Tudósítás: “Mindenki Trófeaszemléje” – GYULAJ Zrt. – Tamási – Miklósvári Parkerdő
A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. szeptember 26-án, Tamásiban, a Miklósvári Parkerdő Hubertus-kápolnájánál tartotta meg hagyományos trófeamustráját, amely azonban – a szokásoktól és a korábbiaktól eltérő, ám mindenképpen dicséretes módon – nem pusztán a szakembereknek, hanem minden természetszeretőnek, illetőleg azok családtagjainak is számos érdekességet tartogatott, s a legkisebbektől az aggastyánokig mindenki számára érdekes programlehetőséget kínált.
Semmi kétség, már önmagában is különleges, vadászszemet gyönyörködtető látványt teremtett az a tó partján kiállított 51 gímtrófea, amelyet az erdőgazdaság területén az idei bőgésben zsákmányoltak a vendégek. Ám a bemutatóra nem kizárólag a zöldkalapos nimródokat várták a szervezők, éppen ezért számtalan „civil-programot” is beiktattak a forgatókönyvbe.
Ennek azután meg is lett az eredménye, ugyanis rengeteg gyerek érkezett a helyszínre, hogy egy bögre forró teával és egy friss péksüteménnyel a kezében megismerkedjen az erdők sajátos világával, s bepillantást nyerjen az erdészek, vadászok életébe is.
Kiváló ötlet volt tehát „megnyitni” a trófeaszemlét a laikus érdeklődők számára is, amitől rögtön olyan emelkedett lett a hangulat, hogy néha még a „harcedzett”, idős, cserzett arcú, marcona férfiak vonásai is megenyhültek.
A résztvevők egy ilyen pillanatnak lehettek szemtanúi, amikor egy óvodás csoport zenés műsorszámmal kedveskedett az érdeklődőknek.
Gőbölös Péter, a Gyulaj Zrt. vezérigazgatója megnyitóbeszédét Wass Albert – A titokzatos őzbak című művéből vett idézettel kezdte:
„A vadász egy vad után jár. Egy vad után, egy bizonyos vad után, amit jól ismer, vagy nem ismer, csak tudja, hogy van, hogy kell legyen valahol. Aztán elejti. Aztán leül melléje. Pipára gyújt, vagy csak úgy elnézi az erdőt s gondol egyszerű szép gondolatokat. Aztán elrendezi a vadat, ahogy illik. Vállára veszi és hazaviszi. Mert az ember nem ragadozó állat. Az ember, ha vadász, az élményt keresi, nem a gyilkolást.”
Majd Giampaolo Crepaldi püspök által összeállított „A környezetvédelem tízparancsolata” című tanulmányából idézett:
-
Ki kell alakítani az emberekben a teremtett világ iránti felelősséget.
-
A környezet védelme olyan feladat, amely mindenkire és az egész Földre vonatkozik.
-
A technikai és a gazdasági szempontok elé kell helyezni az erkölcsöt és az emberi jogokat.
-
A természetet nem szabad isteni tulajdonságokkal felruházni. Az emberi cselekvés is alakítja sorsát.
-
A Föld javait Isten minden ember számára teremtette. Ezért kell hangsúlyoznunk e javak egyetemes rendeltetetését.
-
Együtt kell működnünk a legszegényebb vidékek rendezett fejlesztéséért.
Megköszönte munkatársainak az idényben elvégzett eddigi munkájukat, hozzátéve, hogy köszönettel tartozik a gímszarvas-gazdálkodás magas színvonala miatt is. Gondolatait Szűtsy Lóránt soraival zárta:
„Vad nélkül olyan sivár az erdő, mező, mint díszelőadás után a színpad, amelyen már csak a néma kulisszák ásítoznak a nézőkre. Reánk mai vadászokra hárul a történelmi feladat, hogy utódaink akkor is vaddús vadászparadicsomot örökölhessenek, amikor valahol Nyugat-Európában már csak mókuscserkészetre, nyúllesre lesz hivatalos egy-egy vadász vendég.”
Ezt követően Deák István nyugalmazott igazgató köszöntötte a vendégeket, majd Fóris Dóra, az erdőgazdaság munkatársa énekelt erdélyi népdalokat.
A Vadászkamara Kürt Együttes a legjellemzőbb vadászszignálokat és komponált zeneműveket adta elő, miközben megismertette az egyes hangszertípusokat a nagyérdeművel. A látogatók legnagyobb örömére Király Attila, Bölcskei Gábor és Tóth Péter kerületvezető vadászok egy mesterséges csapa nyilvános kidolgozását is elvállalták – vérebeikkel egyetemben.
Az utánkeresés eredményesnek bizonyult, a négylábú vadásztárs megtalálta a kihelyezett szarvaslábat. A jelenlévő gyerekek a bemutatót követően a Gyulaj Zrt. Lengyel-Annafürdői Erdei Iskolájának stábjával közösen világító lampionokat fabrikáltak, hogy a szürkületben induló szarvasbőgés-élménytúrán ne kelljen „vakon” bandukolniuk.
Az apró kezekben szürkületkor a kis mécsesek valóságos fényáradatot árasztva imbolyogtak a parkerdő útjain, amikor nekivágott a gyerekhad, hogy meghallgassa a szeptemberi erdő lenyűgöző „orgonakoncertjét”. Az akusztikai élmény nem is sokat váratott magára, a sűrűben – bőgőkürtökkel felszerelkezve – rejtőzködő erdészek-vadászok olyan hangulatot teremtettek, amilyen talán csak a mesékben vagy éppenséggel a dunántúli erdőkben tapasztalható…
( szöveg és képek: GYULAJ Zrt., Wallendums Péter)