Vártam nagyon a február közepét – Ilyenkor általában az időjárás jobbra fordul, és folyóinkat megszabadítja jégruhájától!

A nyár végeztével sokan tesszük horgászbotunkat a sarokba. Pedig a hideg téli napok is tartogatnak komoly horgászélményeket! Ha meg akarjuk szerezni ezeket, akkor bizony be kell vállalnunk a kedvezőtlenebb időjárásból adódó nehézségeket is. Most következő, 2009-ben íródott, de most is aktuális cikkel kedvet szeretnénk csinálni az előttünk álló hónapokra tervezett horgászatokhoz!

“Az idei gumihalas szezon kísértetiesen hasonlóan kezdődött, mint a tavalyi év ezen időszaka. Mire az írás megjelenik, már túl leszünk a sűrűjén. De bízom benne, hogy a természet nem ismétli önmagát. Vagy mégis? Ezt döntse el a kedves Olvasó az írásom alapján.

2009 telén szeretett folyónk, a Tisza nem kényeztetett el bennünket, pergetőket a téli gumihalas horgászat lehetőségeivel. Sajnos decembertől folyamatosan áradások vonultak le a vízrendszeren, majd az utóbbi időben szokatlan hideghullám januártól jég alá rejtette a legnagyobb kincseket, a rablóhalakat. Mit tehet egy pergető a számára kedvezőtlen körülményekkel? Belenyugszik és álmodozik a jobb jövő reményében, kényszerből a felszereléseit karbantartja, és persze mindennap megnézi a hidroinfo jég és víz előrejelzéseit. Hát nekem is így teltek a tavalyi év hosszabb-rövidebb télbe burkolódzott napjai, majd hetei és a 2010-es év január hónapja végig. Vártam nagyon a február közepét, ilyenkor általában az időjárás jobbra fordul, és folyóinkat megszabadítja jégruhájától! Talán lesz még lehetőség pár napot a süllőtilalom előtt horgászni!

A kikötőben a csónakot ki kell szabadítani a jég fogságából

Ha menni kell…

A jégállapot-jelentéseket figyelve gyanús volt, hogy Tiszafürednél egy rövid szakaszon parti jeget jelzett csak, és nem volt befagyva a folyó, valamint jégzajlást sem jelzett. Körbenéztem a netes fórumokon, és megtaláltam a várva várt információt. A Szabics kikötő előtt 4-500 m-es szakaszon jégmentes a víz. Gyors telefonos segítség a helyi ismerősöktől, a válasz azonban nem volt kecsegtető horgászati szempontból. Lehet horgászni ezen a kis szakaszon, előtte azonban a kikötőben a csónakot ki kell szabadítani a jég fogságából. Többen megpróbálkoztak vele, de fáradozásukat nem koronázta siker, nem tudtak halat fogni a jégmentes vízen. Maradt a reményteli várakozás. A biztató jelek sokasodtak: napközben a hőmérséklet 0 fok fölé emelkedik tartósan, esős napok várhatók. Ilyen hírek hallatán az emberben elindul a bogár felfelé, és mikor eléri a horgász legmagasabb pontját, mely a nyakával rögzül a testéhez, hát akkor eljön a vég. MENNI KELL. Hét közepén barátaim jelezték, hogy a kikötő feletti kanyarban a jégdugón átverekedték magukat, és több kilométeren keresztül szabad, jégmentes, horgászható vízterületen hódolhattak szenvedélyüknek. Elképzelheti a kedves olvasó – bizonyára sokan jártak már hasonló cipőben -, innen nincs visszaút. Sajnos a kedvezőtlen gazdasági helyzet, mely térségünket sújtja az én munkahelyemen is négynapos munkahét bevezetését kényszerítette ki februárban. De most ezt egyáltalán nem bántam! A péntekem szabaddá vált, és nem kellett sokat törnöm a fejemet, mit tegyek a hirtelen rám szakadt szabadidővel.

Irány Tiszafüred!

