Gondolatok a vertikális horgászatról II. rész

Szívem szerint a vertikális horgászathoz szükséges felszerelésekkel folytatnám írásomat, és a cikksorozat végére hagynám a csattanót, a “hogyant”. Sajnos azonban nem tehetem ezt meg, mert a csalivezetés ismertetése nélkül nem tudnám érthetően megmagyarázni a felszerelésekkel szemben támasztott igényeket. Mielőtt mélyebbre eveznénk a vertikális horgászat tengerében, szeretném kihangsúlyozni, hogy amit a következőkben olvashatnak, az csak saját gondolataim, tapasztalataim csokorba rendezése, és semmiképp sem mindenki által ismert és elismert törvényszerűségek.

Amikor a vertikális csalivezetési technikákat tanulgattam, melyek sebessége és ritmusa némely esetben teljesen eltér más pergető technikákétól, már feltettem magamnak a szokásos kérdést: miért?

Kérdések…

Sokáig tényként fogadtam el, hogy a süllő gumihalas horgászatánál 95%-ban a csali leszálló ágában van a kapás. Nem elmélkedtem ennek okán, egyszerűen tudomásul vettem. Amikor a vertikális csalivezetési technikákat tanulgattam, melyek sebessége és ritmusa némely esetben teljesen eltér más pergető technikákétól, már feltettem magamnak a szokásos kérdést: miért? Próbáltam valami magyarázatot találni az egész jelenségre. Az első szakirodalmi okfejtés, miszerint a prédahalak mozgása télen lelassul, és ezért kell a direkt erre a célra kifejlesztett csalit lassan vezetni, számomra nem állta meg a helyét. Ha ez a tétel igaz lenne, a virgoncan verető korongfarkú gumihalakkal egy ragadozót sem lenne szabad fogni télidőben, ugyanakkor a nyári időszakra teljesen felhagyhatnánk a vertikálissal. Ne tegyük! Sok élménytől fosztanánk meg magunkat! A teljes képhez hozzátartozik azonban, hogy a télen lelassuló táplálék jelensége igaz, és meg is jelentek a piacon az ilyenkor jól alkalmazható villás farkú gumihalak, de ez csak megerősítette bennem azt a gondolatot, hogy a víz hőmérsékletéhez alkalmazkodó csali és csalivezetés ugyan fontos eleme a sikernek, de önmagában nem magyarázza a vertikális technika nagyszerűségét. Gyártottam tehát tovább a különböző elméleteket mindaddig, amíg két évvel ezelőtt egy barátomnak köszönhetően lehetőségem nem nyílt akváriumi körülmények között ragadozó halak táplálkozási szokásait megfigyelni.

Az éjszakai ragadozók éjjel már kisebb százalékban vannak fenék közelben, és ki is mozdulnak az általunk könnyen beazonosítható nappali tartózkodási helyeikről, a nappali ragadozók pedig kevésbé késztethetők kapásra éjszaka!

…és válaszok

Megdöbbenve tapasztaltam, hogy mennyire más zsákmányszerző stratégiát követnek különböző ragadozóink. Ottjártamkor nappali fényviszonyok uralkodtak az akváriumokban. A hatalmas akváriumba ejtett snecire elsőként a sügérek figyeltek föl. Végig a préda nyomában úszva, hosszú és kitartó üldözés után SZIPPANTOTTÁK be áldozatukat, miközben a sügérekkel egy víztérben élő süllők mozdulatlanul figyelték végig a lakomát. A fogasok abban az esetben tettek csak egy-egy “alibi” kapó mozdulatot, amikor a sügérek elől menekülő kishalak 40 centis távolságon belül kerültek. Kicsit utána gondolva, nem is kell csodálkoznunk egy túlnyomórészt sötétben aktív halfaj nappali érdektelenségén, ahogy fordított meggondolás alapján sügérezni sem indulunk el napnyugta után. A különbség csak abban mutatkozik, hogy a nyugalomban pihenő süllő kapásra ösztönözhető, ha elég közel tálaljuk fel a „villás reggelit”! Vertikálisan pedig nappal horgászunk, és az aljzat közelében. Az éjszakai ragadozók ugyanis éjjel már kisebb százalékban vannak fenék közelben, és ki is mozdulnak az általunk könnyen beazonosítható nappali tartózkodási helyeikről, a nappali ragadozók pedig kevésbé késztethetők kapásra éjszaka!

