STREET FISHING – „Utcai horgászat”
Reggel 5 óra van. Még sötét. Halványan világító lámpám fényében hunyorogva fürkészem az este fellocsolt füvet. Harmatgiliszta után keresgélek lassan, vigyázva, nesztelenül lépkedve a nedves fűben. Már három szép szálam van, de még kéne pár darab biztosítéknak. Végre egy önfeledten összeölelkező páros kúszik be látószögembe. Visszakapom a fénycsóvát, számba veszem a lámpát, és hirtelen páros kézzel csapok le. Rövid huzavona után mindkét giliszta a dobozkámban landol. Ennyi már elég lesz egy gyors pecához.
Egy régi történet
A Bem téri befolyóhoz épp együtt érkezem Ricsivel. Jani csak 15 perces késéssel fut be. Gyors üdvözlés, és már csobbannak is a hungarocell úszók. Az első szektor a legjobb ilyenkor. A másodikban ritkábban, de nagyobbak jönnek. Ezen a napon is sikeresek vagyunk. Mindhárman akasztunk jaszkót. Ahogy a nap egyre magasabbról szemlél minket, lazítunk egy kicsit, a kapások is abbamaradnak. Letesszük a botokat, és sztorizgatunk. Ugratjuk egymást, és fuldokolva kacagunk a hét közben összegyűlt poénokon. Tíz óra körül aztán mindenki hazafelé veszi az útját. A zsákmányt a többiek az enyémmel együtt elteszik. Nem vagyok oda a fővárosi Dunán fogott halért, náluk viszont az egész szomszédság szívesen látja.
„Utcai horgászat” – Street Fishing
A történet 25 évvel ezelőtt játszódott egy májusi reggelen. Tizenöt éves koromban még nem volt külön definíciója annak, amit csináltunk. Egyszerűen horgászatnak hívtuk. Manapság már jól csengő divatos névvel illetik: „Városi horgászat”, vagy „Utcai horgászat”, angolul Urban Fishing, vagy Street Fishing. Mi több, az új irányzathoz már botcsaládokat is fejlesztettek a horgászcikk gyártók. De mennyiben más a mai horgászat a 25 évvel ezelőttitől, hogy külön kategóriába kell sorolni? Igazából érdemi különbség nincsen.
A Street Fishing kellékei
E horgászati vonal kedvelői általában rövid botokkal pergetnek, ritkábban márnáznak, úsztatnak. Mivel idejük nem teszi lehetővé a több órás horgászkirándulásokat, a városi folyószakaszok, csatornák, mesterséges dísztavak partján űzik szenvedélyüket. Esetenként a zajosan lüktető urbanizáció kellős közepén, ami semmiképp sem hangzik túl romantikusnak. Ha azonban az embernek csak erre van lehetősége, akkor idővel megszokja.
A zajosan lüktető urbanizáció kellős közepén is érdemes horgászni!
A Duna tisztul
Bár be kell valljam, hogy én is azért maradoztam le az utóbbi években a Nagy-Dunáról, mert a horgászat iránti vágyamat elnyomta a szennyvíz befolyók látványa, és szaga miatti undorom. A Dél-Pesti Szennyvíztisztító megépítése óta azonban a Duna tisztul, egyre nagyobb élmény benne a horgászat. A fővárosi Duna szakaszon már csak a Csepel-sziget Rózsa utcai befolyója idézi a hajdan megszokott állapotokat. Legutóbbi felfedező kirándulásom alkalmával csemetéim cipőiből és ruháiból csak harmadik nekifutásra sikerült az olajos, penetráns szagú réteget eltávolítani, mely a túránk alatt alattomosan ránk rakódott.
A pergetés e formája sportnak sem utolsó!
Egy különbséget azért mégis látok fél emberöltő távlatából. Iskolás korom óta ugyanúgy a Duna-partot járom, de manapság elvétve találkozom csak fiatal horgászokkal. Pedig a Street Fishing a lurkóknak a suli utáni, vagy hétvégi szabadidő eltöltésének egyik izgalmas, társasági formája lehetne. Ebben a műfajban az a jó, hogy akár egy pár órára is le lehet menni a haverokkal a Dunára, Tiszára, Sajóra, Rábára, és lehet egy jót dumálni a halfogás közben.
A könnyű pergetés nem igényel egy botnál, és egy kis szütyőkénél több cuccot
További előnye a Street Fishing-nek, hogy utcai ruhában lehet űzni. Sőt! Némely horgászcikk gyártó ruházati palettáján olyan termékek is szerepelnek, melyek simán felveszik a versenyt a neves márkák hasonló termékeivel mind stílusukban, mind minőségükben. Ráadásul áruk jóval a vetélytársaké alatt marad. Így tehát nem hogy „ciki”, de még „trendi” is a viselet, mivel megfelelnek azoknak a kritériumoknak, melyek a serdülőkorú fiatalok ruházkodásában jelentős szerepet töltenek be.
A balinok megfoghatók wobblerekkel, vagy körforgóval. Válasszuk ki a pénztárcánkhoz, és igényünkhöz megfelelő darabot! De ne felejtsük el a csali meg-megállítását, rángatását. Hatványozottan több kapásra számíthatunk!
A könnyű pergetés nem igényel egy botnál, és egy kis szütyőkénél több cuccot, melyeket a suliba is magukkal vihetnek. Hazafelé menet pedig végig lehet nézni az ismert partszakaszok legjobb helyeit ahelyett, hogy a számítógép előtt görnyednének, vagy rossz társaságba keveredve kallódnának. A pergetés e formája sportnak sem utolsó, mert a horgászatra szánt egy-két óra alatt 2-3 kilométeres szakaszt is végig lehet járni.
Jó eséllyel számíthatunk egy-két kapásra!
Én a részemről mindig a kocsiban tartok egy kis kétrészes botot a legszükségesebb balinos csalikkal. Bármikor előfordulhat, hogy a napi beütemezett programok közül egy kiesik, és ilyenkor nem hozok mindent előbbre, hanem kitöltöm a szabadon maradt lyukat egy kis horgászattal. Összehasonlíthatatlanul többet tud így az ember horgászni, mintha mindig csak a tökéletesen megszervezett és előkészített horgásztúrát várná. Murphy törvényei természetesen olyankor is működnek, és az esetek 90%-ban a megtervezett horgásztúrák alkalmával, erős apadással kombinált hidegfrontban kell a halakat hajkurásznunk, 40 km/h-ás déli szélben.
Tudom, nem a legegyszerűbb feladat egy kavicsokat a folyóba dobáló gyerek mellől halat fogni, de nem lehetetlen!
Érdemes a hétvégi gyerekprogramot is kombinálni a horgászattal. Az egy-két órás családi sétát szervezzük valamelyik vízpartra: Margit-sziget, Óbudai-sziget, Népsziget. A gyerkőcök szívesen eljátszanak a parti kövekkel, biztonságban vannak, maximum vizesek lesznek. Mi pedig jó eséllyel számíthatunk egy-két kapásra!
( szöveg és képek: Medgyasszay Csaba )
