Kommentek – Tisza-tavi csukainvázió – Körforgó kontra támolygó

Komment – Medgyasszay Csaba

Minden gyerek örülhetne, ha olyan tanítómestere lehetne, mint a “Tisza-tavi csukainvázió” című cikk írója. De miért is? A kezdő pergető számára csak egy élményekkel, akciókkal dús horgásztörténetet jelenthet az írás. A középhaladóknak azt sugallja, hogy nem mindegy, hogy körforgókkal, vagy kanalakkal horgászunk egy adott területen. Ezen kívül tabuk nélkül, egy rettentő fogós módszert, a medertörésre dobott, és megtartott kanállebegtetési technikát is leírja. A haladók számára egy kódolt vers az írás, melyet ki milyen szinten áll a csukapergetésben, úgy tud értelmezni.

A haladók számára egy kódolt vers az írás, melyet ki milyen szinten áll a csukapergetésben, úgy tud értelmezni

Igazság szerint a kezdők számára a könnyebb érthetőség kedvéért, a középiskolában (de utáltam) megszokott, egy a vers terjedelménél tízszer hosszabb elemzésnek kéne követnie az írást. Olyan, csak teljes természetességgel megemlített részleteket kéne elemezni, mint meleg víz – hideg víz, testes körforgó – könnyű kanál, gyors húzás – lassú vezetés, amelyekre egy könyv terjedelme adna csak megfelelő teret. Ez az anyag rettentő tömény, több évtizedes pergető tapasztalat áll mögötte, ezért én azt javaslom azok számára, akik még nem tudnak e sorok között olvasni, hogy véssék agyukba a cikk minden sorát, és idővel saját tapasztalataik, vagy barátaik tanításai által meg fog világosodni minden most még homályos részlete.

( szöveg és kép: Medgyasszay Csaba)

Komment – Számfira Balázs

Pár éve volt szerencsém a Tisza-tavi Göbén horgászni. Akkor a támolygó kanalak adták a halat a mélyebb részeken. A kis víz nagyon megfogott a hangulatával, így örülök, hogy most hallok felőle. A nádasok, töklevelesek széleit én is a Horányi József által említett „beejtem-felpöccintem” technikával szoktam végigpásztázni. Ha az első 2-3 fellibbentés – visszaejtés után nincs kapás, akár ki is tekerhetjük a csalit, és dobhatunk újra, akár ugyan oda is. Ha ott a hal, biztos, hogy néhány dobáson belül jelentkezik. Ha a teljes távon végig trükközünk a csalival, sokszor előfordul, hogy a csukák a csónakig követik, akár többször is, de nem vágnak rá.

A nádasok, töklevelesek széleit én is a Horányi József által említett „beejtem-felpöccintem” technikával szoktam végigpásztázni!

Körforgókkal, wobblerekkel nehéz rövid zsinóron úgy ügyeskedni, hogy az előttünk szemlélődő ragadozó támadásra szánja el magát. Egy könnyű kanállal már egyszerűbb a dolgunk, hiszen szépen lehet libegtetni az orra előtt, ami meghozhatja a sikert. Azonban ez se tuti fegyver, mert előfordul, hogy a csuka gyanút fog, és odébbáll. Ilyenkor tegyünk mi is így, de jegyezzük meg a helyet, és egy fél óra múlva nézzünk vissza a pályára!

( szöveg és kép: Számfira Balázs )