Krokodilok az erdőből

Hatalmas, elárasztott erdőnek visszamaradt csonkjai, égmeredő csökei között állítom le a motort. Ladikom lassan tovasiklik.  Meseszép látványt nyújtanak a kristálytiszta felszín alatt feszülő farönkök, elkorhadt ölnyi ágak, az aljzathoz ezernyi gyökérrel kapaszkodó, vándorkagylókkal belepett, odvas tönkök. Micsoda rejteket jelentenek ezek az itt élő halállománynak! Párommal csak halkan, lélegzetvisszafojtva csodáljuk e páratlan képet.

Meseszép látványt nyújtanak a kristálytiszta felszín alatt feszülő farönkök, elkorhadt ölnyi ágak, az aljzathoz ezernyi gyökérrel kapaszkodó, vándorkagylókkal belepett, odvas tönkök

Az első krokodil

Könnyű kanalat kapcsolok a drótelőkémre, és lendítem is az első dobásomat egy korhadt fa mellé. Hagyom, hogy a fenékre hulljon, majd nagyon lassan indítom magam felé. Kész művészet elvezetni a kecses kis műcsalit ebben a dzsungelben. Rita csak figyel, várja a fejleményeket, nyugodt tekintettel szívja magába a tavasz első leheletét. Kanalam épp megdöccen egy víz alatti ágon. Picit visszaeresztem a pálcát és ügyesen átlibbentem a láthatatlan akadályon a csalit. Alig fordítom el a hajtókart, mikor megérzem, hogy valami rátámadt a kishalnak vélt fémre!

Jó erőben levő hallal hozott össze a sorsom. Élvezem a küzdelem minden pillanatát!

Éleset koppan kezemben a pálca, de már lendül is az akasztás. A felszínig legyezi a vizet a megakasztott, első krokodilus. Óriási burvánnyal fordul az erdőnek a meglepett ragadozó. Keményen kell vele bánnom, hiszen itt nincs lehetőség a finomkodásra. Sikerül kifordítanom a nyílt víz felé, ahol már hagyhatom, hogy kitombolja magát. Jó erőben levő hallal hozott össze a sorsom. Élvezem a küzdelem minden pillanatát! Ritus a vízbe meríti nagyméretű hálónkat, így fogadja első vendégünket.

Óvatosan vízbe emelem és hagyom, hogy saját erejéből startoljon el kezeim közül

A keret fölé kormányozom halamat, de nem nagyon tetszik neki a szokatlan látvány. Széles fejrázásokkal akar kitérni a megadott útirányból, majd megnyugodva veszi tudomásul a testére simuló szemek érintését. Finoman emeljük be a színpompás ragadozót. Gyors horogszabadítás következik, majd készítünk néhány fotót a négyes forma csukáról. Óvatosan vízbe emelem és hagyom, hogy saját erejéből startoljon el kezeim közül.

Hihetetlen halbőség!

Hihetetlen halbőség!

Hihetetlen halbőség

Páromat sem kell tovább győzködnöm, azonnal villantó után kutakodik ládájában, és temérdek műcsalit készít a keze ügyébe. Párosan cserkelünk tovább. Jó fonalat kaptam el, szinte azonnal akasztok egy kettes forma ragadozót. Kézzel emelem be, majd amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan távozhat is. A következő dobásom egy ágak alkotta öblözetbe pottyan. Épphogy csak megindítom, érzem azt a lágy megtolást, mely oly kedves számomra. Teljesen belazul a zsinórom! Gyorsan rátekerek, és már lendítem is az akasztást.

Ha itt lenne vége a mai napnak, akkor is teljesen elégedett lehetnék, de…Parádés a folytatás!