Munkahelyemen együtt dolgozom Kovács Tomival, egyesületünk oszlopos tagjával (Mátrai Pergetők Egyesülete). Mivel neki is szabad a péntek, így kézenfekvő volt, együtt megyünk. Csütörtökön este felhívtam barátaimat, akik kinn voltak a vízen, így naprakész infókkal felvértezve indulhattunk. Süllőt nem nagyon találtak a sporttársak, 1-2 db-ot azért el lehetett csípni, de balinokat szép számban fogtak. A jégzajlás minimális volt horgászatuk alatt, az is csak a leszakadozó parti jégnek köszönhető, szinte a Buláti-szigetig horgászható a Tisza. Egyébként jellemzően a jégveszte utáni napok a legfogósabbak a folyón. Lehet, hogy csak legenda, szóbeszéd, most ki fog derülni. 6:00-kor a megbeszélt helyen felvettem Tamást a Tisza Expresszre, és irány Tiszafüred. Persze útközben a szokásos horgászélmények megvitatása, eredményesség vagy éppen eredménytelenség okainak kielemzése volt a téma. Így szinte repült az idő, és csak Tiszafüreden jutott eszünkbe, hoppá!!!! Az engedélyeket be kell szerezni. Mindenki tudja, milyen huzavona volt az idei év elején a tározó hasznosításával kapcsolatban, én nem szeretném taglalni az eseményeket. Szerintem minden józan ítélőképességgel megáldott pecás el tudta dönteni, és el is döntötte, kit tart hiteles hasznosítónak. Nekünk ezzel a dilemmával nem kellett megküzdenünk, ugyanis kedvenc horgászboltunkban csak az általunk is jogosnak ítélt hasznosító jegyei voltak kaphatók. A boltos régi ismerősként fogadott minket, és gyorsan a birtokunkba kerültek az engedélyek. Még egy utolsó infóval is ellátott bennünket, a légnyomás elkezdett emelkedni. Egy pergető horgásznak ezt olyan hallani, mint fiatalkoromban EDDA koncerten Pataky Attilát: zene volt füleinknek. A kikötőben már megismertek bennünket. Barátaim csónakját, mely a sejtelmes Fekete Cápadémon nevet viseli, sikeresen megtaláltuk. Mai napig nem tudom, mi adta az ihletet a névválasztáskor, de egy biztos, a kikötőben bárhova kerül, mindenki ismeri. Gyors bepakolás, tankolás, és irány – na de hova?

Az év első tiszai ragadozója süllő

Fel a fejjel!

Gyors kupaktanács Tomival, kezdésnek a kikötővel szembeni homokpadot célozzuk meg. Sokszor adott már nekünk télvíz idején kellemes horgászélményeket. Radarozva végigcsorogtunk a homokon, és felderítettük a terepet. Nem lettünk sokkal boldogabbak a látottak alapján, mivel halat nagyon keveset találtunk. Amit láttunk, az is vízközt volt, így nagy valószínűséggel békéshalak voltak. A radarral kapcsolatban sok horgásznak téves elképzelései vannak, sokan azt hiszik, meg lehet fogni vele a halat. Én inkább a meder feltérképezésére használom, mint a halak megkeresésére. Persze télen egy kicsit könnyebb a dolgunk, mivel a békéshalak, főleg a keszegek, nagyobb rajokban vermelnek, és a ragadozóhalak követik a táplálékot jelentő keszegcsapatokat. A süllők előszeretettel keresik a küszcsapatokat, míg a balinok az egyéb keszegrajok közelében tartózkodnak, olykor együtt állnak a keszegekkel. Mivel a kisebb példányokból terített asztal van a környezetükben, nem is tágítanak onnan. Na, de ne szaladjuk ennyire előre. A homokpad végén lévő nagyobb törésvonalak mentén, közel a fenékhez, találtunk egy halrajt és környezetében, a fenéken is pihent egy pár darab hal, gondoltam, itt bármi lehet. A látott hely fölé motoroztam egy dobástávolsággal és lesúlyoztunk. Én egy gerinces 240-es botot állítottam hadrendbe, 3-13 g dobósúllyal. A bot gyártója nagyon melléfogott a dobótartomány meghatározásakor, mivel ez a bot legalább 20-45 g dobótartományú. Tapasztaltam már ilyet több esetben is, de a fordítottja is igaz, és ez a rosszabb. Tomi twiszterrel kezdett, én pedig a gumihalat részesítettem előnyben. A jigfejek közül első próbálkozásra 25 g-os került a csaliba. Dobás, és várakozás az aljzat érintésére. Amikor az ember már hosszú ideje nem horgászott gumival folyón, az elején nagyon nehezen érzi a helyes ütemet. Egy biztos, a gumihal elemelése után a 25 g-os jigfejjel a csali úgy csapódott vissza a fenékre, hogy szerintem krátert ütött a homokban. Behúzás után fejcsere 20 g-ra, pár dobás, de még mindig gyorsan érkezik a fenékre a csali. Én gyakorlatban azt tartom jónak, ha az elemelés után a csalink úgy 4-5 másodperc után érkezik vissza a fenékre, és ez határozottan érezhető. Sokszor nem ez a nyerő bevontatási sebesség, de ettől szép, és válik bonyolulttá a dolog. Megint cserélek, most 15 g-os fejre.

