Gondolatok a vertikális horgászatról IV. rész – Készségeim Evolúciója
Mottó: Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni! Aki kompromisszumok nélkül szeretne vertikálisan horgászni, annak bizony új felszerelésre lesz szüksége.
Bízom benne, hogy cikksorozatom után egyre több vertikális horgász fogja színesíteni vizeinket, így egymás tapasztalataira építve tökéletesíthetjük tudásunkat, technikánkat!
Amikor csak ismerkedünk egy horgászmódszerrel, még nem lehetnek pontos elvárásaink a beszerzendő készségekkel szemben. A felszerelés kiválasztásához barátoktól, horgászirodalomból vagy a felkészült horgászboltosoktól kapunk segítséget. Csak később, mikor ráérzünk a technikára és van egy kis tapasztalatunk, látjuk meg a megvásárolt bot, orsó, damil esetleges gyengeségeit, így következő alkalommal már saját igényeinknek megfelelő felszerelést választhatunk. Lássuk be, ez a folyamat nagyon költséges és időigényes még akkor is, ha használt felszereléseinken tovább tudunk adni. Mostani írásomban kronológiai sorrendben mutatom be az általam kipróbált felszereléseket, a kezdetektől a legfrissebb állapotig. Teszem ezt azért, hogy senkinek ne kelljen végigmenni az általam bejárt úton. Elég, ha a rajtvonaltól egyből a célba lépnek majd. A választáshoz adott segítségemet indokolja még az az elképesztő kavarodás, ami a vertikális botok piacán található, akciók és dobósúlyok tekintetében. Megjegyzem ismét, hogy az általam leírtak csak a saját véleményemet tükrözik, amik egyrészt szubjektívek, másrészt ismereteim bővülésével finomodhatnak is. Bízom benne, hogy cikksorozatom után egyre több vertikális horgász fogja színesíteni vizeinket, így egymás tapasztalataira építve tökéletesíthetjük tudásunkat, technikánkat.
Egy tökéletes felszerelés, egy tökéletes helyen.
Az ilyen felszerelés használatával egy kézzel tudunk horgászni, míg a másik kezünkkel a csónakot tudjuk irányítani. A felszerelésnek még egy előnye van: csak egyfajta botfogás létezik!
Első kísérletem
Mikor még nem akartam nagyobb költségbe verni magam, a vertikális csalikat egy 2,7 m hosszú közepesen kemény bottal emelgettem. Ezzel a “hosszú bottal” csupán csak négy probléma adódott. Egyrészt nehéz volt, így már pár órás emelgetés kikészítette a csuklómat. Másrészről az előző cikkben leírt finom kis pöccintéseket nem igazán tudtam megvalósítani. A harmadik és legnagyobb hátránya a puhaságából származott. Nem továbbította a bot a csuklómba a finom kis jeleket a fenékről. Amikor ezt írom, nem is a kapásokra gondolok igazán, hanem az alattomos kis gallyakra és akadókra, amiket a lágy és nehéz bot már csak akkor jelzett, mikor végképp leakadtam a csalival. A negyedik negatív tulajdonság a hosszú bot szélhatásnak való kitettsége volt. Igaz, egy-két halat köszönhetek annak a bakinak, hogy épp a szél által rútul megmozgatott bot helyzetét akartam korrigálni, így egész mást csináltam, mint szerettem volna. Ezekből a szituációkból tanulni ugyan lehetett, de én még mindig azon a gyarló állásponton vagyok, hogy a csali csinálja azt, amit én akarok, és ne azt, amit a természet erői gondolnak. Ezen hátrányok ellenére nem lehet azt mondani, hogy egy 2,7-3 m-es bot alkalmatlan vertikálni, de mindenesetre koránt sem tökéletes. A hosszú bot témakörhöz azt is hozzá kell fűznöm, hogy állóvízen egy apró kövezést, vagy egy márgás dombocskát, esetleg egy mélyedés széleit vertikális csalikkal egy kemény 4,2 méteres bottal lenne legcélszerűbb mártogatásszerűen kivallatni, ráadásul lehorgonyzott csónakból. Mindezt persze akkor, AMIKOR NEM FÚJ A SZÉL. Sajnos azonban erre az apróságra nem sokan tudunk akár heteket várni!
A képen 2 hajszálpontosan azonos dobósúlyú vertikális bot látható, melyekre ugyanakkora, 40 grammos súlyt akasztottam! Amelyik botnak ennél a súlynál teljesen behajlik a spicce, az az én nézeteim szerint alkalmatlan vertikális horgászatra!
