Tisza-tavi csukainvázió – Körforgók kontra támolygók!

Úgy esett a nagy eset, hogy egy napon a nagyobbik fiam elém állt. Kijelentette, hogy gyerekkori élményei miatt, szeretné újból elkezdeni a horgászatot. Ezzel nagy örömet okozott, hiszen a hosszú horgászévek alatt megszerzett tapasztalataimat kinek is adnám át legszívesebben, mint a gyerekemnek! Nyáron kijárta a spiccbotos, és a fenekezős iskolát, ami jól előkészítette a következő szintet, a pergetést. Az őszi időszak számomra is piros betűs ünnepnapokat jelent, hiszen kedvenc horgászmódszerem ilyenkor széles skálán gyakorolható. Úgy gondoltam, hogy a műcsalis horgászat megismerését a „vasakkal”, azaz a körfogókkal, és a kanalakkal fogjuk elkezdeni. Hiszen ezekkel lehet a legkönnyebben elsajátítani azokat a csukló mozgásokat, amelyek a további pergető technikákhoz kellenek. Vízterületnek kézenfekvőnek tűnt, hogy a Tisza-tavat válasszuk, mert ehhez a módszerhez, a tavi rész adja a legjobb lehetőségeket.

A közelben lévő magaslesről nézve a tó hátsó területe egy lapos, tuskós rész, ahol a körforgóké lehet a szerep. A nádas, töklapus részen pedig a támolygókkal lehet próbálkozni

Borzanat helyett Göbe

A kikötőbe érve összefutottunk a tulajdonossal, Szabics Imrével, aki akkor látta a fiamat legutoljára, amikor még talán méter magas kiskölyök volt, most meg majd a duplája. A rácsodálkozást követően, a beszélgetésből kiderült, hogy az általunk kiszemelt terület, a Borzonat, sok csónakot vonzott már a mai napon. Pedig mi a csendességet keresnénk, ha lehet! Ezért azt tanácsolta, hogy menjünk inkább a Göbére, ami egy belső tó, és egy ideális pergető tanuló pálya. Így történt, hogy ide kirándultunk, hiszen ez a víz a Tisza túlpartján, csak húszpercnyire található. Már tavaly is sok szép élményt adott nekem, pedig akkor nagyon nehéz volt csukát fogni, de most többet vártunk tőle.

Néhány perc után egy ügyes tarkófogással be is került a csónakba a halunk. A vékonyan akadt villantótól megszabadítva mehetett is vissza a vízbe. Micsoda izgalmas kezdés!

Az első dobásból méretes csukesz

A terület ideális a pergetéshez, mert a sok akadó, vízi növény jó búvóhelyet nyújt a ragadozóknak. A közelben lévő magaslesről nézve a tó hátsó területe egy lapos, tuskós rész, ahol a körforgóké lehet a szerep. A nádas, töklapus részen pedig a támolygókkal lehet próbálkozni. A mélyebb gödörben gumihalazni is érdemes, ami tavaly nekem jól bejött. Elsőre a hátsó sekélyest céloztuk meg, és csónakunkkal erre vettük az irányt. Persze fűtött minket a horgászláz, és nem álltuk meg, hogy egy ígéretes töklevelest meg ne dobjunk, így evezés közben. A lendülettől lassuló csónakban én még javában a drótelőkék között válogattam, mikor a fiam már az első dobásából méretes csukeszt akasztott. Látványos fárasztás kerekedett, amely elnézve a „tanonc” ügyes ténykedését, nekem apai büszkeséget, neki pedig a pergető tűzkeresztséget adta. Néhány perc után egy ügyes tarkófogással be is került a csónakba a halunk. A vékonyan akadt villantótól megszabadítva mehetett is vissza a vízbe. Micsoda izgalmas kezdés! Mi lesz még itt, gondoltuk, és már jó előre bekönyveltünk egy csodás napot. Persze ilyenkor szokott bekövetkezni ennek az ellenkezője. Szerencsére most nem így történt!