Pár perc szünet, és ismét lehelet finom kapás, gyors bevágás és a védekezésből ítélve egyértelműen balin

Hol a hiba?

Oly mértékben el voltam foglalva a saját bajommal, hogy mint derült égből a villámcsapás, úgy ért Tomi orsófékének horgászszívet melengető hangja. Bíztam benne, hogy csak akadót fogott, és nem övé lesz az első hal. Sajnos túl mozgékonynak tűnt az akadó. Kérdésemre kaján vigyorral jelezte, halat akasztott. A hal igen vehemensen dolgozott, a fék tökéletesen látta el feladatát. Folyón, lekötött csónakból történő horgászat esetén gyakran nehéz a hal nagyságát megítélni, mivel a sodrásba befeküdve gyakran túlértékeljük a méretét. Viszonylag gyorsan a csónak közelébe kényszerítette a kolléga az útonállót, és már láttuk a testének sziluettjét az igen tiszta vízben. Az év első tiszai ragadozója egy süllő volt. Szegény igen elfáradt, és amikor áttörte a víz felszínét, ijedten nézett ránk meredt tekintetével. Gyors tarkón ragadás, és már a csónakban pihegett szegény pára. Kezdetnek nem is rossz, kilós forma süllő negyedóra horgászat után. A kezdőlökést megkaptuk, az adrenalin a tetőfokon. Többször átálltunk, sajnos ezen a szakaszon nem tudtunk már több halat fogni. Voltak ugyan kapásra utaló jelek, de igazi akcióig nem jutottunk el. Döntöttünk. Elindultunk egy 4 km-rel feljebb lévő balinos pályához, ahol tegnap a többiek jól fogták a halakat. Útközben radaroztunk és találtunk 2-3 ígéretes helyet, ahol majd visszafelé megállunk horgászni. Elérve a célterületet, a parton több horgászállásból horgásztak a sporik. Nemhiába, a radar irdatlan mennyiségű keszeget jelzett. 12 m-es vízoszlopnál 8-10 m mélységig tömve volt keszeggel. Szinte hihetetlen. A helyet nem tudtuk meghorgászni a parti pecások miatt, így pár száz méterrel feljebb álltunk meg. Itt szintén egy homokpad volt található 6 m-es vízmélységgel. Az aljzata nagyon barázdált volt, a törések 50 cm-től 1 m-ig terjedtek. Lekötöttünk és kezdtük a horgászatot. Szerencsére már nem kellett bajlódnunk a jigfejek méretével, mert az előző tapasztalatok alapján egyből megvolt a megfelelő összhang. Fehér twiszterrel kezdtem a fenéken. Talán a második behúzáskor tompa koppintást éreztem a csalimon, a következő taktusban megint. Mondtam is Tominak: „Itt vannak!” Kapás kapást követett, de nem tudtuk megfogni a tetteseket. Változtattunk a csaliméreteket, és valami nem volt tökéletes. A part felé dobálva a töltésen horgászókat is figyelemmel tudtam kísérni. Arra lettem figyelmes, hogy többen közülük a hagyományos balinólmos, műlegyes összeállítással pergetnek. Akkor esett le a tantusz, szinte átszakította a csónak fenékdeszkáját!

A part felé dobálva a töltésen horgászókat is figyelemmel tudtam kísérni. Arra lettem figyelmes, hogy többen közülük a hagyományos balinólmos, műlegyes összeállítással pergetnek

Akció indul!

Amikor kikerültük a keszegek vermelőhelyét, a raj szélein, úgy 4 m mélyen elszórtan halak voltak láthatók, és elég nagy egyedszámban. Hát ezek lehetnek a balinok, és vízközt bandáznak a keszegcsapat szélein! A felismerést tettek követték. Kiválasztottam egy 15 g-os pilkert, mellyel nyári időszakban sok balint sikerült zsákmányolnom. Első dobáskor megpróbáltam 4 m mélységig leengedni, és folyamatos bevontatással visszacsábítani magamhoz. Persze jobban örültem volna, ha mást is elcsábít, mondjuk egy balinkát. A második dobásnál hasonlóképpen, kb. 4 m-ről indítottam, nem folyamatosan húztam, hanem meg-megejtettem, és fűrészfogszerűen vontattam be. A csónaktól úgy félúton kihagyott a pilker mozgása, és egy gondolatnyi várakozás után egy kicsit határozatlan bevágás következett. És láss csodát, a zsinór végén telefonált valaki! Az első halam megvan!!! Tamás is felfigyelt az akcióra, nagyon kellemes érzés lett úrrá rajtam. Halam nagyon elevenen védekezett, legalább 2-3 kg-osnak éreztem. Mire megpillantottuk, valószínűleg a 0,2 ⁰C-os víznek köszönhetően összement másfél kilósra. Na, de nem baj, hal, és ez a lényeg. Kíméletes horogszabadítás, és vissza a többiekhez.

