Gondolatok a vertikális horgászatról III. rész – Csalik és történetek…

A halak táplálkozása annyira összetett, több, együttesen ható tényezőtől függő folyamat, hogy az éppen “fogós” műcsali megtalálásához széles ismerettel és tapasztalattal kell rendelkeznie a horgásznak.

Minden egyes alkalmat, amikor sikerül megtalálnom a halfogáshoz vezető utat, egy-egy kalandnak élek meg. Izgatottan újságolom el barátaimnak a fogások részleteit, a gyakori összejövetelek során pedig sokáig elemezgetjük, morzsolgatjuk horgászataink tanulságait

A csali kérdése a legbonyolultabb, ámbár legizgalmasabb része a pergető horgászatnak. Néha, mikor nem sikerül megfejtenem a halak napi diétáját, merengve gondolok vissza a régi szép, serdülőkori horgászataimra.

Fin’S Fish. Széles méret- és színválasztékkal rendelkező szilikon család. Igen kemény anyagból van, így rendkívül kapásálló!

“Messzeringó gyerekkorom világa”

Barátaimmal reggelente bicajra pattantunk egy szál teleszkópos bottal, és egy kishalfogó hálóval. A horgászathoz szükséges horgok, ólmok elfértek a hastáskánkban. A kishalfogás után lendültek is a cseppólommal szerelt mártogató készségek a kövezés elé, és pár perc múlva már tűztük is bilincsre az egymás után jövő kősüllőket. Mivel hal akadt bőven, nem gondolkodtunk azon, hogy egyik nap miért fogunk 10-et, a másikon csak 5-öt. A 3 kilós limit sokszor összejött, néha egy-egy „fehér” is becsúszott, és ilyenkor boldogan tekertünk haza a nyári forróságban. Nagyon egyszerű horgászat volt. Csak arra kellett figyelni, hogy a legjobb helyekre mi érjünk ki leghamarabb, és hogy déli szélnél a peca helyett inkább a focival foglalkozzunk. Később, a balatoni kősüllő-állomány drasztikus csökkenésével egy időben kezdtem kacsintgatni a műcsalis horgászat irányába, így gyorsan „halmozottan hátrányos” helyzetbe kerültem. A kevésből kellett megfogni a halakat, mindenféle fura kütyüvel, amikhez elfelejtettek mellékelni használati utasítást. A pergetés végül életem meghatározó részévé vált, és az évek során lassan azon kaptam magam, hogy eltűnt csalis repertoáromból az élő és döglött hal.

Rozemeijer Vertikális csalik. Rendkívül fogósak, de anyaguk az ólom hatására megbarnul, és megfolyósodik. Közepesen kapásálló. A horgászat befejeztével az ólomfejet próbájuk kicsit kihúzva távol tartani a testtől

Talán azért, mert már nem érzem kihívásnak ezekkel a horgászatot, de az is biztos, hogy már képtelen vagyok tétlenül ülve, órákon át kapásra várni. Néha tudom, hogy sokkal eredményesebb tudnék lenni természetes csalikkal, mégis inkább üres kézzel megyek haza egy hosszú pergetés után, és azon töröm a fejem, hogy következő alkalommal hogyan lehetne kapásra bírni műcsalik használatával kedvenceimet. A gyermekkor elmúlt, annak minden bájával és romantikájával együtt, de emlékezetes kalandokban még manapság is részünk lehet. Én minden egyes alkalmat, amikor sikerül megtalálnom a halfogáshoz vezető utat, egy-egy kalandnak élek meg. Izgatottan újságolom el barátaimnak a fogások részleteit, a gyakori összejövetelek során pedig sokáig elemezgetjük, morzsolgatjuk horgászataink tanulságait. A következőkben pár horgászkalandom felelevenítése révén próbálom meg színesíteni az amúgy szürke és száraz csalibemutatót, valamint rámutatni azokra az apróságokra, amik befolyással lehetnek csaliválasztásunkra.

A Wiggle Tails egy univerzális csali. Lassan emelgetve csábító, billegő farokmozgást végez, azonban hagyományosan gumizáshoz használva bármelyik twisztert „leveri” veretésben. Nagyon jó a kapásállósága!