Pálcám kemény ellenállásba ütközik! Halam azonnal lehúz tízméternyi monofilt, majd erőltetésemre, nagy félkörben eloldalaz. – Ez is szép hal lesz! – jelzem páromnak az eseményt, és hogy nyomatékot is adjak észrevételemnek, a felszínig pumpálom a négy kiló feletti krokodilt. Hihetetlen a halbőség, szinte csak egy húszméternyi területet horgásztunk meg idáig és máris a harmadik legény tornázik a madzagom végén. Fülig ér a szám, annyira élvezem a fárasztást. Egyáltalán nem izgulok, csak szívom magamba a pillanatot. Néhány percet birkózunk, majd Rita ügyesen bezsákolja a fáradt halat. Kattog a gép, újabb mesés példánnyal pózolhatok a lencse előtt. Ha itt lenne vége a mai napnak, akkor is teljesen elégedett lehetnék, de…

Irigylésre méltó, hosszú, erős ragadozót emelek a csónakba

Parádés a folytatás!

Egymás után terelgetem a kezembe a szebbnél szebb krokodilokat. Kisebbek ugyan az előzőeknél, de fergeteges élménnyel ajándékoznak meg. Párom már a hetedikfajta kanalát is táncba küldte, de sajnos nincs jelentkezője. – Van még egy ugyanilyen kanalam, miért nem teszed fel? – kérdésem válaszolatlanul marad. Konok elszántsággal vallatja tovább a területet, miközben én újabb csukát terelek a ladik mellé. No, ezt már ő sem bírja tovább. Elkéri az imént felajánlott kanalamat. Igaz, hogy pár grammal nehezebb, de mintázata és alakja ugyanaz, mint amellyel én dobálok. Félszemmel figyelem az eseményeket. Párom egy hatalmas csök mellé penderíti a fémet, majd lassan indítja, és azonnal keményen akaszt. Mosolyra görbül a szám, és hitetlenkedve fordulok felé. – Poénnak nem rossz! – Ez nem vicc, jó halam van! Ez aztán a visszaigazolás!

Zsákmányunk nem adja könnyen magát. Habosra veri a felszínt, és oldalirányba elhúz néhány métert

Még most sem akarok hinni a szememnek, pedig már a füleim is jól érzékelik a felvisító orsója hangját. Lágy botja perecbe hajolva jelzi távolodó zsákmányának irányát. – Ez hihetetlen! A gépet felkapom és megörökítem az eseményeket. Rita rutinosan parírozza a jó kondinak örvendő csukát. Mert bizony ez is csuka, és nem is az aprajából. Hirtelen irányítóból fogadóvá avanzsáltam. Boldogan helyezem a merítőt a mérges szempárok elé. Zsákmányunk nem adja könnyen magát. Habosra veri a felszínt, és oldalirányba elhúz néhány métert. Párom feszült tekintetén kellő izgalmat vélek felfedezni. – Ne idegeskedj, nagyon jól lehet akadva, nem is látom a kanalat! Ügyesen fékezi meg a rohamot. Lágyan fordítja elém a meglepett harcost. Hirtelen mozdulattal húzom a háló szemei közé az ötkilós zsákmányt. – Hopp-hopp, hopp! Szól a csatadalunk. Irigylésre méltó, hosszú, erős ragadozót emelek a csónakba.

A fák közötti sekélyebb vízrészeket hiába vallatjuk, csak a holtág medrének legmélyebb pontjaiban lelünk még néhány éhesebb ragadozóra

A szokásos procedúra után, egy finom puszival a homlokán távozhat párom meseszép hala. A nap közben megtette útjának javát, és a kapások is alább hagynak. Néhány kisebb példányt még be tudok csapni, de azokat is csak a fenékről felrángatott, majd elejtett kanálvezetéssel. A fák közötti sekélyebb vízrészeket hiába vallatjuk, csak a holtág medrének legmélyebb pontjaiban lelünk még néhány éhesebb ragadozóra. Aztán már ez a módszer is kudarcba fullad. Elcsendesednek a csukák, befejezték a táplálkozást. Boldogok lehetünk, hogy a nap legaktívabb perceit itt tölthettük. Elcsomagoljuk a „fegyvereket”, majd célba veszem a keskeny holtág szűk csatornáját, és amint elnyel minket a nádtenger, úgy hagyjuk magunk mögött a kalandokat, melyek csak bensőnkben élnek tovább.

( szöveg és képek: Oláh Csaba )