Második zsákutcám
Következő ötlet a lékbot volt. Felhajtottam a leghosszabbat, amit csak a piacon lehetett találni. Az 1 méteres Top Mix bot szimpatikus pirosra festett spiccel, és fantasztikus akcióval rendelkezett. Rugalmas volt, de nem kőkemény. Nagyon büszke voltam szerzeményemre, ráadásul csak 1500 forintomba került. Első bevetésén remekül helytállt az apróság. A bot elhanyagolható súlya miatt annyira közvetlen volt a kapcsolat a csali és közöttem, hogy olyan érzésem volt, mintha a saját kezemmel tapogattam volna a medret. Mint tudjuk, minden csoda 3 napig tart, így ez a bot is hamar a többi poros lékbotom társaságában várhatta tovább a kemény fagyok beálltát. Hogy mivel érdemelte ki kegyvesztését? Egyrészről ez a méret már túl rövid ahhoz, hogy a csónakból egyáltalán problémamentesen ki tudjam lógatni a csalit, másrészről kevés tartalékkal rendelkezik a mederfenék változásainak követéséhez. Képzeljünk el egy 0,8 méteres mederesést, és azon a vertikális horgászatot. A meder pontos követéséhez a kis bottal legalább háromszor kell zsinórt engednünk, ha el akarjuk kerülni, hogy a spiccünk a vízbe érjen. Egy kétméteres társával viszont még éppen meg lehet úszni zsinóradás nélkül a szituációt. A túl rövid botnak még az is hátránya, hogy az emelésekhez már nemcsak csukló- és alkar-, de akár teljes karemelésekre is szükség lehet. Ez pedig megint csak fárasztó! A teljesség érdekében arra a lehetséges szituációra is fel kell hívnom a figyelmet, amikor egy jobb hal megakasztása esetén a hal átmegy a csónak alatt. Ilyenkor minél gyorsabban próbáljuk arra az oldalra átvezetni zsinórunkat, amelyiken álomhalunk védekezik, elkerülendő a csónak oldalán végigfutó zsinór sérülését. Egy rövid bottal ebbéli igyekezetünk közben vagy beakadunk a motor csigájába, vagy rosszabb esetben belepottyanunk a vízbe, mindenesetre garantáltan alulmaradunk a küzdelemben. Egy szó, mint száz, használhatunk lékbotot vertikálni (a lékhorgászat nem témája e cikknek), de ne csodálkozzunk azon, ha a vasárnapi Maksa Híradó kandikamerás részében saját magunkon mulatunk majd jókat.
A botválasztásnál épp ezért nincs biztonságban a tapasztalatlan vásárló, ha csak a boton feltüntetett akciót tartja szem előtt a beszerzéskor. A bot keménységének a csali vezetésen kívül, az akasztásnál is nagy jelentősége van
Majdnem…
Miután másodízben is zátonyra futottam a botválasztás terén, még mindig volt bennem tartalék a fukarságból és önfejűségből. Ahelyett, hogy a piacon akkorra már kapható kiváló, de drága vertikális botot vettem volna meg, egy olyan botot választottam, ami az addig kialakult igényeimnek (nagy részben az anyagiaknak is) legjobban megfelelt. Ugyan a későbbi használat közben kiderült, hogy a – DAM Calyber Spin 14-42 g MH – nem elégítette ki 100%-osan elvárásaimat, nem bántam meg beszerzését, sőt azóta is állandó partnerem horgászataimon. Van olyan vertikális csalim, amit csak ezen a boton tálalok föl a tüskéshátúaknak, és ha egy botot vihetek csak magammal cserkelni, biztos ezt teszem a csomagtartóba. De nézzük is meg egyből, hogy miért nem ez a bot lett az abszolút befutó! A bot hossza megfelelő, de nem elég merev ahhoz, hogy a 18-20 gramm fölötti csalikkal is mindent meg tudjak oldani vertikálisan. (Akkor van nagyon ritkán szükség 20 gramm fölötti csalik bevetésére, mikor mélyebb vízen erős szelet kapunk. Ilyenkor ahhoz, hogy a csalit magunk alatt tudjuk tartani, akár 30 grammos jigfejre is szükségünk lehet). Pont ez a tulajdonsága azonban sok minden más módszerhez alkalmassá teszi. Egy tökéletes, úgynevezett allround (mindenre jó) bot. Bátran tudom ajánlani azoknak, akik pergető bot vásárlás előtt állnak, de nem akarnak kifejezetten csak vertikális horgászatra alkalmas készséget venni. Ezzel a pillekönnyű bottal bátran lehet tavakban, folyókban 20 grammos csalikig vertikálni, 10-15 grammos fejekig hagyományosan gumizni, és 15 grammos kanalakig blinkerezni. Hatalmas gyűrűi miatt a dobótávolsága alig marad el pár méterrel 2,7 méteres társaiétól, és kellő gerincessége révén minden rezzenését érezzük a csalinknak.