Láss csodát, a zsinór végén telefonált valaki! Az első halam megvan!!!

Következő dobásra hasonlóan cselekedtem, de az ejtés fázisa után csak nem akart elindulni felém a csalim, pedig biztosan nem akartam odaadni senkinek. Ránehezedést bevágás követett, és megint jelentkezett egy telefonáló. Gyors fárasztás után elküldtem megkeresni előző társát. Három-négy, hal nélküli bevontatás közben is voltak kapásaim, de nem akadtak a halak. Pár perc szünet, és ismét leheletfinom kapás, gyors bevágás és a védekezésből ítélve egyértelműen balin. Tominak félvállról megjegyeztem, 3:1 a javamra. Tamást biztosan bosszantotta az előnyöm, mert felvetésemre ő is váltott, de maradt a guminál. 7 cm-es gumihalat tett fel, de a jigfej csak 10 g-os volt, így vízközt tudta – hasonlóan hozzám – húzni a csalit. Az eredmény nem is maradt el, mert az első dobásra halat eredményezett az új technika. Hasonlóan az előző halakhoz, 2 kg-os balin. Én kényszerűségből csalit váltottam, mivel a szereléken lévő sérült kapocs kioldódott, és a nyerő csalimat a csónak mellett elvesztettem az őt megragadó hallal együtt. Nem a csalit sajnáltam, hanem a halat, nem sok esélye maradt egy piercinggel a szájában a túlélésre. Nagyon sok akciónk volt, több csalifajta eredményesnek bizonyult, különböző pilkerek, ratlinok, gumik. Csak a kívánt mélységben kellett vízközt húzni. A gumik esetében még a méret sem igazán számított, a nagyobb darabokat is egész vehemensen támadták a balinok.

Késő délutánba hajlott az idő mikor eldöntöttük, a jóból is megárt a sok

Hazafelé

Késő délutánba hajlott az idő, mikor eldöntöttük, a jóból is megárt a sok. Az idefelé vezető úton találtunk pár ígéretesnek vélt tartást, melyeket szerettünk volna meghorgászni. Sajnos a radar aksiját nem ellenőriztem, lemerült, így emlékezetből keresgéltük visszafelé a helyeket. Rémlett, hogy egy homokpad végén láttam nagyobb egyenetlenségeket, és halak is voltak a fenék közelben. Bevett szokásom, hogy a jobb helyeket a parton lévő tereptárgyak alapján rögzítem a fejemben. Nem volt nehéz az ismerős helyre visszatalálni. Sajnos a jónak vélt helyen egy kolléga már gumizott, így kénytelenek voltunk kicsit lejjebb lekötni a csónakot. Süllő reményében kezdtük meg az új helyen a horgászatot. Talán az 5. dobás után Tamásnak kapása volt. A reflexei nem hagyták cserben, így a csónak közelében jelentkező ellenfelet sikerült horogvégre csalnia. A fárasztás jó halat sejtetett, a rövid pórázon lévő ellenfél nem akarta magát könnyen megadni. Többször is visszatört a biztonságot adó mélységbe. Szerencsére nem volt akadó a környéken, így nagy türelemmel, erőltetés nélkül sikerült a süllőt a csónak közelébe csalogatni.

Szerencsére nem volt akadó a környéken, így nagy türelemmel, erőltetés nélkül sikerült a süllőt a csónak közelébe csalogatni

Merthogy a tettes süllő volt, és nem az aprajából való, úgy 2,5 kg körülinek saccoltuk. Hát ez már megért egy vállveregetést, még ha nehezemre is esett. De a tudást el kell ismerni (vagy szerencsét? De ezt ne részletezzük…). Sajnos az idő hamar eltelt, és a szürkületet nem akartuk megvárni a vízen. Nagyon veszélyes tud lenni sötétben a jégtáblák közötti motorozás. (Nekem egy régebbi horgászat során a meggondolatlanságomat egy motorom bánta.) Jóleső érzés volt a felszerelést összepakolni, csalikat elrendezni egy ilyen eredményes horgásznap után. Szép komótosan motoroztunk vissza a kikötőbe, igazán nem is akartam megválni a folyótól. A csónakból kipakolva a megnyugvás súlya nehezedett rám. Visszanézve a folyóra, még hosszú időt elücsörögtem volna a partján. Köszönet Neked Tisza, köszönet Neked mindig megújuló természet!”

(szöveg és képek: Dávid Ferenc )