Folyóvízi feederezés a Tiszán – Az egyik legnehezebb módszer a rezgőspicces horgászat műfaján belül!

2011-ben gyönyörű, enyhe őszünk volt, és a kedvező időjárásnak köszönhetően több alkalommal is feederbotot ragadtam. Egy szép, novemberi napon a szeszélyes, és egyben szeretett folyónkra, a Tiszára látogattam el. Előző cikkemben már írtam a Tisza Szeged feletti szakaszáról, ahol Ambrus Tibor – rakós botjával- egy friss kövezésen vette üldözőbe a folyó keszegállományát. Mostani cikkemben a helyszín ugyanaz, csupán a módszer lesz más…

A rezgőspicces horgászat műfaján belül, az egyik legnehezebb módszer a folyóvízi feederezés. Különösen igaz ez a Tiszára! Ez a víz ugyanis több szempontból is fejtörést okozhat nekünk, horgászoknak. Az igazán jó helyek elég eldugottak, és csak ritkán vezet út a növényzetben gazdag ártereken keresztül. A vízpartra érve pedig gyakran találkozunk hosszú, partvédő kövezéssel, ami szinte biztos, hogy rengeteg akadót rejt. Ha azonban pár dologra odafigyelünk a horgászat alatt, akkor garantáltan eredményesen zárulhat a nap. A nehéz terep ellenére megszerettem ezt a szakaszt, ezért úgy gondoltam, hogy a cikksorozatot három részre bontom. Korábbi cikkemben Ambrus Tibor volt a főszereplő, aki rakós botjával csalta horogra a folyó jász keszegeit. A mostani írásom a feederezésről fog szólni, és egy harmadik epizódban a folyóvízi bolognai botos praktikákat fogom részletezni, szintén Ambrus Tibor világbajnok közreműködésével.

Folyóvízen horgászunk

A folyóvízi feederezés alapja a végszerelék, és a megfelelő etetőanyag összeállítása. Ha ez a két fontos dolog nem megfelelő, akkor lehet bármilyen jó orsónk, vagy botunk, nem sok értelme lesz a lázas előkészületnek. Leegyszerűsítve a dolgot: a csali, az etetőanyag, és maga a szerelék van legközelebb a halhoz, tehát ezeken múlik elsősorban, hogy kialakul-e a kapás. Ha ezekre a fontos dolgokra nem figyelünk oda, könnyen lehet, hogy kapás nélkül ússzuk meg a horgászatot.

A távolság kiválasztása

Az etetés távolságát több dolog is meghatározhatja. A legfontosabb szempont, hogy a halak hol tartózkodnak. Ősszel, és télen a Tisza folyó e szakaszán – helyi horgászok szerint – a nagyobb jászok a meder közepére húzódnak be. Én ezúttal 50 méteres távolságban terveztem a horgászatot. Azért tudom ennyire pontosan az adatot, mert a horgászat előtt a parton kihúztam a szerelékeket, és az 50. lépésnél beakasztottam a főzsinórt az orsón található zsinór kiakasztó fülbe. Ezt a műveletet mindkét botomon elvégeztem. Ehhez a fajta horgászathoz ugyanis két botra volt szükségem. Egy 3,6 méteres, és egy 3,9 méteres Tubertini Aymara Feeder-t készítettem elő. Ezek a pálcák a szokásosnál nagyobb terhelést bírnak, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a horgászat napján a hosszabb változatot kizárólag etetőbotnak használtam. A fotón látható gombóc súlya minimum 80 gramm, amit a 120 g dobósúlyú Aymara gond nélkül elbírt. Ennek a botnak az orsójára 0,23-as fonott zsinórt tekercseltem teljes hosszban, kiválóan bírta is az extrém terhelést.

A szerelék

A 3,6 méteres botot már horgászásra szántam. Egyszerű végszerelékem a következőképpen nézett ki: a főzsinór vastagsága 0,18-as volt. Ez elé kötöttem egy 7-8 méter hosszú, 0,16-os fonott dobóelőkét, ami jól bírja a dobásokat, még nagy feederkosár használatakor is. Az ideális előke hossza 50-60 centi, és vastagsága nyugodtan lehet 0,14-0,16-os. Az ennél vékonyabb, és lágyabb előke könnyebben gubancolódik. A hideg vízben a 0,14-es méretű horog vált be a legjobban. A láda, asztalka, botállvány, és haltartó elhelyezése után egy etetőanyag nélküli, 30 grammos kosárral dobtam párat. Hamar kiderült, hogy a víz mélysége minimálisan 7-8 méter a parttól 50 méteres távolságban. Ennek tudatában pedig egy 70 grammos feederkosárral kezdtem meg a horgászatot.

Egy különleges adalék

Nem véletlenül hívják az őszi Tiszát „szőke” Tiszának. Gyönyörű, tiszta vizű ilyenkor a folyó, ezért különös figyelmet kell fordítani a megfelelő etetőanyag összeállítására. Személy szerint ritkán keverek be folyóvízi etetőanyagot a vízparton. Célszerűbbnek tartom, hogy otthon, már előző este elő legyen készítve a másnapi keverék. Így a végeredmény egy nehezebb, és jobb állagú etetőanyag lesz. Most viszont egy különleges adalékkal teljesen máshogy jártam el. A Maros Mix piros színű süllyedő morzsáját a kész etetőanyaghoz tettem hozzá. A mellékelt fotón is látszik, hogy így sokkal feltűnőbbek a rikító morzsák a sötét etetőanyagban. Ez az adalékanyag pedig szárazon is képes lesüllyedni a vízben, tehát nem változtatja meg az etetőanyag viselkedését.