A csuka, sügér, balin is, de főleg a süllő, kősüllő és a harcsa horgászatánál számíthatunk komoly eredményekre a vertikális módszerrel

De hogy mégis milyen halakat célozzunk meg horgászataink során? Nos, ezzel a módszerrel számos hal megfogható – volt már példa rá, hogy egy apró vertikális csalit a dévérkeszegek részesítettek előnyben, és koppintós kapásokkal emelték adrenalin szintünket – így a csuka, sügér, balin is, de főleg a süllő, kősüllő és a harcsa horgászatánál számíthatunk komoly eredményekre. Az akváriumi megfigyeléseken szerzett ismeretek birtokában találtam rá egy unalmas téli napon egy a „Sügér támadása” című videóra, melyben egy megsebzett, végét járó kishal agóniája látható. A kishal erejét vesztve lassan süllyed a mélybe, majd amint feneket ér, megriad, és az utolsó erejével párat csapva fölemelkedik a fenékről! A kép hirtelen összeállt. Vertikális horgászatnál a fenék közelében a süllő érdeklődésének hatósugarán belül igyekszünk ezt a jelenetsort megismételni a műcsalival. Aki tehát élethűen le tudja utánozni a látottakat, annak innentől kezdve gyerekjáték a vertikális horgászat. Ez persze sajnos csak az érem egyik oldala, mert egy-két dologgal még tisztában kell lennünk az eredményes horgászáshoz, de ezekről majd következő cikkemben olvashatnak. A vertikális csalivezetésről végezetül két nagyon fontos momentumot szeretnék összegzésként kiemelni.

A vertikális csalivezetés nem csodafegyver, csak egy új technikai lehetőség a horgász kezében! Számtalanszor érdemes ezt a módszert használni, néha azonban el kell vetni!

1. Azt tapasztaltam horgászataim során, hogy a süllőknél a kapás kulcsingere más és más sebességű csalivezetés lehet. Van, amikor csak a zuhanó repülő sebességével leeső gumihalra van érdeklődés, de van úgy, hogy a teljesen megállított, a vízen mozdulatlanul lebegő wobbler a hatásos. A vertikális csalivezetés nem csodafegyver, csak egy új technikai lehetőség a horgász kezében! Számtalanszor érdemes ezt a módszert használni, néha azonban el kell vetni!

2. A vertikális horgászat nagyszerűsége a hagyományos gumihalazással szemben ott mutatkozik meg, hogy itt minden paramétert saját magunk tudunk beállítani. „Hagyományos” gumihalazásnál számos trükköt tudunk alkalmazni a csali mozgásának befolyásolásához, de a leeső csali sebességét csak korlátozottan tudjuk szabályozni. Ha papucs alakú és kis súlyú jigfejet használunk, akkor bár le tudjuk lassítani a csali fenékre érését, de lehet, hogy ezt már a csali mozgásának rovására tudjuk csak elérni! Egy dolgot viszont végképp nem tudunk megoldani. A csali megállítását.

Vertikálisan horgászva viszont mi állítjuk be a csónak – partról horgászva a gyaloglás – haladási sebességét, tőlünk függ, hogy mennyit tartózkodik a csali a fenéken, a fenék fölött 10 centivel, vagy 50 centivel! Akár egyhelyben is emelgethetjük a csalit mindaddig, amíg ki nem ugrasztjuk a „nyulat a bokorból”, vagy – tegyük hozzá – el nem kergetjük végleg célhalunkat.  A következő két ábra a hagyományos, és a vertikális horgászat közti különbséget mutatja meg. Az első ábrán a hagyományos gumihalazás egy legismertebb technikáját jelenítem meg.

Az első ábrán a hagyományos gumihalazás egy legismertebb technikáját jelenítem meg

A második ábrára rátekintve egyből feltűnhet az első számú vertikális technika és a hagyományos technika közötti hasonlóság. A második ábrán további két különböző vertikális csalivezetési technikát láthatunk még.

A második ábrán további két különböző vertikális csalivezetési technikát láthatunk még!

1. A hagyományosra hasonlító, gyors, 1 másodperces megemelés, és annál lassabb, 3 másodperces visszaengedés. (A nyilak vastagsága egyenesen arányos a mozgatás sebességével.)

2. Egy pöccintés a megemelésben, aztán 2 másodperc szünet, és egy 2 másodperces visszaengedés.

3. 1 másodperces felemelés, 1 másodperces süllyesztés.

Ezeken a fő vezetési technikákon kívül léteznek még más hatékony technikák, amikre nem térnék ki, gondolva a kísérletezésben örömet lelő, saját megvalósítást igénylő horgászokra. Valamelyiket használva nagy valószínűséggel meg fogjuk tudni fogni a halakat. Akinek van kedve, próbálja meg ezek alapján a vertikális horgászatot, de komolyabb költségbe még ne verje magát. A következő cikkben a saját makacs és önfejű, számos zsákutcába torkolló próbálgatásaimon keresztül mutatok be pár olyan botot, orsót, amikkel végül meg tudtam valósítani elképzeléseimet.

( szöveg és képek: Medgyasszay Csaba )