Éjszakai Spombozás – Dobás után szinte azonnal brutális kapással jelentkezett egy gyönyörű tok!

Hideg őszi, és téli estéken jólesik olvasgatni a nyári beszámolókat, élményeket. Nyugodtan lehet elmélkedni, és tervezgetni a jövő évi túrákat. Ezért szeretnénk megosztani egy júniusi, éjszakai horgászat tanulságait!

A június végi kánikulában egyszerűen nem vett rá a lélek, hogy a horgászatra nagy nehezen leszervezett egy teljes napot a vízparton töltsem. A közel negyven fokos hőmérsékletet aránylag kevesen viselik jól – én biztosan nem tartozom közéjük. Azzal együtt, hogy ne maradjunk vízpart nélkül, barátaimmal a hőgutás nappalt felcseréltük egy valamivel hűvösebb, éjszakai halfogásra.

Dobás után szinte azonnal brutális kapással jelentkezett egy gyönyörű tok!

A célpont a Budapest határában található Joker horgásztó volt. Több okból is ideális hely a rapid horgászatokra: közel van, hétvégén engedélyezett az éjszakai horgászat, és nem utolsósorban igen jól telepített horgászvíz. Este hat óra körül érkeztünk, a kövek szinte még izzottak. A vízállás nem volt túl bíztató: a normál vízszintnél kb. egy méterrel kisebb, a törésvonalig tartó szakaszon csak 20-30 centiméter mély, lapályos plató helyezkedett el végig, kiszemelt horgászhelyünk teljes hosszán.

Jól látni a sekély part előtti részt, és magát a törésvonalat a kristálytiszta vízben

Halmozgást csak szemben, a sziget vízre hajló bokrai előtt egy-két méterrel láttunk. Máskor is ez a favorit hely, de a többi szakasz síri nyugalma láttán csak itt láttunk esélyt a fogásra. A sziget nagyságrendileg 60-70 méterre lehet, amely minden további gond nélkül meghorgászható egy MH féderbottal is. Nem is a távolság okozza itt a gondot, hanem a sikeres horgászathoz (itt) nélkülözhetetlen precíziós, szinte pontszerű etetés, illetve annak pontos elérése, az éjszakai sötétben is. Szerencsére ez nem is olyan bonyolult, sőt, némi gyakorlattal pofonegyszerűen megoldható.

A Spomb használata egyszerű!

Barátaimmal összeszokott csapatot alkotunk, így gyorsan előkészültünk. Az etetés lelke egy spod bot, a hozzá illő rakétával. A spod botok nem különböznek a hagyományos pontyozó botoktól, csak a dobósúlyuk (vagy tesztgörbéjük ) sokkal nagyobb. Míg a bojlis botoknál a 3,5 lb a legkomolyabb érték, a spod botok átlagosan 4,5-5,5 lb közti mérettartományban mozognak, de láttam már 6, sőt 7 lb-t is! Ez utóbbiak már nem is tudom, mire valók, de bizonyára van olyan módszer, ami ezt a szélsőséget igényli. (Ha valaki nem akar beszerezni spod botot, használhat egy sima „sárgavégűt”, egy 3,60-as, 300 gramm dobósúlyú teleszkópos botot is.)

A Spomb

Az etetőrakéták választékát felmérni sem lehet. A nagy cégek dizájnos (és méregdrága) termékei mellett rengeteg utángyártott, olcsó termék is található a horgászboltok polcain. Mi mégis hagyományos méretű Spombot, egy szó szerint rakéta formájú, rugós rögzítésű etetőszerkezetet használunk. A hagyományos rakétákkal szemben előnye, hogy vezetőszárnyainak és áramvonalas alakjának köszönhetően igen messzire és nagyon pontosan lehet vele dobni, egyszerre akár 120-140 gramm etetőanyaggal is megtöltve. Becsapódás után az orr-részénél szétnyílik, és a víz tetejére felúszva könnyedén kitekerhető. Bár nem olcsó, jó néhány példánya már ezernyi dobást és becsapódást kibírt károsodás nélkül.

Kicsit messzebb a parttól…

Használata egyszerű. Töltés után csak összecsukjuk a rakétát, és az máris dobásra kész. Mivel azonban sokkal könnyebben dobható, különösen akadós terepen ügyelni kell arra, hogy ne dobjuk túl a célon, ahol elakadhat, fának-kőnek-partoldalnak ütközhet. Ez könnyen elkerülhető az alábbi módszerrel: először egy rövidebbet szoktam dobni, majd a becsapódási pont és a cél közti távolság becsült hosszának felét kézzel lehúzom a dobról, és beakasztom az orsó dobján levő zsinórklipszbe. A következő dobás így jóval közelebb kerül a célhoz, ahol megismétlem ezt a műveletet, így egyre közelebb kerülök a kinézett ponthoz, anélkül, hogy megkockáztatnám a túldobást és a rakéta elvesztését.

…klipszbe zsinór beakasztva…

… majd a célt bemérve megkezdődhet az etetés

Kis mennyiségű, viszont jó minőségű keverék kell!