De úgy számítottunk, hogy ilyen jó átláthatóság mellett a csukák a fenékről is utána fordulnak majd a csaliknak, ha éhesek. Tervszerű horgászatunkat a „krokik” díjazták is, szépen szedegettünk belőlük

Testes körforgókat tettünk föl

Egy órás hiába való dobálást követően végül odaértünk a tuskós, sekély részhez, ahol elkezdődhetett végre az igazi pergető kiképzés. A víz mélysége fél, és egy méter között változott, és igen tiszta volt, köszönhetően a szélmentes napoknak.

TIPP: Először testes körforgókat tettünk föl, mert úgy gondoltam, hogy ebben a kellemes hőmérsékletű vízben még tempósan húzva is utánuk fordul majd a ragadozó. A súlyosabb spinnerek messzebb is dobhatók, és így majd gyorsabban át fogjuk fésülni a területet.

Persze néhány hét múlva már ide is a testnélküli könnyű kanalak kellenének, de most a nehezebbek látszottak célszerűnek. Színüket tekintve, rikítós papagáj stílusú, aranysárga, és fekete csíkos villantók kerültek az előkékre.

TIPP: Módszeresen, legyezőszerűen kezdtük a terület átvizsgálását. Ahol a tuskók voltak, ott pontosan melléjük dobtunk, vártunk egy kicsit, majd félvízen indítottuk el a bevontatást. Nem volt célszerű mélyebbre engedni a körforgókat, hiszen felmértük, hogy könnyen leakadhatunk.

De úgy számítottunk, hogy ilyen jó átláthatóság mellett a csukák a fenékről is utána fordulnak majd a csaliknak, ha éhesek. Tervszerű horgászatunkat a „krokik” díjazták is, szépen szedegettünk belőlük. A jellemző méret a harmincöt centitől a hatvan centiig terjedt. Ami tetszett, hogy nagyon küzdöttek. Egyikük sem volt még megakasztva, ez tükröződött a fárasztásukon. Tényleg úgy tűnt, az életükért küzdöttek. Volt egy-két lemaradásunk, amelyek jobbára a légi akrobata mutatványok közben következtek be. Nem bántuk, mert így is szépek voltak. Látványos kapásokat is átéltünk, mert a tiszta vízben láthattuk, ahogy a fenékről elemelkedik a ragadozó. Egy villanás, és máris a boton érezhettük a rávágást. Éhesek voltak, mert felesleges rákövetést nem tapasztaltunk. A délelőtt folyamán körbejártuk ezt a részt, még a legeldugottabb öblökben is dobáltunk, így eljött az ideje a váltásnak, jöhetett a támolygózás.

A Tisza-tavon a támolygózás egy nagyon eredményes módszer. Az évi rendszeres vízelengedés miatt –ez a Göbén kevésbé érződik- a nád, vagy a gyékényfal tövében gyakran kialakul egy fél-egyméteres mederesés. A csukák szeretik az ilyen helyet, és rendszerint a szép, napsütéses időben szó szerint az aljzaton fekszenek

Az aljzaton fekszenek a csukák

A Tisza-tavon ez egy nagyon eredményes módszer. Az évi rendszeres vízelengedés miatt –ez a Göbén kevésbé érződik- a nád, vagy a gyékényfal tövében gyakran kialakul egy fél-egyméteres mederesés. A csukák szeretik az ilyen helyet, és rendszerint a szép, napsütéses időben szó szerint az aljzaton fekszenek.

TIPP: A legfogósabb pergető technika ilyenkor, ha a támolygókat a növényzet széléhez ejtjük. Majd engedjük, hogy lefelé süllyedve, kalimpálva elérje a medret, és innét kell elindítani a mozgást. Készüljünk rá, mert lehet, hogy már a bedobás utáni, leszálló ágban odavernek neki.

