Éjszakai rakósbotozás – kora estétől éjfélig

Beköszöntött a nyár, az igazi, embert próbáló kánikula. Már nem olyan, mint gyermekkorom nyarai. Azokat el lehetett viselni a szabadban játszva, pecázva, strandolva. A mai nyarak forrók, elviselhetetlenek. Itt már a napernyő sem segít. Az alatt ülve is folyik rólunk a víz, még horgászat címén sem lehet megbarátkozni vele, pedig azért az ember sok mindent elvisel. Számomra a horgászat ideje ilyenkor áttevődik az éjszakára. Szívesebben küzdök meg a tengernyi szúnyoggal, mert azokkal meg lehet, nem úgy a hőséggel. Rakósbotozni is szívesebben ülök le kora estétől 11-ig – éjfélig, mint nappal.

Alkonyat a Tüskei-tavon

Aznap is este 8 körül értem a Tüskei-tó partjára. A halőr szerint a horgászok keveset fogtak. Azonban én bíztam a finomszerelékben. Úgy gondolom, ha a halak csak egy kicsit is mozognak, akkor azokat rakóson meg lehet fogni.

Mindig, minden kéznél legyen, és semmi se legyen útban, még akkor sem, ha esetleg
föl kell állni a ládáról

Vacsoraidő

Ládámat egy közeli stégen állítottam be. Éjszakai horgászatnál, tekintettel a majdani korlátozott látási viszonyokra, mindent úgy kell elhelyezni, hogy kéznél legyen, azonban semmi se legyen útban. Nincs rosszabb érzés, mint törött bottal távozni. Tehát a pakolást célszerű nagy körültekintéssel, és ha lehet, még világosban megejteni. Gondolni kell a szúnyoginvázióra is.

Ládám mellett két spirál is ontja a füstöt, jó eredménnyel

Többféle megoldás létezik. Én a krémeket, spray-t nem szeretem. Inkább füstölőt, végső esetben szúnyogruhát használok. Miután minden a helyére került, következett az etetés. A tó igen fertőzött törpeharcsával. A célhal pedig a ponty és az amur volt, ezért a szúrós ördögök kiküszöbölésére most is a tejsavas erjesztésű kukoricát használtam.

Etetésre előkészített tejsavas erjesztésű kukorica

Kétzacskónyi mennyiséget öntöttem egy kis vödörbe, mert ebből könnyebb etetni, csalizni, nem lesz az ember keze koszos a zacskó oldalától, amikor belenyúl. Ha sok a törpeharcsa, célszerű az apró magvak elhagyása is, mert azt is föllegelik és zavarják mozgásukkal a többi halat. Érdemes egyforma magvak használni, ha azok csúzlizása a cél, mert különböző méretű magvakat nem lehet egyenletesen, ragasztás nélkül a horgászat helyére lőni a méret-, és súlykülönbség miatt. A kukoricaszemek mindig messzebb röpülnek, mint pl. a repce.

Két szem kukorica egy 16-os horogra kötött hajszálelőkén

Alapetetésnek öt csészével tettem be, majd csúzlival is lőttem köré, hogy a halakat az etetés környékén tartsam. Az egy helyre lerakott magvak azt eredményezik, hogy a halak ráállnak és habzsolják, a körülötte lévő csalit pedig nem veszik észre, és csak lökdösik. Ilyenkor tapasztalhatjuk, hogy sok beleúszásunk van, üreseket vágunk be. Ezt lehet kiküszöbölni a nagyobb területre szórt magokkal. Ilyenkor a halak nagyobb területen szedegetnek, és a csalit is könnyebben észreveszik, gyakrabban fölveszik.

A három körüli tükrös még teljes sötétség előtt jelentkezett

Eredményes éjszaka

A horogra is ilyen kukorica került, mégpedig két szem és előkére fűzve. Egyre szívesebben használom „konyhapecánál” a fűzött csalit. A halat nem viszem el, ezért egész apró méretű és szakáll nélküli horgot használok, mert a halat így csak kevésbé sebzem meg. Mondjuk, ehhez azért kellett, hogy valaki gyártson erre alkalmas, erős és megfelelően kisméretű horgot. A PRESTON PR36 és PR38 típusai tökéletesen alkalmasak ehhez a módszerhez. Még a 18-as méretűvel is könnyedén megfoghatók a több kilós pontyok. A főzsinór 0,18-as, az előke pedig 0,17-es fluorocarbon volt. A botban 1,85-ös tömör gumi várta a csatát. Az úszó pedig 0,5 g-os CARPERIOR, világítópatronnal szerelve. Utolsó simításként még egy patront tekertem szigetelő szalaggal a görgőre is, hogy hátratoláskor pontosan lássam annak helyzetét. A kapásokra sem kellett sokat várni.

Másodikra azért még időben visszaértem az időzítőre állított fényképezőgép lencséje elé

Nyáron, meleg időben és meleg víznél, ha az ember pontyot akar fogni, az erjesztett magvaknál kevés jobb találmány van, különösen olyan vizeken, ahol a halak nem ismerik a pelletet, bojlit. Saját speciális módszerrel erjesztett magvaink pedig különösen eredményesek tudnak lenni. Bizonyították ezt már sok versenyen (éppen az éjszaka is) nálam és másoknál is.

A képen látható bodor füst a szúnyogfüstölőtől származik

Az első potykára talán, ha 10 percet kellett várni. Az úszót a víz alá húzta, én rávártam, ahogy fűzött csalinál illik, majd néhány perc fárasztás után már a merítőben is volt. Ezt követte még gyorsan három kisebb társa, majd egy kapástalan időszak következett. Tapasztalatom, hogy az est beálltával a halak is leállnak hosszabb-rövidebb időre, majd újrakezdik a táplálkozást.

Itt pedig már kifárasztva várja a merítést. Csak egy fotó erejéig várattam!

Most sem volt ez másként, jó egyórás pihenőt és némi kapásgyorsítót (jelen esetben további magadagolás) követően ismét megjelentek az etetésen. Jól látszott, ahogy lökdösték az úszót. Több kisebb pontyot követően, mintegy a horgászat befejezéseként, még érkezett egy jó hármas tőponty is. Éjfél körül, hét fogott ponttyal fejeztem be a horgászatot.