70 éve az örök vadászmezőkön
1943. július 4-én hunyt el Rimler Pál erdőtanácsos, vadgazda, az 1923-as Gyulaji világrekord dámbika elejtője. Rimler Pál a magánerdő-gazdaság korszerűsítésének élharcosa, az egyik legnagyobb eredményeket felmutató vezetője volt. 1867-ben született Nagyváradon. 1892-től az erdészeti akadémia befejezése után több helyen tevékenykedett főerdészként, majd 1900-ban lépett az Eszterházy Hercegi Hitbizomány gyulaji Erdőgondnokságánál szolgálatába, ahol különböző beosztásokban, megszakítás nélkül, egészen 1937-ig, nyugalomba vonulásáig tevékenykedett.
Erdőigazgatóként vezette a trianoni Magyarország legnagyobb kiterjedésű erdőgazdaságát, ami több, mint 150 ezer katasztrális hold területű volt, s külföldi viszonylatban is mintagazdaságnak számított. Az erdők fenntartása és javítása tekintetében konzervatív, az erdők közérdekű hasznosítása szempontjából viszont a legkorszerűbb szakmai elveket vallotta. A gazdálkodás belterjessé tétele érdekében végzett munkáját több, mint 100 kilométernyi erdei vasút, korszerű úthálózat, házi telefonrendszer, új fűrészüzemek létrehozása, fuvargazdaságok felállítása és megszervezése fémjelezte.
Rimler Pál az Országos Erdészeti Egyesület választmányi tagja, a Felsődunántúli Erdészeti és Vadászati Egyesület alapítója és elnöke, az Országos Erdőgazdasági Tanács tagja volt. Közérdekű munkásságának elismeréseként magyar királyi gazdasági főtanácsosi címmel tüntették ki. Ezen túlmenően nemcsak egyik legkimagaslóbb erdőgazdánk, de korának egyik legnagyobb vadászati szakembere is volt.
A két világháború közötti időszak sok, kiváló dámtrófeája közül az egyik legkitűnőbb, az 1923-as, úgynevezett Rimler-bika szintén az ő nevéhez köthető. A verekedés közben megsebesült, legyengült, pusztulásra ítélt gyulaji lapátost a vadgazdálkodást is irányító erdőtanácsos, Rimler Pál hozhatta terítékre. A trófeát, mely több érmet is szerzett, 1937-ben, a berlini nemzetközi vadászati kiállításon a bírálóbizottság világrekordnak nyilvánította, a maga 209,26 nemzetközi pontjával és a mintegy 4,20 kilogrammos trófeasúlyával – a C.I.C. által javasolt bírálati rendszer és az elért pontok alapján egyaránt. 1943-ban hunyt el, fia, László is Bedő-díjas erdőmérnök lett.
( szöveg és képek: Wallendums Péter )