Miután bemértük a távolságot és az irányt, elő kell készíteni az etetőanyagot. Ebben a melegben viszonylag kis mennyiségű, viszont jó minőségű keveréket használok. Alapja a tömör (fúratlan) pellet, mely a csökkentett aktív felület miatt tovább bírja a meleg vízben. Ehhez adtam a körülbelül fél kilónyi Stég Product method mixet, amely büdös jellegű, de nem a hagyományos halas ízekben „illatozik”. Ez az anyag húsliszt alapú, amelynek fehérjetartalma még talán a hallisztnél is magasabb, aromája viszont sokkal töményebb annál. Az anyaghoz némi egész (kisméretű, 10 milliméteres), illetve tört bojlit adtam. (A Korda Krusha ilyen esetekben igen nagy segítség lehet!). Az anyagot némi CSL segítségével kevertem be, és minimális mennyiségű vízzel alakítottam ki a végleges konzisztenciáját. Az anyag akkor jó, ha tapintásra száraz, de jól süllyed, és hamar bont.

Hozzávalók: pellet, method mix…

Tört és egész bojli

Bekeverve

Az alapozó etetés 6-8 rakétányi anyag. Ez nem sok, viszont kapás(ok) után egy-két rakéta utánetetés sokáig ott tudja tartani a pontyokat, mert egyáltalán nem tartanak a rakéta becsapódásától, sőt, szinte várják azt.

A kétemberes trükk

A siker másik feltétele az etetés pontos meghorgászása. Napközben ez könnyebb (ott sem egyszerű!), de sötétben némi trükk nélkül ez szinte lehetetlen. Maga az ötlet pofonegyszerű, de kétemberes: az egyik horgász tartja a spod botot és a felszerelt horgászbotot, míg a másik elindul a rakétával, illetve az etetőkosárral-ólommal a kezében. Amikor elérik az etetés távolságát, egy minimális mértékben (1-2 méter) túl szoktam húzni a horgászkészség zsinórját az etetőrakétáén (a vízmélység miatt így kerül az a rakéta „alá”). A másik zsinórt is beakasztom a klipszbe, és már kész is a precízen beállított szerelék. A zsinórt jelölő filccel megjelölöm a felkapókar előtt, hogy ha éjjel a sötétben ki kellene a klipszből kapni a zsinórt, ne kelljen végigcsinálni újra a procedúrát.

Egymás mellé húzzuk a két szereléket

A kosár és a Spomb egymás mellett

Beakasztás

Zsinórjelölés

Brutális kapással jelentkezett egy gyönyörű tok

Mire szürkülni kezdett, minden a helyén volt. Csalinak mindannyian mást választottunk (így derül ki leghamarabb, mi az aznapi nyerő íz). A halak bal szélen, Lacinál indultak meg először, néhány kapás után Karesznál középen is megjelentek. Érdekes módon hozzám nem jutottak el… Csalit váltottam, és a halasok helyett egy 10 milliméteres fűszeres oldódó bojlit tettem fel. Dobás után szinte azonnal brutális kapással jelentkezett egy gyönyörű tok. A halakat a közeli törés miatt szinte nyújtott karral, felemelve kellett fárasztani. Az utolsó, sekély szakaszon pedig nagyon erőszakosan, szinte arra kényszerítve őket, hogy felénk ússzanak – máshogy egyszerűen nem tudtuk volna átkényszeríteni őket a bokáig érő vízen. (Igen, tudom: nappal simán bementem volna a vízbe fárasztani, még ha ez nem is támogatott itt, de éjjel, a sötétben bizony ez rizikós!).

Az első halam

A helyesen megválasztott stratégia eredménye

A kapások nagyon rapszodikusak voltak. Ha a kapásszám csökkent, némi etetéssel általában sikerült újra visszacsalni a rajt, de néha hosszú órák teltek el mozdítás nélkül. Világosan lehetett látni, ahogy a halak a mintegy 70-80 méteres etetési sávunkban oda-vissza mozogtak lassú ütemben. A helyesen megválasztott stratégiát az is mutatta, hogy a tőlünk jó pár állással arrébb horgászók arányaiban sokkal kevesebb kapást tudtak kicsikarni, mint mi a „semmivel sem jobb vagy több”, de mindenképpen pontosabb horgászattal.

A nap ( éjjel ) hala

Típusponty

A reggeli pakolás előtt összegeztük az eredményt: közel 40 pontyot (6,10 kg volt a bandanagy), egy ötös körüli amurt és egy tokot zsákmányoltunk hárman (meg tucatnyi dévért, kárászt), mindösszesen 5-6 kg körüli etetőanyag-felhasználással. Ez, azt hiszem arányaiban nem rossz eredmény, különösen ilyen szélsőséges időjárási körülmények közt, amely az előrejelzéseket tekintve sajnos a közeljövőben nem nagyon fog változni. Induláskor mindenesetre sajnálkozva néztünk az éppen akkor érkező sporttársakra…

( szöveg és képek: Nyáry Mihály )