Tiszai pickerezés – Jó volt látni a folyamatosan rezgő spiccet!
A hosszú hétvégén csodálatos időjárást jósoltak, és be is jött. A reggelek hidegek voltak, olyan párával, hogy alig láttam a kertem végét, pedig elég kicsi a porta. Napközben viszont kisütött a nap, és csodaszép őszi időt varázsolt a természet Tiszalök környékére.
Kialakult a hagyományos tiszai terület, ahol már kevesen horgásznak
A horgászok is érzékelték ezt, és oly nagy számban látogatták az erőmű környékét, hogy a parkolóban nem lehetett helyet találni. Természetesen a parton is alig volt horgászhely. Emiatt inkább bevállaltam, hogy keresek egy új terepet, ami az újdonság varázsával is kecsegtetett. Ilyenkor jól jön az egyéb családi program, ami ebben a szép időben a kerékpározást jelenti. Ez már jó előre be volt tervezve, csak nem erre a területre. A gáton kerekeztünk végig egészen Tiszadobig. Csodálatos ártéri tölgyes erdőben vitt az utunk. Akadt látnivaló bőven, kevés kialakított helyet találtunk. Látszott, hogy a látogatottabb erőműi rész után kialakult a hagyományos tiszai terület, ahol már kevesen horgásznak.
A reggel párásan,fázósan indult, a nap nem bírta áttörni a ködöt
Több ígéretes helyet is megnéztem
Direkt nem egy rendezett helyet néztem ki magamnak, mert azt a gazdája lehet, hogy holnap használni is akarja. Ezért egy kitaposott, de a parti részen elhanyagolt területet választottam, ami számomra szimpatikusnak tűnt. A homogén sodrást – ami a kis víznél igen gyenge volt -, a partból kiszögellő kicsiny agyag fal megdobta, és egy lassú, de határozott visszaforgót alakított ki. Ez, ha nagyobb lenne az áramlás, még értékesebb hely lenne, de most sem volt rossz. A part eséséből ítélve legalább három méteres vízmélységnek kellett lennie, ami jónak tűnt. Több ígéretes helyet is megnéztem, (kőszórást, sarkantyút), de talán ez a hely volt legkönnyebben meghorgászható. Majd a holnapi horgászat eredménye eldönti, hogy jó volt-e a választás! – elmélkedtem.
A pickert csak magam elé, 7-8 méterre ejtettem be a csontival, és azonnal kapásom lett, még mielőtt a fédert bedobtam volna
Fázott a kezem rendesen
A reggel párásan,fázósan indult. A nap nem bírta áttörni a ködöt. Lejutni még jó is volt, mert a mozgás melegen tartott, de nehezemre esett bekeverni az etetőanyagot, fázott a kezem rendesen. Kétfélét is készítettem. Egyet a kosárba, ami jól tapadt és erősen gyümölcs illatú volt. Egyet pedig, amivel a szemest, és a csontit vittem be gombóc formájában. Ez a ragasztó anyagon kívül földet is tartalmazott. A helyet nem ismerve úgy voltam vele, hogy mindenféle békés hal találjon étket magának, ezért került a csonti mellé a kukorica, és a búza is. A gombócolást úgy végeztem, hogy a forgó közepére inkább az élő anyagot tartalmazó etető került, a sodrás felőli végére pedig a szemessel dúsított. Ennek megfelelően lettek a horgászbotok is felszerelve. A kis háromharmincas pickerre tizenhatos zsinóron kis hengeres kosár került, harminc centis előkén tizennégyes horoggal. A három hatvanas féderre, húszas zsinór, távdobó kosár,nyolcas horog lett felszerelve. A kis sodrás miatt nem volt jelentősége, hogy folyó-, vagy állóvízi kosarat alkalmazok. Stabilan tartotta a helyén a szereléket így is.
Már eljutottam a fárasztás élményéig, hiszen a 30-40 dekás karikák azért jól küzdöttek ezen a könnyű szereléken
Táplálékhal van bőven!
A pickert csak magam elé, 7-8 méterre ejtettem be a csontival, és azonnal kapásom lett, még mielőtt a fédert bedobtam volna. Apró papírkeszeg volt a tettes, csoda, hogy meg tudott akadni! Annyira megleptek, hogy nem is tudtam két bottal horgászni. Olyan mohóan táplálkoztak, hogy fogtam úgy belőlük, hogy az etető kosárba szorult, fejjel befelé egy szerencsétlen torkos keszeg. A bevágás ereje miatt, a kihúzás ideje alatt sem tudott kikecmeregni belőle. Jó volt ugyan látni a folyamatosan rezgő spiccet, de egy óra múltán elegem lett a szórakozásból.
Jó volt látni a folyamatosan rezgő spiccet!
Az biztos, hogy jó most a Tiszán ragadozónak lenni, mert táplálékhal van bőven! Előbb gilisztára, majd csemegekukoricára váltottam, hogy az egyedsúlyt növeljem. Ekkor már eljutottam a fárasztás élményéig, hiszen a 30-40 dekás karikák azért jól küzdöttek ezen a könnyű szereléken. A fédert is be tudtam dobni a forgó, és a sodrás szélére főtt kukoricával a pontyban bízva, de értékelhető kapás nélkül úsztam meg. Látszott, hogy a merészebb keszegek oda-odaütöttek a kukoricának, de az a szép spiccgörbítős pontykapás csak nem akart megjönni.
Látszott, hogy a merészebb keszegek oda-odaütöttek a kukoricának, de az a szép spiccgörbítős pontykapás csak nem akart megjönni
Idén ez volt az utolsó pickerezés
A késő őszi nappalok már igen rövidek, ezért a halakra gondoltam kaja ügyileg, csak magamra nem. Megéheztem. Így aztán a horgászatot befejezettnek tekintettem. A botokat, orsókat gondosan eltörölgetve tettem el, mert lehet, hogy az idén ez volt az utolsó pickerezés. A halakat visszaengedtem, nem volt kedvem a hideg vízben pucolgatni őket. Viszont hazaérve családi programként egy melegvízi strandolást javasoltam, ami osztatlan sikert aratott.
( szöveg és képek: Horányi József )