 Készletek

Egyik alkalommal Andrással indultunk a halak nyomába. A reggeli órák igen eredményesen teltek, de amint felszállt a köd, és éles napsütés vakított el bennünket, a kapások leálltak. Odáig narancssárga színű, 8 centiméter körüli Fin’S-ekkel emelgettünk, és mivel szépen volt kapás, nem is váltottunk. A hirtelen bekövetkezett fényváltozás utáni csendben, ki-ki érzése szerint elkezdett kísérletezgetni. András találta meg elsőnek a megfelelő csalit, egy 15 cm-es Rozemeijer Fishy Shad személyében, ráadásul a Pearl Glass színben. A régebbi változatoknál ez a csali szinte teljesen átlátszó volt, némi ezüstszínű fém glitterrel tarkítva. Sajnos a mai napig nem tudom, hogy ez alkalommal a csali extrém rugalmassága, vagy éppen a nagysága, esetleg átlátszó színe váltotta ki a süllők támadását. Mindenesetre én (mivel nem volt még hasonló csalim se) a nap további részében hoppon maradtam, míg András egymás után értékesítette kapásait. Az eset után mind színekben, mind méretekben felfejlesztettem készleteimet.

Spro HS vertikális csalik hasonlóan lágy anyagból készültek, mint a Rozemeijer csalik, de az ólom nem oldja fel testüket. Egyféle nagyságban létező, nagyon jól használható csalik, közepes kapásállósággal

 Frekvencia

Egy másik alkalommal Tomi barátommal egy csónakos horgászat során az ismert kövezéshez értünk. Mivel a vertikális horgászathoz nem volt elég szél, (a sekély vízben nem akartuk a motor hangjával megriasztani a halakat), úgy döntöttünk, hogy hagyományosan dobáljuk meg a területet. Épp a Wiggle Tails-ekkel horgásztunk, ezért a hagyományos gumizáshoz nem kellett csalit sem cserélnünk. Ebben az esetben azonban az agresszívabb csalivezetés nem hozta meg a várva várt sikert. Már arra gondoltunk, hogy elhagyjuk a pályát, ahogy ezt feltételezésünk szerint a „tüskéshátúak” is tették, de közben a hosszú kövezés másik végére egy ismeretlen csónak horgonyzott le. Az ügyes kezű, halszelettel pickerező horgászoknak 4-5 percenként volt akciójuk, így mi is megnyugodtunk, hogy van hal, már csak meg kell találni a megfelelő csalit! Előkerültek az addig jól bevált gumihalak és twiszterek, de egy árva koppintást sem tudtunk kierőszakolni. Kezdtük azt gondolni, hogy a kövezésnek felénk eső oldalán tényleg nincsenek halak. Utolsó erőfeszítésként elővettem soha ki nem próbált kísérleti „titkos fegyverem”, egy nagyon lassan húzható, direkt erre a köves, kagylós helyre átalakított és kissé megspékelt támolygómat. Onnantól kezdve minden egyes dobásra kirobbanó vehemenciával ütötték le csalimat az addig közömbös halak. Igen komoly kontrasztként, Tomi még dobott párat aktuális csalijával, de harmadik halam után kért egyet a csoda csalimból. Érdekes módon az első bevontatására kapást tudott elérni, és pár percen belül ő is megfogta első halát. Ebből a történetből én azt fogalmaznám meg konklúzióként, hogy nem minden esetben tudunk a gumik által keltett vibrációval kapást kicsikarni. Néha egy lassan vezetett wobbler, vagy egy beesés után hirtelen megindított villantó lehet a megoldás kulcsa.