Az ilyen felszerelés használatával egy kézzel tudunk horgászni, míg a másik kezünkkel a csónakot tudjuk irányítani. A felszerelésnek még egy előnye van: csak egyfajta botfogás létezik!
„Oly nehéz a választás…”
Mielőtt bemutatnám soron következő szerzeményemet, amellyel valóban professzionális csali vezetést tudunk megvalósítani, térjünk vissza egy gondolat erejéig a fentiekben már említett bot-dobósúly problémára. Amikor egy pergető (spinning) botot keresünk, például süllő horgászatához, majdnem elégséges információt kapunk a botról már első ránézésre, ha ezt a feliratot olvassuk: „10-40 g”. Ezt az információt egy kicsit konvertáljuk a tapasztalatainknak megfelelően, de máris tudjuk, hogy ezzel a bottal a 7 és 20 gramm közötti csalikkal tudunk majd jól horgászni. Ezután kézbe vesszük a pálcát, megsuhogtatjuk, majd az eladó segítségével jól meghajlítgatjuk, s ha valóban találkozik elképzeléseinkkel, megvesszük. (Félve teszem hozzá, és nem akarok megkavarni senkit, hogy a botról még ilyenkor sem tudunk túl sokat, annak valódi tulajdonságai az első horgászatok, és az 5-10. megfogott hal után törnek felszínre majd igazából). A vertikális botoknál azonban nem dobósúlyról, hanem vezethető csali súlyról kéne beszélnünk, mert nem dobáljuk velük a csalit, csak leengedjük magunk alá. Ennek ellenére a gyártók ráírnak mindent, ami csak eszükbe jut, csak azt nem, amit valóban kéne! A következő képen 2 hajszálpontosan azonos dobósúlyú vertikális bot látható, melyekre ugyanakkora, 40 grammos súlyt akasztottam! Amelyik botnak ennél a súlynál teljesen behajlik a spicce, az az én nézeteim szerint alkalmatlan vertikális horgászatra! Ez nem azt jelenti, hogy más módszerhez akár nem tökéletes, mindenesetre abban a tartományban, ami rá van írva, nem alkalmas a vertikális horgászatra. A botválasztásnál épp ezért nincs biztonságban a tapasztalatlan vásárló, ha csak a boton feltüntetett akciót tartja szem előtt a beszerzéskor. A bot keménységének a csali vezetésen kívül, az akasztásnál is nagy jelentősége van. Erre majd a következő cikkben, a csalik tárgyalásánál térek ki részletesebben.
Rozika
Ezen kis kitérő után mutatnám be „Rozikát”, (Rozemeier Qualifier Jointed Vertical Jigging 200, 14-28g) mely botról nem tudok sokat írni. Maga a tökéletesség. Azt is megérezzük vele, amikor a süllő még csak gondolkodik a támadáson! A 14-28 gramm ezen a boton azt jelenti, amit jelenteni kell. A 10 gramm alatti fejeket már nem nagyon fogjuk érezni, a 30 grammos jigfejek fölött pedig már kezd meghajlani a bot, így a csali csak késve követi parancsunkat! Valószínűleg ilyen méretű fejre azonban nem is lesz szükségük. Lehorgasztott fejjel írom le a pálca egyetlen hibáját: nem forgalmazzák már Magyarországon. Mielőtt bárki is búsulóra fogná, gyorsan menjünk bele a bot helyes tartásának témakörébe, melynek végére talán nem fogják bánni, hogy lecsúsztak egy ilyen remek botról.