TIPP:

Egy napos horgászatra – főleg akkor, ha teljesen új helyre megyünk – érdemesebb több etetőanyagot keverni. Ennek oka, hogy óhatatlanul „beleülhetünk” egy akadóba, és hogy elegendő legyen az etetőanyagunk egy másik hely megetetéséhez, jól jön a plusz kaja. Ami jó hír, hogy a folyóvízi horgászathoz nem feltétlenül kell a legdrágább etetőanyagokat megvenni. Sok olyan keverék van forgalomban a Maros Mix kínálatában is, melynek az ára, állaga, és a vízben való viselkedése is megfelelő a folyóvízi horgászathoz.

Az őszi jász keszeges receptem:

2 kg EA Record Special etetőanyag

2 kg Maros Mix Series Feeder hidegvízi feeder etetőanyag

0,5 kg piros süllyedő morzsa (sós, élénkpiros morzsa, amit imádnak a folyóvízi keszegfélék)

Az etetőanyaghoz kevés fekete színezék is került, ami a letisztult, hideg vízben nagyon hasznos adaléknak számít.

1 doboz konzervkukorica

0,5 kg főtt kendermag

Csalik jász keszegre

Köztudott, hogy a jász nagyon szereti a színes csalikat. Nem vagyok halbiológus, és ezért nem vagyok biztos abban, hogy látja a színeket, de ettől függetlenül sokkal több kapást lehet elérni egy piros, vagy egy sárga színű csalival. Érdekes, hogy a nap legnagyobb halát egy szem csemegekukoricával sikerült megfognom. Vágjunk is bele! – gondoltam magamban. Előkészítettem az etetőt, kimértem a pontos, 50 méteres távolságot, és belőttem a szereléket. Az alapozó etetésnek összes 12 gombócot szántam.

TIPP:

Érdemes megemlíteni, hogy egyes horgászok elrontják a folyóvízi etetésüket azzal, hogy nem sodrással lefelé, hanem felfelé dobják be. A végeredmény egyébként majdnem ugyanaz, hiszen a folyó sodrása előbb-utóbb egy helyen rakja le a szereléket. Igen ám, csak a sodrással felfelé dobott szereléket több méteren keresztül görgeti a fenéken a víz. A lefelé dobott, pedig majdnem a beesés helyén áll meg!

Etetés, csalizás

Etetés után két szem piros csontival felcsaliztam a horgomat, megtöltöttem az etetőkosarat etetőanyaggal, és gazdagon tettem bele bábot, kukoricát, és csontit is. Bedobtam, és türelmetlenül vártam a kapásokat. Szerencsére jó hírek jöttek a kövezés alsó felén horgászóktól. Fogtak pár szebb jász keszeget – úsztatva a part mellett – ez pedig bizakodással töltött el. Valóban! Húsz perc sem telt el, és a spiccem hegye megmozdult. Jász kapására jellemző apró pöcögtetés jelezte, hogy a halak megérkeztek az etetésre.

TIPP:

Korábban már tapasztaltam, hogy ezek az apró rezegtetések a kosár lökdösésekor alakulnak ki. Egy jászcsapat, ahogy megtalálja a feederkosarat, szó szerint letámadja azt. Addig ütik, amíg van benne táplálék. Ekkor tehát felesleges a bevágás, hiszen nem a horgot találták meg uszonyos barátaink.

A híd túl közel volt

Újat dobtam, mert ilyenkor nem érdemes sokáig bent hagyni az üres feedert. Ahogy megérkezett a szerelék a 8 méteres mélységbe, a tünetek újra jelentkeztek, de ezúttal egy határozott mozdulattal el is húzta valami a kb. 2 oz-s spiccet. Gyors fárasztás után megszákoltam a nap első jász keszegét. Nem volt nálam mérleg, de nagyon örültem a közel kilós példánynak. Egy bő óra elteltével, és három-négy hal után, csalit váltottam. A 0,14-es Tubertini Seria 2 horogra egy szem kukoricát, és egy szem piros csontit raktam.

Utólag bevallom, hogy ezt a csalit elsősorban azért tűztem fel, mert szerettem volna pontyot is fogni a cikk miatt. Ezúttal nem jött össze a taktikám, de a csemegekukoricával sikerült megfognom a nap legnagyobb halát: egy közel másfél kilós jaszkót! Délután kettő körül a kapások teljesen leálltak. Ennek okára Ambrus Tibor jött rá! A horgászhelyem a folyót átszelő híd fölött volt. A nap mozgása miatt egy idő után teljesen beárnyékolta a nagy monstrum, ami valószínűleg zavarta az etetésen tartózkodó halakat. Ettől függetlenül egy fogásban gazdag, eredményes horgászatban volt részem!

Hasznos tippek folyóvízi feederezéshez:

1. Több feederkosarat is vigyünk magunkkal! Nem tudhatjuk előre, hogy a kiszemelt hely mennyi akadót rejt.

2. Ugyanez a helyzet az előkékkel. Én minden alkalommal több, előre megkötött horgot tartok a szerelékes táskámban.

3. Ügyeljünk a dobóelőke, és a fonott főzsinór megkötésére! Ha nem szabályosan kötjük össze a két zsinórt, könnyedén szétcsúszhat a csomó, akár egy bevágáskor is!

4. Főleg kövezésen van nagy szerepe egy teleszkópos, stabil bottartónak. Én egy háromlábú változatot használok már évek óta. Kövezésen még ezt is nagyon nehéz letenni, de úgy gondolom, hogy ez a legjobb megoldás.

5. Ne használjunk vastag főzsinórt! Kimondottan erős sodrásban, vagy mély vízben van nagy szerepe a 0,18-0,20-as főzsinórnak. Ezekhez viszont feltétlenül dobóelőkét kell használni!

( szöveg: Egedi Róbert, képek: Ambrus Tibor)