Balzer Drop Shot gumihalak. Széles méret- és színválasztékban kaphatók. A kapásállóságuk gyenge, cserében viszont rendkívül fogósak, és nem drágák

 Szín

Következő esetem Czinihez és Endréhez kötődik. Megint csak jól kezdődött, s a papírformának megfelelően alakult a nap. Egy apró csalit ajánlottam barátaimnak, tudván azt, hogy azzal horgászva biztos eredményesek lesznek, mert a kisebb kövesek is felveszik, de a nagyobb fehérek sem vetik meg. Jómagam talán egy 12-13 cm-es Spro csalival horgásztam, így szelektálva a halak méretét. Czini már a hatodik halánál tartott, miközben Endrének még ütése sem volt. Csalijaik mind méretben, mind súlyban megegyeztek, különbség csak a színben adódott. Miután készletemből kisegítettem Endrét, és lecserélte csaliját, beindult neki is a verkli. Öröm volt nézni, ahogy felváltva görbültek botjaik. A szín kérdéskör megér egy kis kitérőt, mielőtt utolsó történetemet leírnám. Számos ragadozónknál figyeltem meg a csali színének fontosságát. A süllő tekintetében kiemelt szerepet kap ez a kérdés, mert a magyarországi ragadozóhalak közül a süllő rendelkezik egyedül a „tapetum lucidum” nevű fényvisszaverő hártyával, mely a szem retináján helyezkedik el. Ezért képes a süllő- más éjszakai állatokhoz, mint például a macskához hasonlóan – rendkívül rossz fényviszonyok mellett is jól látni. Amerikai kísérletek igazolták, hogy a süllők a sárga, a narancs, és világoszöld színeket látják jobban, míg a kék, és a sötétvörös színeket kevésbé. A leírtakból mégsem egyértelműen következik az, hogy minél rikítóbb színű csalikkal horgászunk, annál eredményesebbek vagyunk.

Storm gumihal. Nemcsak a „V”, vagy a „tű” farkú gumihalak alkalmasak vertikális horgászatra. Tiszai horgászok körében régóta népszerű az „emelgetés”, melyet gumihalakkal, twiszterekkel végeznek. Bár kétségtelenül az új csalik új lehetőségeket teremtenek, nem a csalitól válik vertikálissá a horgászatunk!

 Alak, vezetési technika

Utolsó kalandomat az elmúlt napokban éltem át, mikor is egy, az idei évben kitűnően teljesítő Balzer Drop Shot csalit alkalmaztam, egy olyan zavarosan kavargó vízben, ahol semmi kétségem nem volt afelől, hogy a süllők nem láthatták csalimat. Mivel a 10 cm-es „razbóra” színű csali volt még botomon, ezért a horgászatra szánt maradék fél órában lustaságból ezzel kísérletezgettem. Az eredmény meglepő volt. Arról a helyről, ahol barátom 10-15 percet elidőzve sikertelenül küldte harcba az elképzelésünk szerint legjobban látható fehér és neonsárga gumihalakat, a koszos víz színével megegyező színű csalimmal egymás után szedtem ki az éhes ragadozókat. Ez utolsó történetből látható, hogy bár a szín igenis nagy jelentőséggel bír, nem mindig azokat díjazzák a halak, melyeket mi is fogósnak tartunk. Van, amikor a hasonlóság a természetes táplálékkal nagyobb jelentőséget kap. Mai kalandozásunk zárszavaként ki kell jelentenem (bár látszólag ellentmond a korábban leírtaknak) hogy a bot, az orsó és a többi horgászkellék csak harmadlagos jelentőséggel bírnak egy jól megválasztott csalihoz képest. Egy 12 centis gumihallal akkor sem fogjuk megfogni a 25 centis kősüllőket, akármilyen bot is van a kezünkben. A helyzethez illő 5 centis apró gumihalat is húzhatjuk vízközt naphosszat, valószínűleg csak a balinok fogják értékelni ténykedésünket. Természetesen azért nincs semmilyen ellentmondás a leírtakban, mert ha a megfelelő csalival és annak megfelelő tálalásával eljutunk a kapásig, a kapás érzékelésénél, és a hal megakasztásánál már igenis nagy szerephez jutnak a speciális igényeknek megfelelő, jól megválasztott készségek. Úgy gondolom, hogy a figyelmes Olvasó a látottak és olvasottak alapján készen áll az első bevetésére, mégis arra kérem, tartsanak velem egy utolsó rész erejéig, ahol a csalik felszerelvényezéséről, és egy új, magyar fejlesztésű vertikális jigfejről teszek majd említést.

( szöveg és képek: Medgyasszay Csaba )