A bot megfogása és tartása
1. Az első képen látható, hogy a gyűrűs- és középső ujjaink között helyezkedik el az orsó talpa, a csalit pedig emelés közben a szabadon maradt hüvelykujjunk botra ütésével keltjük életre. Jó módszer annak, akinek ügyes hüvelykujja van. Az enyém alkalmatlan a feladat ellátására
2. Revolverfogás. A legfinomabb és legtechnikásabb csali vezetést teszi lehetővé. Egyetlen komoly hátránya az, hogy bevágásnál extrém módon terheljük az orsó lábát. Nem ajánlom senkinek, én két orsóm lábát is eltörtem rövid idő alatt
3. A botot felülről tartjuk, kis-, gyűrűs-, és középső ujjunkon, és hüvelykujjunkkal támasztjuk, miközben mutatóujjunk a bot blankjára fonódik
A 2-es számú technika elvetése után ezt a bottartást alkalmaztam mindaddig, amíg rá nem untam a rengeteg munkára, ami egy peremfutó orsó alkalmazásával jár. Hadd elemezzem azt a szituációt, amikor egy hosszú medertörésen próbálunk maradni csónakunkkal, miközben közepesen fúj a szél. Bal kezünkkel folyamatosan irányban tartjuk az elektromos motor segítségével a csónakot, jobb kezünkben pedig a bot van. Amikor áthaladunk a medertörés fölött, át kell váltanunk a felkapó kart, és damilt kell engednünk, hogy a mederfeneket követni tudjuk. Ha nagyobb a törés, akkor kétszer-háromszor is elvesztjük így (a bal kezünk elengedi a motor gázkarját) a kontrollt az elektromos motor fölött. Arról nem is beszélve, hogy a törés túloldalán lehet felorsózni az addig leadagolt zsinórtöbbletet.
A revolverfogás miatt, mivel a bevágásnál extrém módon terheljük az orsó lábát, – nem ajánlom senkinek -,két orsóm lábát is eltörtem rövid idő alatt
A tökéletes megoldás
A probléma kiküszöbölhető, igaz, egy kicsit „fájó” módon. Azt már említettem, hogy fukar ember vagyok, azt még nem, hogy kényelmes is. Ebben a szituációban a kényelmem győzött. Beszereztem egy multiplikátor orsót (ABU Pro Max), és egy minden mai igényemet kielégítő revolvernyelű botot (SavaGear Butch Light 205 cm 15-60g). Már hallom is, ahogy néhányan felhördülnek a multiplikátor orsó hallatán! Nem kell félni tőle! Azért nem, mert nem kell dobnunk vele, így nem kell használnunk bonyolult túlpörgés gátló fékrendszerét sem. Egyedül a csillagféke érint minket, ami a peremfutó orsók első (vagy hátsó) fékével azonos szerepet lát el.
Már hallom is, ahogy néhányan felhördülnek a multiplikátor orsó hallatán! Nem kell félni tőle! Azért nem, mert nem kell dobnunk vele, így nem kell használnunk bonyolult túlpörgés gátló fékrendszerét sem
Nem kell mást tennünk, mint zsinóradáskor a szabadonfutó (A) gombot megnyomnunk hüvelykujjunkkal, minek következtében csalink leereszkedik a mélybe. Amikor leért a fenékre a plasztik, csak felemeljük ujjunkat a kioldóról (A), és máris kezdődhet az emelgetés – (ha (B) kapcsolót kikapcsoljuk, a szabadonfutó mindaddig bekapcsolva marad, amíg el nem indítjuk az orsót). Ha pedig fel akarunk tekerni a zsinórból, azt megtehetjük a dob forgatásával, amit szintén hüvelykujjunkkal tudunk kivitelezni! Az ilyen felszerelés használatával egy kézzel tudunk horgászni, míg a másik kezünkkel a csónakot tudjuk irányítani. A felszerelésnek még egy előnye van: csak egyfajta botfogás létezik!
Tisztelt Olvasó! Természetesen más gyártók hasonló karakterű és funkciójú felszereléseivel is hasonló horgászélményben lehet részünk (pl. http://ehorgasz.hu/botok/vertikalis_bot/cleveland_vertikal_1,80-1,95_20-60 ), de ajánlani csak ezeket tudom bátran, mert a többiek összehasonlító tesztelésére sajnos nem volt módom. A botok, orsók kiválasztásánál mindig a „szükséges és elégséges feltételek” meglétét tartottam szem előtt, azaz megpróbáltam megtalálni azokat a készségeket, amik megfelelnek a speciális igényeknek, de nem feltétlenül a legdrágábbak.
( szöveg és képek: Medgyasszay Csaba )