Mi is így tettünk, és most sem a vékony lemezű villantókat vettük elő, hanem a vastagabbakkal indítottunk. Nem is kellett nagyon variálni a dolgot, mert ettek a csukák szépen. Lemaradásunk sem volt, talán a nagyobb hármas horgoknak köszönhetően.

TIPP: Ha túl sokáig kapás nélkül maradunk, akkor a folyamatos húzást lehet variálni, egy-egy csuklóból való pöccintéssel, ezzel imitálva a meg-megriadó kishal mozgását. Érdemes néha menet közben is megszakítani a húzást, és hagyni, hogy a fenékre érjen a kanál, majd onnan újból elindítani a mozgást.

Nem a vékony lemezű villantókat vettük elő, hanem a vastagabbakkal indítottunk. Nem is kellett nagyon variálni a dolgot, mert ettek a csukák szépen!

Parádés napot zártunk!

Eljött a naplemente időszaka. Ilyenkor, különösen a szélcsendes időben, a kishalak fel szoktak állni a víztetőre, és a ragadozók is követik őket. Ezért a támolygókat meghagytuk, de most már a vízre érést követően azonnal elindítottuk a mozgást. Az elképzelésünk bejött, mert nagyon látványos félóra kerekedett. Volt úgy, hogy a csuka, közvetlenül a töklevél mellett húzott műcsalira, a felpúposodó levél alól vágott oda. Olyat többször is láttunk, hogy a megütött, de elvétett kanálra, azt visszadobva újból rátámadt a csukesz.

TIPP: Megtörtént az is, hogy a rákövetés végén, egészen a csónakig jött a ragadozó. Csak minket meglátva kapott észbe, és startolt a közeli növényzet alá. Ilyenkor a kanalakat visszaejtve, a fenékre engedtük, és mint egy gumihalat ugráltattuk. A csel működött, mert az ejtegetés közben a kis „kroki” visszafordult, és elkapta a csalit.

Parádés napot zártunk! Olyan érzésem volt, mint egy évekkel ezelőtti augusztusi napon, a németországi Boddenen horgászva. Ott, elég sok méter feletti csukát adott nekünk a víz, és az idegenvezetőnk jelezte, hogy talán a legadakozóbb arcát láttuk akkor a víznek. Most ugyanezt mondtam fiamnak, hogy még az idejét sem tudom, mikor láttam ilyen bőkezűnek a Tisza-tavat.

A támolygókat meghagytuk, de most már a vízre érést követően azonnal elindítottuk a mozgást. Az elképzelésünk bejött, mert nagyon látványos félóra kerekedett

Tizenötig számoltuk

Minden technikát kipróbáltunk, amit csak lehetett, és nagyon jól tudtunk tanulni is a rengeteg akció közben. A tiszta víz miatt ki tudtuk értékelni a helyes, vagy helytelennek vélt csali vezetést. Tizenötig számoltuk a csukákat, aztán már nem foglalkoztunk a számokkal, csak az eseményekkel. Sütni csak kettőt hoztunk el, egy hatvankét, és egy ötvenhét centiset. Ez a sok csuka a tavalyi nagy, és hosszantartó áradás adománya. A sikeres táplálékhal ívás pedig a gyors növekedés záloga. Örülök annak, hogy a vízkezelő felismerve ezt, az elvihetőség mérethatárát az általános negyven centiről fölemelte ötven centire. Ha a gasztronómiai oldalát nézem, akkor is egyet lehet vele érteni. Már csak a halak őrzését kell megoldani, és akkor hosszú távra biztosított a tározó törzsállománya. Hazafelé, a szürkületben az erdei ösvényen sétálva fehér kis gubókat láttam a földön, friss, rózsaszín lemezes csiperkegombákat. A fejlámpám fényénél összeszedtem őket, hiszen az égiek is úgy akarták, hogy töltött csukát készítsek. Ennyi jót egy napra kívánni sem lehet!

( szöveg és képek: Horányi József )