és egyéb kiszolgálásig.”
( fordítás és eredeti cikk: GYULAJ Zrt., Safarimagasinet Trofeae, képek: illusztráció – HAZAI VADÁSZ )
